Sima képernyős játéktól is rosszul lehet az ember, pláne ha érzékeny rá. Anno a Return to the catle Wolfenstein játékban rosszul lőtték be a FOV-ot, rengetegen lettek rosszul tőle, akiknek addig semmi bajuk nem volt FPS-el, ennyit számít egy kis átverés az emberi agynak. Aztán ha valaki más játszik és én nézem, game videó vagy ismerős, akkor sokszor úgy is rosszul lehetek tőle. Sőt. Mostanában feltűnt, hogy ha X percnél tovább van füles vagy fejhallgató rajtam, akkor utána szédelgek mint őszi légy. Attól még elég messze vagyunk, hogy közvetlen agyban, látóidegben csináljunk képet és hangot ... meg nem biztos, hogy első generációt abból szívesen próbálnánk ki.