ilyenformán tehát Nyugat-Ukrajna, sz&
#251;ken értelmezve ezt a fogalmat, három te-
rületbó1 áll: Volhíniából, Galíciából és Kárpátaljából. Területileg közel lévén egy-
máshoz, mind domborzatukban (Kárpátalja hegyi masszívum, mint Szlovákia), mind
etnikai összetételükben, mind politikai tradícióikat tekintve különböznek. Ezeknek
a területeknek, amelyek ma aktívan befolyásolják Ukrajna általános politikai légkö-
rét azzal, hogy aktív Moszkva-ellenes, nyugatbarát geopolitikai vonalat követnek, je-
lent&
#245;s mérték&
#251; (akár a politikaiig elmen&
#245;) autonómiát kell adni ahhoz, hogy elvá-
lasszuk ezeket a "bomlasztó" területeket a pravoszláv és, úgy központi, mint keleti
részén, egészében oroszbarát ukrán térségtó1. Oroszország stratégiai határa ezeken
a szélességi körökön nem függhet az ukrán-lengyel, az ukrán-magyar, vagy az uk-
rán-szlovák határátkel&
#245;k helyétó1. Ennek a stratégiai határnak jóval nyugatabbra
kell kerülnie, legrosszabb esetben Közép-Európa nyugati szélére, a jobbik esetben
az Atlanti-óceánhoz. Éppen ebbó1 a perspektívából kiindulva kezd&
#245;dik el ennek a
régiónak a geopolitikai átstrukturálása, mivel a kelet-európai geopolitikai átalakítá-
sok kezdeményez&
#245;jeként és Németország f&
#245; partnereként Oroszországnak ragasz-
kodnia kell ahhoz, hogy az egész terület kikerüljön az atlanti ellen&
#245;rzés alól, és ezen
a területen az Oroszország és egész Európa közti katonai-stratégiai kooperációra
épül&
#245; eurázsiai kontinentális védelmi komplexum jöjjön létre.
Volhínia, Galícia és Kárpátalja közös "nyugat-ukrajnai föderációt" alkothatnak,
amelyen belül az integrálódás mértéke a konkrét körülményektó1 függ&
#245;en szabadon
alakulhat. Itt mindennél fontosabb a kulturális-felekezeti határ meghúzása Közép-
Ukrajna (a tulajdonképpeni kijevi területek) és Nyugat-Ukrajna között, hogy kizár-
hassuk a diszharmonikus közép-európai katolikus vagy unitus befolyást a pravoszláv
területekre.
Oroszország nyugati övezetében az ukrán tényez&
#245; a legsebezhet&
#245;bb pont. Míg
más helyeken a heartland geopolitikai megsemmisítésének a veszélye csupán poten-
ciális és az eurázsiai geopolitikai rendszerért folytatott küzdelem csupán preventív
célokat t&
#251;z maga elé, addig a "szuverén Ukrajna" létezésének ténye a geopolitika
szintjén hadüzenet Oroszországnak (és ez nem annyira magának Ukrajnának, mint
inkább az atlantizmusnak és a Sea Powernek az ügye). Nem arról van szó, hogy Uk-
rajna maga választaná az atlanti "cordon sanitaire" -szerepet, bár némely esetekben
ez tudatos lépés is lehet, hanem arról, hogy Ukrajna a gyakorlatban kezdi betölteni
ezt a szerepet, ha mihamarabb nem kapcsolódik be aktívan a Moszkvával való integ-
rációs folyamatokba, vagy (legalábbis) nem esik szét geopolitikai összetev&
#245;ire.
Az ukrán probléma Moszkva legf&
#245;bb és legfontosabb problémája. Míg Észak és
a "sarki trapéz'" térségének problémái Oroszország és Eurázsia távoli jöv&
#245;jéhez tar-
toznak, míg Szibéria birtokba vételének és a Lenalandért" vívott harcnak a közeljöv&
#245;
szempontjából van jelent&
#245;sége, s míg végül az ázsiai dél átalakításának pozíciós stra-
tégiája Oroszország számára aktuális, de mégiscsak preventív jelent&
#245;ség&
#251;, addig a
Nyugat geopolitikája, s ennek a geopolitikának a központjában az "ukrán kérdés"
Moszkvától haladéktalan válaszintézkedéseket követel, mivel az Oroszországra már
most stratégiai csapást mért, amit a "történelem földrajzi tengelyének" egyszer&
#251;en
nincs joga válasz nélkül hagyni.
Tekintve, hogy Moszkva és Kijev egyszer&
#251; integrációja nem lehetséges, és nem
ad szilárd geopolitikai rendszert, ha pedig minden objektív akadály ellenére, mégis
létrejön, akkor Moszkvának aktívan be kell kapcsolódnia az ukrán térség egyetlen lo-
gikus és természetes geopolitikai modell szerint való átalakításába.