Általában minden történelmi párhuzam sántít valahol, ez is. 1956-ban a forradalom nem egy demokratikusan megválasztott vezetést kergetett el, Janukovics viszont törvényesen megválasztott elnök volt. Az USA és más nyugati országok érintettsége a "forradalomban" meg bizonyított, az oroszok nyilvánosságra hoztak lehallgatott telefonbeszélgetéseket, ahol a leendõ ukrán vezetés összeállításáról társalognak. De nem is nagyon titkolták, nyíltan csinálták, odautaztak, sütit osztogattak a tüntetõknek, félfasisztákkal is kiálltak a kamerák elé, ezzel bátorítva õket. Szóval, az USA szépen odaszart az oroszok szájába teljesen nyíltan, erre jött válaszul az ami jött. Ez egyszerû nagyhatalmi játszma befolyási övezetekért, ahol persze adott esetben ugyanúgy feláldozzák majd az ukránokat, ahogy minket 1956-ban, ha az alternatíva a harmadik világháború lesz. Az amerikai politika sosem adta fel végleg az oroszok további visszaszorítását, végsõ soron Oroszország felbomlasztását, mint stratégiai célt. Nekik nem tetszik a "putyinizmus" mint alternatíva a nyugati ideológiával szemben (errõl szólt a kampány Oroszo. ellen már az ukrán balhé elõtt a szocsi olimpia idején a "melegjogok" ürügyén stb.), nem szívesen tûrnek el autonóm vezetõket sehol, akik a saját szemétdombjukon kiskakasok próbálnak lenni, és az amerikai központú globáltõkének korlátokat állítanak. Legyen a nevük Vlagyimir Putyin, Hugo Chavez, Recep Tayyip Erdogan vagy éppen OV ;)
Persze nem mindegy milyen súlyú az illetõ ellenfél, Kínával nem mernek nyíltan kezdeni, a túl jelentéktelen figurákra meg nem pazarolnak túl sok erõforrást, ha meg valamelyik "diktátor" (értsd a sorba beállni nem akaró, de megválasztott vezetõ) túl erõs támogatást élvez, akkor inkább feladják, ma már nem rohannak le országokat ilyesmiért, bár régen Latin-Amerikában volt erre is példa párszor, inkább folytatják a bomlasztó hadviselést és a gazdasági eszközöket. A CIA által szervezett vagy segített puccsoknak is elég hosszú a sora, 1953-ban Irán, késõbb Indonézia, Chile stb.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy az oroszok a jófiúk, nem azok, bár a Krím esetében teljesen érthetõ amit csináltak. Ha nekünk lehetõségünk lenne erõvel visszavenni egy magyar többségû területet, ahol a lakosság többsége mellettünk áll, akkor szerinted nem szabadna megtennünk? Kelet-Ukrajna már neccesebb dolog persze, ott egyáltalán nem egyértelmû hogy a többség oroszpárti lenne, sõt. Putyin stratégiai hibát követett el szerintem is, egyszerûen ki kellett volna várnia, amíg a nyugatpárti ukrán kormány elbukik ismét, ahogy a narancsos forradalom után is elbukott végül. De úgy látszik, megijedt az EU-társulási szerzõdés miatt.