Nekünk az Orion mikrohullámú fejlesztésén már a nyolcvanas évek elején voltak olyan Plessey gyártmányú frekvencia szintézer chipjeink, amiket kifejezetten a frequency hopping ( ugrófrekvenciás ) rendszerekhez készítettek. Leírással, tokkal vonóval, intenzíven reklámozva a katonai kommunikációs felhasználás lehetőségét.
Igaz, mi azokat csak statikus módon használtuk, széles tartományban hangolható szintézerekként.
Maga a frequency hopping elv, meg a zajban eltemetett jelekkel való kommunikáció elve elég régi, de akkoriban jelentek meg azok az áramköri elemek, amikkel ezeket már rutinszerűen lehetett megvalósítani.
Ma meg már minden TV-ben rádióban, műholdas vevőkben, WiFi egységekben ilyen szintézerekkel hangolnak, digitálisan vezérelve, sokszor egy lapkára integrálva az egész RF modult. Az, hogy a hadi iparban ez ma hol tart, el sem tudom képzelni.
Azt hiszem, egy 1982-ben megjelent Microwave Journal-ban olvastam először egy olyan pilóta sisak prototípusról, amiben napszaktól, időjárástól függetlenül a pilóta a valós táj képét látta szórt nappali fényben ábrázolva. Egyfajta virtuális valóság megjelenítő volt, ami a repülőgép szenzorainak integrált jeléből állította elő a sisakban a valós idejű képet.
Ormótlan nagydarab szerkezet volt, harci bevetésre még alkalmatlan, de már létezett.