Ezeket mind a szerzők vetették papírra. És ha a mai technikai szint mellett ezeket meg is kérdőjelezzük, az ő oldalukon áll az a plusz háromszáz év, aminek a fejlődési ütemét, eredményeit még nem is tudjuk megjósolni sem.
Egy az alkarpáncélba fixen beépített fegyverrel is lehet talán pontosan célozni, ha a sisakkijelző pontosan mutatja a fegyver irányzékát.
De az már kétséges, hogy egy baromi gyorsan mozgó tárgyat hogy tud követni. Maximum úgy, hogy a páncél irányzó rendszere veszi át a kar mozgatását. Ami egy elég furcsa szituáció lehet. Megnyomod a tűzgombot, és elveszíted a mozgás kontrollt. Akkor már inkább egy több szabadságfokú mozgó fegyver, ami a kilépő pontnál mondjuk 15-20 fokos térszöget tud lefedni.
A 2mm-es űrméret is furcsának tűnhet mai szemmel, de megint csak a jövő. A csappantyús, kovás, fekete lőport használó muskéták korában sem tudták nagyon elképzelni mondjuk egy 5.56mm-es, hüvely nélküli tölténnyel tüzelő automata fegyver lehetőségét.
A gyújtó lövedéket meg azért hozták be a képbe, mert a lényt belülről felrobbantó töltet is inkább a hőhatásával pusztított.
Nem érdemes a szerzők minden megoldását így kifilézni, mert gőzünk sincs arról, hogy mi lesz háromszáz év múlva. Ebben rejlik a SciFi műfaj egyik szépsége.