Nekem még mindig az első évad a csúcs. Olvastam a könyvet és tudom, hogy mi fog történni, mégis van amikor a sztori, egy kiejtett mondat, egy kép, a közben hallott zenével alkot olyan pillanatokat, amitől megrohan egy olyan "Úristen, mi lesz itt még" érzés, hogy föláll a karomon a szőr. Olyan hangulata van az első évadnak, amit a Battlestar Galactica óta nem éreztem.