Akkor lefordítom a #10-ben feltett kérdést: Mivel adott erkölcs vagy egy értékrend követése nincs szoros összefüggésben intelligenciával és a műveltség terjedelmével, mi késztethet egy a túlvilágot elutasító, materialista embert arra, hogy magán és szerettein (bár ez is pusztán kémia számára) kívül bárkivel is törödjön pláne a jövőt illetően, hiszen az ateista korszellem az individalitást és a carpe di em-et tűzte zászlajára?
És nem kötekedek, hanem valóban kérdezem, mert nem értem. Mert úgy gondolom, hogy az igazi (szívből jövő, lelkiismeretes) felelősségvállalás az bár részint magyarázható biológiai, etológiai okokkal, annál sokkal magasabb szellemiségből eredő, konrétan a klasszikus vallásokból vagy azok ősigazságából. (Most direkt kerülöm a latin szavakat. :-) )
Meg írod, hogy "normális ember"... A normalitást ugyancsak a vallások határozták meg már a kezdetekkor, jelenleg éppen megszűnőben van, köszönhetően a szekularizációnak. Ami helyette van/lesz azt bár hívhatjuk ugyancsak normalitásnak, teljesen viszonylagos és érték nélküli.
Informatika és tudomány
