Én viszolygok a vadhajtásoktól. Egyszerűbb szórakozást keresek a videójátékokban. Olyat, ami azzal akar hatni rám, ami. És csak azzal. És főleg nem így. A TLoUP II minden erénye ellenére (amiből nem kevés van)szinte semmilyen pozitv érzelmet nem váltott ki belőlem. Ami volt, az a kíváncsiság, amit nem ez a játék váltott ki, hanem az ND eddigi munkássága, és az előző rész. Az egyetlen emlékem ami mélyen megmaradt belőle, az a rettenetesen sok szenvedés, amiből a végére már nagyon elég volt. Nagyon nehezen ment le a vége, rettenetesen kívántam, hogy vége legyen. Szinte könyörögtem érte. Egy fellélegzés volt, amikor eljutottam arra a pontra, hogy nem kell újabb jelenetet eljátszanom a szenvedéspornóban, egy közepesen szigrú rendezővel. Nem tudnám újra elővenni, ismét belekezdeni, folytatni, vagy bármi. Nyilván teljesen esélytelen, hogy ha lesz is folytatás, hogy én azt közel engedjem magamhoz. Ezen a nyelven, amin ez a játék írodott, több mesét nem tudnék meghallgatni. Erről szólt a véleményírás utolsó mondata. Több játékkal vagyok így, nem ez az egyetlen. Kigyúrt nők viszont jöhetnek bármikor :D