Geológiai értelemben egy kihalási időszak közepén vagyunk. Ami azonban nem most, az ember elterjedésével kezdődött, hanem vagy 5 millió éve, az eljegesedés megjelenésével, egyre intenzívebbé válásával. Az, hogy pár 10 ezer évente alapvetően megváltozik a klíma, hosszabb eljegesedéséses és pár ezer éves melegebb időszakok váltogatják egymást, önmagában olyan nyomást jelentenek, amelyhez azonban az élővilág nehezen, vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni. Amelyik élőlény egy arktikus, tundrás klímában megél az nem fog a mérsékelt égöv alatt. Ezt elsősorban a nagytestű élőlények, megafauna sínyli meg, és az ehhez tartozó fajok száma folyamatosan csökken az utóbbi pár millió évben. Óriáslajhár, kardfogú macskafélék, nagytestű macskafélék, óriászsrvas, mammut, masztodon stb. ezek folyamtosan eltűntek és az utolsó 10 ezer évig bezárólag, végül jóformán csak a kevésbé változékony trópusi klímákon maradtak meg, hasonlók. Nyilván az ember tevékenysége, vadászat, és környezet/klíma átalakítás erre még rátesz. De ahol most tartunk az a nagytestű fajoknak már csak a kegyelemdöfés igazából.
A gond az, hogy új fajok kialakulásához és elterjedéséhez sokkal több idő, viszonylag állandó környezet szükséges, mint ami a változó klíma ciklusideje, kb 90 ezer év.
Informatika és tudomány
