Egyetértek, hagyni kell tapasztalatokat szerezni, viszont ahhoz, hogy megtanítsa az ember, hogy hol, mikor, mire számítson egy lány- de fiú is-az kell, hogy meglegyen a bizalom a gyerek részéről a szülők felé, azaz elmondja kis történeteit, és megbeszéljék. Meg kell tanítani a kudarcokat feldolgozni, s nem úgy megélni, ami tragédia, természetesen nem aláásva önértékelését, hanem inkább fokozni, de reálisan. Fel kell hívni a figyelmét a képességeire, tulajdonságaira, s arra biztatni, amire képessége van, nem belelovalni olyasmibe, ami inkább a szülő vágya, s nem a gyereké. Sok szülő a gyerekén keresztül akarja megvalósítani mindazt, ami neki nem sikerült, s ez nem jó. A szülő ne döntse el mi legyen a gyerek, csak javaslatokat adjon, a döntés maradjon a gyereké, s ha az reális, abban támogatni kell. Így van ez a társkeresésnél is szerintem.