Én a nyugdíjt konkrétan nem hibáztatnám. A gyereknek szüksége van a szülők segítségére, aztán ahogy telik az idő, a szülőknek lesz szükségük a gyerekek segítségére. Ha van nyugdíj, ha nincs.
Ami a történelmi folyamatot illeti. Volt ugye az az időszak, amikor alapvetően a férfi volt a családfenntartó. Anyu tehát nem zavarta el otthonról aput, mert akkor jön a nélkülözés. De apunak sem volt szíve csak úgy otthagyni anyut meg a gyereket, mert akkor rájuk hozza a nélkülözést. A társadalmi megítélés akkor az volt, hogy amelyik férfi nem akarja eltartani a családját, az szar ember, aki meg képtelen rá, az kudarcot vallott az életben. Ennek a rendszernek volt persze egy rakás rossz oldala is, a nők kiszolgáltatottsága, rengeteg rossz házasság, stb.
Aztán jött a tömegtermelés, az ipari forradalom. A nők munkába álltak, kiszolgáltatottságuk megszűnt. Főleg úgy, hogy ha elvált is, az extől vonták a gyerektartást. A 60-as, 70-es, 80-as években még huszonévesen, sőt néha tizenévesen házasodtak a fiatalok, csak éppen a válások száma nőtt meg iszonyatosan. Volt persze sok abortusz, de a jellemző az volt, hogy ha már egy ideje jártak a felek, akkor össze is házasodtak. Ha meg terhes maradt a lány, akkor a fiú felé ez társadalmi elvárás is volt. Ezzel sok lány vissza is élt, mondván : „Pedig én szedtem a gyógyszert !” Viszont tekintve, hogy az anyagi kiszolgáltatottság megszűnt, elszaporodtak a válások. Eleinte persze főleg azok, ahol a házasság tényleg rossz volt. De már a hetvenes évektől jöttek tömegesen az olyan válások, aminek semmi más oka nem volt, mint hogy vagy mind a két fél, vagy csak az egyik fél egyszerűen képtelen volt bármilyen kompromisszumra. Lehajtja, vagy nem hajtja le a WC ülőkét, hogyan nyomja a fogkrémes tubust, hideg a lába, stb. Ezek voltak a közmondásos válóokok.De még a másik fél megcsalása is gyakran olyan dolog, hogy meg lehet azt bocsátani, ha van hozzá akarat, meg a félrelépés nem komoly kapcsolat.
A mai fiatal generációnál az a helyzet, hogy akik egy normális légkörű teljes családban nőttek fel, azok számára ez a minta, és azok általában maguk is családot alapítanak. Az a nagyon sok fiatal viszont, akik gyerekkorukban mást sem láttak, mint veszekedést, válást, „láthatási” apukát, ahol anyuka, aki egyedül nevelte őket, kígyót-békát szórt az apjukra, hát, azokat riasztja a házasságnak meg a gyerekvállalásnak, meg mindenféle elkötelezettségnek még a gondolata is.
Informatika és tudomány
