Amikor az idősek, nagyszülők sőt dédszülők szem előtt voltak, az még a nagycsaládok korszaka volt, leginkább a feudalizmusban, melynek felbomlását a polgárosodás hozta, aminek során kialakult a jellemzően városi életmód az ipari forradalommal. Ezt követően már csak vidéken maradt meg sokáig a nagycsaládi viszony. Viszont a gyerekek ebben a korszakban korán dolgozni kezdtek a gazdaságban, az ipari forradalom után pedig a városi üzemekben kemény, napi 10 órát is éhbérért 8-10 éves kortól. A nyugdíjat talán Bismarck vezette be Poroszországban először, elsősorban azoknak volt ez jó, akik a munkát letéve ebből fedezték megélhetésüket, hiszen nem az állam adta, hanem befizetéseikből kapták azt vissza. Persze már akkor sem fedezte a befizetés a megélhetést, nemhogy a gyerekeket támogatták volna belőle. Annak, hogy a jóléti állam szétesése után a fiatalok a szülők háztartásában maradtak, illetve a szülők nyugdíjára is szükségük van, annak más az oka.