Ha el akarunk jutni az eredeti kérdéshez, akkor végig kellene zongorázni legalább a 60-as évektől mindazt, ami történt. Ugyanis a társadalombiztosítási rendszer megléte éppen hogy nem feltételezte mindazt a változást, ami a 60-as évektől elindult, és a diáklázadásba torkollott. A munkaterületet érintő kérdések közül a munkásokat a bérek érdekelték, ezért csatlakoztak csak a lázadó fiatalokhoz. Amint érdekeiket elérték, ki is léptek mögülük, sőt rajtuk kívül a csendes társadalmi többség nagy többséggel újra megválasztotta De Gaullet. Vagyis a diáklázadás elbukott, s mivel nem politikai lázadás volt, hanem kulturális, azt elérték, hogy nagy változásokat hoztak el a kultúrát illetően, éppen ott, ahol a megszületőben lévő neoliberális hatalom szépen be is csatornázta őket a rendszerbe, ami ellen lázadtak. Viszont maradandó és nem csak hasznos, hanem káros változásokat is hoztak, amik viszont szétfeszítették a családokat és a korábban jól működő privát és közösségi együttműködést. Tehát a gyermekszületések elmaradása ennek köszönhető, és nem a nyugdíjrendszernek.