Ezekben mind igazad van, de ezek a nagy szabadságot megélő fiatal fiúk és nők simán éhenhaltak volna öregségükre, vagy ami még látványosabb, a szüleik haltak volna éhen, ha nincs nyugdíj, vagy nincs sok gyerek.
Pont eltelt Bismarck kora óta az a 60-70 év, mikorra felnőtt és megöregedett az a két generáció, aki azt tapasztalta a saját bőrén, hogy már a sok gyerek nélkül is el lehet lenni nekik és el lehetett lenni a szüleiknek is sok gyerek nélkül és mégsem halt éhen senki, és ezért már ők sem tolták olyan intenzitással a gyerekeiknek, hogy nősülj és legyen gyerek, vagy menj férjhez és legyen gyerek, különben öregségedre éhezni fogsz mint én, meg a mi szüleink, mert már nem így volt. Ők már más szellemben nevelték a gyerekeket.
Egy ilyen mértékű változásnak ennyi a "hatóideje". Az általad felsorolt dolgok is nagyban hozzájárultak ehhez, de a család értelme mindig is a gyerek volt, és onnan kezdve, hogy az már nem létszükséglet, onnan kezdve tudott érvényesülni és felgyorsulni a többi bomlást/lazulást előidéző folyamat.
Mai napig a szegényebb rétegek között több a gyerek. Divatos azt mondani, hogy azért mert ők kevésbé tudnak a fogamzásgátlásról, meg mert nem is futja nekik rá, de valójában szerintem az is benne van, hogy majd legalább pár segít a ház körül, ha idős leszek.
Ha berogyna a nyugdíjkassza, akkor újra 1-2 generáció után trendy lenne a gyerekvállalás, mert hogy ismét létszükséglet lenne.
Ha hirtelen kiderülne az összes óvszerről és fogamzásgátlóról és a többi cuccról, hogy agyrákot okoz, és be kell tiltani, akkor attól nem ugrana meg a születésszám.
Egyszerűen a nyugdíj megteremtette a lehetőséget, hogy lehessen csak az élvezeteknek élni. És ennek az elterjedési lépéseit írod le, de az alapköve az akkor is a nyugdíj szerintem.