Szerintem időrendbeli tévedés lehet nálad a nyugdíjhoz kötni a gyerekszületési szám csökkentését. A nyugdíjrendszert megelőzte az ipari forradalom. Előtte főleg mezőgazdaságból élt a nép, és nem csak azért született sok gyerek, mert kellett a munkaerő a gazdaságban, hanem azért is, mert nagy volt a gyerekhalandóság, ugyanakkor a fogamzást nem tudták szabályozni, az abortuszt meg tiltotta a vallás, tehát lelkiismeret-furdalást okozott, ha valaki elvetette a magzatot. Valamint nem volt általános oktatási rendszer, így korán dolgozni kezdtek a gyerekek a gazdaágban, ezzel együtt viszont kicsi volt a gyerekkoruk. Az ipari forradalommal és részben a földfoglalások miatt a mezőgazdaságból a városba tódult a vidéki népesség nagy része, a város viszont szintén a gyerekeket használta munkaerőnek, ám nem tudott annyi munkát biztosítani, hogy egy sokgyerekes család megéljen belőle. Akik dolgoztak, azok is nyomorban éltek. Tehát nem volt reális oka annak, hogy sok gyereket szüljenek az utódok, hogy elkerüljék a nyomort, kevesebb gyereket szültek. De vidéken ez nem így volt továbbra sem. És még sehol nem volt a nyugdíjrendszer, ami éppen azért jött létre, hogy a munkából kieső vagy eleve munkát nem találók ne haljanak éhen ne éljenek hihetetlen nyomorban. Majd elindult az oktatás is, mert az iparnak is egye inkább tanult emberekre volt szüksége, meg az állami szervezeteknek is. Az oktatással viszont már megszűnt a gyerekek korai alkalmazása a munkában.Ha 10 gyereket szült volna egy feleség, akkor sem lett volna biztosítva az öregségi megélhetése, hiszen már nyugdíjas volt, mikor a gyerekei még tanultak.
Ezzel együtt sehol nem volt veszélyben a társadalom utánpótlása, a gazdasági rendszer viszont nem biztosított mindenkinek munkát, tehát állandó volt egy bizonyos nagyságú munkanélküliség, akikről senki nem gondoskodott, még a munkanélküli gyereke sem tudott róla gondoskodni. Így született meg a segélyezési rendszer. Ami felborított mindent, az épp a jóléti állam visszaszorítása volt, amit a tőkeérdekeltség kezdeményezett már a 60-as 70-es évek fordulóján, nem volt hajlandó tovább finanszírozni. Ez tetőzött a 80-as években, amikor a bérek stagnáltak vagy csökkentek, a szakszervezeteket visszaszorították, és a fogyasztói társadalmat alakították ki, aminek a lényege a fogyasztás hitelből való finanszírozása. Nem véletlen, hogy odaát és USA-ban a fiatalok zöme teljesen el van adósodva, nem csak a diákhitel miatt, hanem azért is, mert nyakra-főre kaphattak hitelkártyát. A 68-as diáklázadások egyik tiltakozó eleme épp a fogyasztói társadalom ellen tiltakozott. Dolgozni a leszorított bérekért nem akart, a koedukáció és a tömeges tanulási lehetőség miatt az oktatási rendszer elavult, a kollégiumok zsúfoltak voltak, munkát a tanult fiatalok nem találtak, szüleik belerokkantak az újjáépítésbe......szóval családalapítás messze nem volt ideális megoldás számukra. De ez egy dolog, és egy másik dolog, hogy emelett a kultúrát rombolták le, és éppen azt a fogyasztói szemléletet támogatták, ami ellen tiltakoztak. Tanultak és szórakoztak, de úgy, hogy a kultúra korábbi értékeit mellőzték, és helyette piedesztára emeltek sok valójában értéktelen, tartalmatlan, üres dolgokat, és olyan használati cikkeket vettek meg, és csináltak belőle trendit, ami épp az üzletágaknak voltak jók. Ehhez az önmegvalósító hamis kultúrához köthető a szabadosság minden területen, a szexualitás területén is. Ehhez csatlakoztak azután a nőmozgalmak, a fekete mozgalmak, a mindenféle többségtől eltérő kisebbségek védelme és a többség háttérbe szorítása. Ennek következménye az is, hogy a korábbi férfiszerepeket megkérdőjelezték, és ma már a férfiak gyakorlatilag-nyugodtan ki merem mondani- veszélyeztetett, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.