Nos, abban igazad van, hogy a társadalom szétverése, és azon belül a legfontosabb, a család szétverése a nagytőkések érdeke volt. Ez ugye a fogyasztói társadalom kialakításához kellett, annak egyik fontos, talán legfontosabb eleme. Bár van azért több is. Ez onnantól lett a nagytőke érdeke, amikor a fogyasztás természetes növekedési üteme kezdett lassulni. Úgy gondolom, hogy ez még nem a hatvanas, inkább a hetvenes években történt, de hát mit tudhatok erről én innen ?
Az viszont biztos, hogy a nők tömeges munkába állása és ehhez köthető karrierépítési vágya korábbi eredetű. Mint ahogy annak felismerése is, hogy ha a nő a hagyományos módon a családi életre koncentrál, és a férfi áll szemben a külvilággal, akkor a nő semmiképpen sem építhet karriert. Ehhez nem kellett sem a nagytőke nyomása, sem semmilyen feminista pofázás. Ez nyilvánvaló, a vak is látja. Én is láttam már huszonévesen, hogy ha egy nő gyereket vállal, pláne kettőt, annak vagy megreked a karrierje, vagy elhanyagolja a családját. Több választás nincs, és ez valamennyire már a szocializmusban is igaz volt, a kapitalizmusban meg nagyon is igaz.
A hagyományos családmodell konszenzuson alapult. A nőknek eszükbe sem jutott, tisztelet a kivételnek, hogy önálló karriert építsenek. Az első pillanattól tudták, hogy az ő dolguk a család összetartása – ha beledöglenek is. Ahogy minden férfi tudta, hogy az ő dolga a család eltartása – ha beledöglig is. Nem volt ezen vita. Ezt a konszenzust azonban felrúgták, mégpedig a nők rúgták föl. Ehhez sok minden kellett,sokféleképpen lehet magyarázni és taglalni az okokat, de a tény tény marad. Márpedig ha nincs konszenzus, akkor a másik fél nem tehet semmit.