Igazabol a windows NT ota benne van a kernelben a core affinity beallitas. Viszont ezt azota sem tolti ki egyetlen program sem, mert szimmetikus tobbmagos rendszereket felteteleznek. Egyszerubb lenne a szalak letrehozasanal megadni, hogy alap, nagy terhelesu vagy kis terhelesu szalrol van szo. De ezt is a programoknak kellene allitaniuk, ami azert problema, mert a mar kiadott programok eseten nem igazan megoldhato.
Alternativa lenne a szal futasi statisztikak hasznalata. Ha kicsi volt a futasi aranya, tehat az aktiv idoszaka az elmult par ellenorzesi ciklus alatt, akkor kis terhelesu, berakhato a lassu, de kis fogasztasu procira. Ha hirtelen megugrik a load-ja es kihasznalja 100%-ban az idoszeletet, akkor feljebb rakhato a nagysebessegu magra, amit el is kell inditani ha le volt allitva. Ha ujra visszaesik vagy tartosan blokkolt allapotba kerul vagy csak kevesebbet hasznal az idoszeletebol mint amennyi a lassabb mag maximalis kapacitasa, akkor visszakerulhet a kis igenyu statuszba. A kis igenyu feladatokat inkabb a kis sebessegu magokra kell tenni, ha van rajtuk szabad kapacitas. Ha nincs, akkor arra ahol eppen van. Igy a gyors magok leallithatoak ha tartosan nincs rajuk szukseg es a felhasznaloi programoknak nem is kell latniuk, hogy milyen architektura van alattuk.
Ez igazabol nem akkora modositas, a hatterben lehetne igy allitani a cpu affinity mask-okat azon szalaknal, amik nem adtak meg explicit modon. Ez egy uj flag (explicit/implicit mod), par uj szal statisztika es a meglevo affinity mask-ok hasznalata. A microsoft-nal mintha szakemberhiany lenne, a sajat 20 evvel ezelotti megoldasaikra sem emlekszenek...
ps: A unix-ok tobbsege ezt mar tobb mint 50 eve tamogatja, meg akar a hibrid (tobb inkompatibilis cpu architekturat hasznalo) megoldasokat is. A windows eseten is kihagytak ennek a helyet a windows nt kernel ota, de nem nagyon volt olyan intel procis rendszer ahol tenylegesen ertelmezheto lett volna az ASMP.