Ötletelek néha, amikor ilyeneket olvasok, hogy milyen szabályozások lennének jók... Mert az tény, hogy 10-15 évvel ezelőtthöz képest egy csomó műszaki termék ára pofátlan szintekre szabadult el, miközben a minőség sokszor hulladék szintre süllyedt.
Aztán rájövök mindig, hogy nagyon nehéz úgy belenyúlni a piaci viszonyokba, hogy az ne üthessen sokszorosan vissza utána. Lásd pl. CO2 téma, annyira döbbenetesen túltolják a piackorlátozó szabályozásokat, hogy azon lennék meglepődve, ha 3-5 év múlva még lesz bármi nyoma az EU létezésének a jelenlegi formájában.
Ami viszont már sokszor eszembe jutott és működhet, az valamiféle kötelező címkézés, illetve a reklámokban kötelező figyelmeztetés. Pl. "rövid élettartamú termék", ha X összegnél drágább és pl. 5 évnél kevesebb garancia van rá. Vagy ha a konkurencia azonos tudású és minőségű (vállalt garancia időtartama alapján egyszerű kérdés) modelljeihez képest egy műszaki cikk pl. minimum 1,5x drágább, akkor "divatkereslet miatt túlárazott termék", vagy a témánál maradva "nem javítható termék", stb... Minden gyártó azt csinálhatna amit akarna, csak a fogyasztó tudná miért ad ki pénzt. Zavartalanul (sőt, talán még hatékonyabban) működne a kereslet-kínálat egyensúlyrendszere, mindössze mindenkinek világosan fel kéne tüntetnie, hogy a tudatos vásálókat célozza vagy a hülyéket, illetve a fogyasztók is válaszhatnának szabadon, hogy egy tudatos vételt szeretnének, vagy hülyék akarnának lenni, mert épp olyanjuk van (mondom ezt azért, mert néha nekem is olyanom van).
Informatika és tudomány
