A regi reflektiv LCD-k eseten a feny visszavereset egy tukor vegezte a kijelzo mogott, mig a szinekrol RGB szinszurok gondoskodtak. Tehat megszurte a fenyt befele szinek szerint (66%-os veszteseg), aztan az aktiv reteg atengedte x%-at, aztan visszaverte a tukor, megint atment az x%-os szuron, aztan megint atment a szinszuron. Ebbol az utobbi ket lepes folosleges volt, de igy mukodik a technologia. Ez jo, viszont a sima tukorrel elerheto fenyero fenyeronek csak max. harmadat tudhatja a szinszuros vesztesegek miatt. Plusz az LCD polarizalo retegei es belogo elektrodai miatt is elveszik kb. a feny fele, igy jo ha 1/6-od fenyesseget hoz (16-20%-os fenyero a sima tukorhoz kepest).
Ezzel szemben ahogy a neten talalhato mas cikkekbol ki lehet venni, ez egy nanoreteg alapu epapir, ami a visszavert feny spektrumat modositja a kivant szinre, tehat egy pixel az nem RGB komponensekbol all, hanem egy olyan 'nagy' egyseges feluletbol ami a felulet szerkezetenek megvaloztatasaval a tenyleges szinet valtoztatja. Plusz az elektrodak felet beraktak a pixel moge, a masik fele pedig atlatszo, igy azok nem takarjak ki a fenyt. Ha jol ertem akkor minden pixel egy nagyon vekony elektrolit kondenzator, ahol a toltes szintjetol fuggo mertekben mozognak a fem nanoszemcsek a ket elektroda kozott, igy szabalyozva a visszavert feny hullamhosszat. (tehat 400 es 700 nanometer kozott mozognak oda-vissza 300 nanometernyit) Raadasul a megoldas inorgankus, tehat amig a muanyag elektrodak nem bomlanak le, addig ez a kijelzo nem esik szet. (szemben az oleddel, amit a sajat UV fenye is lebont) Legalabb addig fogja birni amig a normal elektrolit kondik szoktak.