Abban az esetben "szerkezeti probléma" ez, hogy ez munkahely specifikus és nem társadalmi probléma amivel a politikának vagy bármilyen más szervezetnek egyáltalán foglalkoznia kellene.
Egyrészt mindenkinek van szája, hogy kérdezzen, igen én is utálom mikor oda kell menni egy senior kollégához 3x egy nap ha új vagyok egy melóhelyen, de ez ilyen.. itt a nőknek is meg mindenki más "nem tesztoszteronbombának" erőt kell vennie magán és kezdeményezni ha nem tud valamit és nem feleslegesen dühöngeni magadba, diszkriminációt kiáltani, mert nem a senior fog odamenni hozzád, van neki elég dolga így is. Nem téged fognak körbeugrálni, hanem neked kell lemenni kutyába és bólogatni az elején és kezdeményezni! Ugyanez van a fizetések terén, mit látok női ismerőseimnél meg sok férfinél is, hogy mind sír h szar a fizu, kérdezem mikor mentél a főnökhöz emelést kérni? ja azt soha.. hát még mit nem, emeljék csak maguktól nekem az jár... szóval nem elkényeztetett kisgyerekként kell viselkedni és menni fog minden, ha meg nem akkor nézel más helyet, de ilyen viselkedéssel nem sok helyen fognak szívesen látni.
Másrészt, lehet egy munkahely olyan ahol "ellehetetlenítik" egymást a kollégák, és lehet olyan ahol "jófejek" egymással, MINDKÉT modell teljesen rendben van társadalmi szempontból, senki nem szólhat bele kívülről milyen legyen egy munkaközösség, majd a piac elvégzi a dolgát és aztán kiderül melyik modell az életképesebb..