Általában az ember szeret mérni, rendszerezni, összegyűjteni, azért is, hogy később hivatkozhasson rá, ez is adja az értékét.
Én úgy értettem, hogy a kép él, hogy számomra egy képnek (egy kétdimenziós alkotásnak) olyan elementális ereje van, mintha ott lenne/lennék (egy háromdimenziós valóságban), mintha megfogható valóság lenne (a művész látásmódjában). És ezt nem feltétlenül a precizitásával éri el, hanem ahogy mondtad azt a szubjektív érzetet kelti, ha úgy tetszik van egy aurája. Én ezt egy Van Gogh kiállításon éreztem, és "élőben" élőbbek voltak azok a képek mint egy album printjei (természetesen).
Ha valakinknek tetszenek ezek a képek akkor lelkük rajta, és ki lehet persze fogni jót is, mint ahogy a bolhapiacokon is vannak marha jó nyomatok, nem egyel szemeztem már. :)
Informatika és tudomány
