"Az alapeset, a folyamatos energiakisugárzás és az izotróp antenna volt..."
Azt afféle bevezetésnek szántam, h az is hozzászólhasson a dolgokhoz, aki nem tanult róla. Mivel valóságban nyilván nem izotróp antennát használnánk/használunk ezért mondtam, h legyen 50dB nyereségû antennánk.
"Megfelelõ antennarendszerrel meg lehet haladni a 100dB nyereséget..."
adja az antennanyereséget (D - parabola átmérõ)
Keresgéltem egy kicsit és Arecibo parabolájával jobb esetben, nagyobb frekin 78 dB a nyereség. RATAN-600-zal pedig 30GHz-en 106dB lehetne, de ezt nem használják, csak megfigyelésre és kisebb elemekbõl épül fel. Tehát valóban, ha ekkora nagy parabolákat használnának adásra/vételre, akkor már a #3076 hsz. számolásait lehet 10 nagyságrenddel jobbra venni, vagyis eljuthat a jel nagy távolságokra is.
"...impulzus üzemmel..."
Ez annyiban befolyásolja az általam írtakat. Hogy nem állandó fogyasztásról kellene beszélnünk.
"A rádiótartomány favorizálása tisztán antropomorfizmus..."
Nagyobb frekvenciákon azért nem próbálkoznak, mert nagyobb lenne a csillapítás.
Viszont most akkor az nem tiszta, h ha célba ér a jel, akkor az mekkora átmérõjû területen lesz fogható, mennyire kellene pontosan célozni?
A parabola sugárzási iránykarakterisztikája ilyen. Ha ez vehetõ arányos rajznak, akkor a legszélesebb része a hossz harmada, tehát 4,2 fényév esetén, akkor az 1,4 fényév, vagyis elég széles terület.
Ha az elõzõ igaz, akkor már elég azt megsaccolni, h 4,2 év múlva 1,4 fényév pontosságra hol lesz a "célbolygó".
Tehát én arra jutottam, h a fentebbi nagy parabolákkal lehetséges lehet üzenni bizonyos távolságokra, galaxison belül. Akkor már csak az érdekelne, h hány ilyen antennát használnak a SETI-nél?