A Voyager-rel szerintem már az alapkoncepció szintjén gond van: mégpedig az, hogy már az elsõ epizód után tudja az ember, hogy ezek vagy megpurdélnak mind valahol a galaxis túloldalán, vagy hazajutnak. Ha belegondol abba, hogy ezt a sorozatot is amerikaiak csinálják és valamilyen szinten ez is csak kommersz, akkor az elsõ lehetõséget kihúzza és marad a második.
Akkor viszont adott a feladat, hogy a galaxis túlsó végébe való átkerülés és a hazaérés közti idõt valahogy úgy kéne kitölteni, hogy tényleg utazásnak hassék, de azért haza is érjenek épségben.
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a VOY szerintem ott vérzett el, hogy gyakorlatilag bármit meg lehetett velük csinálni, bármilyen szituációba bele lehetett dobni õket, össze-vissza találkozgattak mindenkivel. Az egyetlen igazán következetes motívum az volt benne, hogy a kazonokat elõbb-utóbb maguk mögött hagyták, a borgokkal ezt már nem sikerült megcsinálni - lásd utolsó rész.
A következetlenségek viszont már borzalmasak votlak. Az elsõdleges irányelv még csak hagyján, de végül gyakorlatilag kinyírták azt a borgot, amely elvileg az egyik, ha nem az egyetlen legerõsebb faj is lehetne a galaxis nagy részében a technológiája miatt. De persze Kati kapitány nemhogy a borgot hekkeli szét, de még a 8472-es fajt is kicsinálja, azt a fajt, amely viszont a borgot nyomta le majdnem. Kicsit emlékeztet KITT radarjára, amely egyszer a város túlsó végében levõ karórát is látja, máskor meg elveszti a menekülõ autó nyomát, mert az befordult a sarkon...
A DS9 viszont nekem is a kedvencem, legfõképp azért, mert valahogy sikerült megtalálni az egészséges egyensúlyt a történet fõ cselekménye (a Dominium támadása) és az egyes epizódokban történtek közt, így nincs az, hogy ha kihagysz egy részt, akkor cseszheted. Továbbá a szereplõk viszonya is ténylegesen alakul menet közben. Kicsit tényleg olyan Babylon 5-ös az egész, de annál szerintem sokkal profibb.
Ja, és szerencsére a szájtépõs, lelkizõs részek arányát is visszaszorították, a TNG-ben ezektõl a falat kapartam.