Sokáig Én is értetlenül álltam a netes multiplayer terjedése elõtt. Egyszer-kétszer voltam ugyan LAN-partyn, de nem értettem mi abban a csúcs, hogy ugyan ezt a neten csináljam.
Aztán a kezeimbe került a UT. Játszogattam vele offline és nagyon tetszett. Az egyik netes kirándulásom vége felé pedig úgy döntöttem kipróbálom milyen a hálon. Aztán jött az adrenalin rush és azóta szinte minden hétvégén fent lógók a szervereken. Új ismerösöket találtam és hamarosan egy kellemes társaság verõdõtt össze a játékról hozzám hasonlóan gondolkodó játékosokból. Teljesen más élmény egy másik emberi játékos ellen játszani. Mindig képes valami új, meglepõ megoldással elõállni, ami téged is alkalmazkodásra késztet. A csapatjátékokat nem is említve...
CTF-ben nagy nehezen áttörsz az ellenfél védõin, megszerzed a zászlót, majd alig néhány HP-vel elindulsz vissza. Kerülgeted a rakétákat, cikk-cakkban futsz, ugrálsz, hogy az ellenfél snipere és az üldözõk nehogy leszedjenek. Erre a saját bázis elõtt mégis kifektetnek. Még látod, ahogy a társad aki végig fedezett az üldözõk orra elõl elhalássza a zászlót és beviszi a bázisotokra. Ezt követõen miután újászületsz, megáll elõted és chaten át a következõ üzenet jön: "Ez a tied volt!". Még ebben a menetben megtörtén ugyan ez fordítva is.
Ezek mind olyan élmények, melyekben SP-ben nem lehet részed.
Az online szerepjátékokról szólva. A szerepjátékok eredetileg pont a társas játékra építenek, alapvetõ részük a szociális interakció, beszélgetés a szerep kijátszása. EverQuest és az Asheron's Call de még az Ultima OL is ennek köszönheti a sikerét. Persze mindenhol vannak olyan "hibás" egyedek, akik összekeverik a szezont a fazonnal. A másik játékos karakterének legyilkolása is egy lehetõség, aminek minden RPG-ben megvan a helye. De ez csak egy lehetõség. Ha valaki csak ezért játszik az pont a lényeget nem fogja fel. Csalnak és gyilkolják a körülöttök állókat. Éppen ezért érdemes keresni olyan társaságot, szervert ahol ez nem divat.
A NWN AD&D alapokra épít és remélem ahhoz elég lassú lesz a karakterfejlõdés, hogy a játékosok megtanulják becsülni a saját és ezáltal mások karaktereit egyaránt. A limitált 64 játékost befogadó szerverek is ezt biztosítják. Egy ilyen szûk körbõl a PK-zokat igen gyorsan ki fogják útálni.
Összegezve a dolgokat. A SP lehet egy remek szórakozás és mindig is meglesz a maga helye. Legyen jól kidolgozott a történe, legyenek jól eltaláltak a szerepek és legyen élvezetes a játékmenet.
De az MP-nek is megvan a helye. Az MP egy olyan minõségileg más játékélményt nyújt, amit eddig a legjobb AI-vel sem tudtak tökéletesen megvalósítani, visszaadni. (Az UT botjai azért nem rosszak.) Semmi nem tudja visszaadni annak az élményét, mint amikor tudatosul benned, hogy egy másik hozzád hasonló emberrel játszol. Lehet, hogy az illetõ több 10-100-1000 km-re lakik tõled, de néhány percre, órára közös élményeket élhettek át. Nincs annál jobb érzés, mint amikor pl. UT-ben egy-egy mókásabb szitu után érkezik egy "LOL", egy ":-)" vagy a gyõztes meccs végén egy "GG" és tudod, hogy a másik is ugyan úgy élvezte a dolgot mint Te.
Szerintem nem szabad az elõforduló visszaélésekkel, csalásokkal sokat törödni. Kis keresés után egész biztos, hogy bárki találhat olyan társakat akik élménnyé teszik a játékot, és azt hiszem ez a lényeg!