Kívülről mosolygósnak tűnt, boldognak, aki sikeresen legyűrte démonait és maga mögött is hagyta őket, de úgy tűnik ez csak a felszín volt. Mondjuk amiken ő is keresztül ment basszus, azért az kegyetlen. Egy biztos, én nem verek pálcát felette, még ha nagyon szomorú is vagyok amiért így döntött, mert valahol megértem.
Szerintem maga alatt volt rendesen, ráadásul Chris születésnapja is volt és a kétségbeesés és a fájdalmak , amiket átélt, tovább taszították az összeomlás felé. Majd pedig sajnos úgy döntött, nem fut és nem is harcol tovább, hanem végleg megtöri a szokást. Hiszen olyan keményen próbálta és olyan sokáig is jutott, de a végén ez már valóban nem számított.