Nincs válasz az ősi marsi életre

A Curiosity által megvizsgált talaj nem megfelelő adatokat szolgáltatott.

A Marssal kapcsolatos kérdések közül kiemelkedik az ősi életre vonatkozó feltételezés, miszerint szomszédunkon egykor megfelelő körülmények uralkodtak ahhoz, hogy a víz folyékony állapotban legyen jelen, így akár az életnek is otthont adva. Ez azonban még mindig paradoxon elé állítja a kutatókat, akik nem találják a megfelelő választ.

Arra bőven vannak bizonyítékok, hogy a Marson egykoron folyékony víz volt, hiszen maga a marsjáró is egy egykori tó fenekén teljesít szolgálatot. A problémát az jelenti, hogy az ősi Nap nagyjából egyharmaddal „hűvösebb” volt, amit egyes teóriák szerint egy vastagabb szén-dioxid légkörrel lehetett csak ellensúlyozni, a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint azonban ez 3,5 milliárd évvel ezelőtt nem volt jelen elegendő mennyiségben a szükséges üvegházhatás eléréséhez. A NASA közleményében most ezt a problémát járják körül, kiemelve, hogy a Curiosity az ősi tó fenekén nem talált karbonátokat, amiből éppen ellenkező következtetéseket vonhatunk le a szén-dioxid akkori szintjére nézve.

A fúrások révén kapott eredmény további kérdéseket vet fel, hiszen a folyékony víz jelenlétéhez százszor magasabb szén-dioxid szintre lett volna szükség. A szén-dioxid a vízben pozitív töltéssel rendelkező ionokkal (magnézium, vas) karbonátos üledékes kőzetet képez, és míg egyéb ásványok arra utalnak, hogy ezen ionok jelen voltak itt, az agyag vizsgálata révén pedig tudjuk, hogy a környezet később sem vált elég savassá ahhoz, hogy ezen karbonátok feloldódjanak, így továbbra is megmarad a paradoxon, ami a szén-dioxid alacsony szintjét állítja szembe a felmelegedéshez szükséges üvegházhatással. Korábban elsősorban a bolygó körül keringő szondákkal próbáltak ilyen karbonátokra bukkanni, a mostanihoz hasonló negatív eredményt pedig azzal magyarázták, hogy ezek minden bizonnyal takarásban vannak, illetve rossz helyen keressük őket, a Curiosity adatai azonban megcáfolni látszanak ezen magyarázatokat.

Az ősi tó létezésekor alig néhány tíz millibar szén-dioxid lehetett a légkörben, ellenkező esetben a mintákban kimutathatók lett volna a keresett karbonátok. A felszíni légnyomás ma mindössze 7,5 millibar, szemben a földi 1013 millibarral, ennek pedig 95 százaléka szén-dioxid. Előfordulhat, hogy a marsjáró által meglátogatott ősi tó a felszín alatt helyezkedett el, de akár jég is boríthatta, bár ez utóbbival kapcsolatban rögtön megjegyzik, hogy hiányoznak az erre utaló jelek, úgy mint a nagy törések és repedések. Biztos válasz még nincs, így a kutatás folytatódik.