Stardust: küldetés teljesítve

Öt év valamint közel 3,7 milliárd kilométernyi utazás után a NASA űrszondája pénteken lecsapott a Wild-2 üstökös csillogó csóvájára, parányi űrpor szemcséket ejtve foglyul és ritka, egészen közeli felvételeket készítve az égitestről.

Pénteken a Stardust űrszonda 416 kilométeres távolságra közelítette meg a hatalmas jeges űrsziklát. Ezen a ponton a szonda egy fordulást hajtott végre, hogy kamerája az üstökös magjára fókuszálhasson, az így készült felvételek egy óra múlva már a NASA földi főhadiszállásán voltak. A szonda továbbá jelentette, hogy aerogéllel kipárnázott robotkarja sikeresen begyűjtötte az üstökösport.


A szonda 1999 januárjában nem sokkal a fellövés előtt
"Sikerült a mintavétel és a szonda már hazafelé tart, hogy a mintákat világszerte laboratóriumi körülmények között tanulmányozhassuk" - nyilatkozott Don Brownlee, a Washington Egyetem tudósa, a 200 millió dolláros Stardust küldetés vezetője. Bár a mintáknak két év kell, hogy visszajussanak a Földre, a Stardust már megkezdte fedélzeti elemzésit, lemérve a részecskék méretét és mennyiségét. A későbbiekben egy másik műszer kielemzi a begyűjtött anyag összetételét, valamint a tudósok remélik, hogy még jó néhány fekete-fehér felvételt láthatnak viszont az üstökösről az elkövetkező napokban.


A Stardust visszatérő kapszulájának másolata
A legnagyobb érték azonban a begyűjtött porban rejtőzik. Ha visszajut a Földre, a Stardust lesz az első robotküldetés, ami földönkívüli anyagot hoz a Földre 1976 óta, amikor a szovjet Luna 24 tért vissza talaj és kőzet mintákkal a Holdról. A tudósok remélik, hogy az üstökös pora, ami évmilliárdokat töltött a világűr fagyos közegében, nyomokkal szolgál a Naprendszer kialakulásáról, beleértve a Napot, a bolygókat és talán a világegyetem más csillagait is.

"Az elmúlt évtizedekben a szondák elég közel merészkedtek az üstökösökhöz, és kiváló adatokkal láttak el minket" - mondta Brownlee. "A Stardust azonban elsőként gyűjtött mintákat és hozza vissza a Földre tanulmányozás céljából."


Tom Duxbury, a Stardust projektmenedzsere, háttérben pedig maga a jármű
A Wild 2-vel való találkozást nem volt könnyű túlélni. A tudósok a kilőtt golyó sebességének hatszorosával száguldó autónyi nagyságú szondát alaposan felkészítették a kőzetekkel és egyéb hulladékokkal való ütközésekre. A Stardustot két pajzs védi elölről - megóvandó a napelemeket - és egy másik pajzs veszi körül a szonda teljes szerkezetét. "A nehezén már túl jutott és még mindig megvan vele a kapcsolat" - mondta Tom Duxbury, aki a NASA részéről vezeti a Stardust programot. "Most már fellélegezhetünk."

A részecskék begyűjtése után az aerogél egy kapszulába kerül, és a szonda megkezdi visszaútját a Földre. 2006 januárjában a tervek szerint a kapszula leválik a szondáról és Utah sivatagjában landol, míg a Stardust továbbra is az űrben marad. A kapszula ezen felül tartalmazni fog mintákat abból a régióból, ahol csillagközi részecskék áramlanak keresztül, ez a mintavételezés 2000 februárja és májusa között zajlott. "A minták elárulhatják nekünk milyen szerepet játszottak az üstökösök a Föld és a magunk kialakulásában" - magyarázta Duxbury. "A projektből kinyerhető ismerethalmaz példanélküli lehet."


A Wild 2 üstökös a szonda navigációs kamerájának képén
Az üstökösök talán a legősibb égitestek a Naprendszerben és feltehetően eltárolták azt az eredeti anyagot, amiből 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Nap és a bolygók kialakultak. A csillagközi részecskék számos ismert elemből állnak, beleértve összetett szénszerkezeteket is. Pontos eredetüket rejtély övezi, a tudósok azonban úgy vélik a fiatal csillagokhoz kapcsolódnak.