Empire Earth II

A rendszer nincs annyira túlbonyolítva, mint a Civilization, de középtávú stratégiának tökéletes, hiszen nem az számít, hogy felfedezünk-e valamit, hanem az, hogy milyen sorrendben és effektíve melyik is lesz használva. Ezek a tudományok minden esetben valamilyen bónuszt adnak az egységeknek vagy az épületeknek. A leggyakoribb az árak csökkentése és a gyártási idő rövidülése, illetve egyes egységek életerejének növekedése.

Ami nem is árt, ugyanis itt nem érték az emberélet. Ugyan lassan készül el minden katona, de nagyon hamar képesek elhullani a csatában. Ennek ellenére lehet túlerővel szemben is nyerni, csak nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen egységtípus ellen mi kap több, illetve kevesebb sebzést. A seregek felépítése viszont mindig állandó lesz. Persze az idők során kicsinosodnak, megerősödnek és néhány új eszköz is megjelenik, aminek nincs korábbi megfelelője (pl. repülőgépek, műholdak, mech robotok).


Alapvetően a gyalogság, lovasság és ostromgépek gyárthatók, ezekből viszont lehet választani, hogy könnyű vagy erős páncélzatú legyen, ami szintén befolyásolja, hogy mi ellen vethető be hatásosan. Annak itt semmi értelme nincs, hogy legyártunk a legerősebb egységből 100-at és lerohanjuk az ellenfelet. Egyrészt 100 egység legyártása 3-4 barakk folyamatos működése közben is kellemes időtöltés lesz, egy elhibázott taktikával viszont az első csatában le is darálhatják őket. A siker titka a megfelelő mix alkalmazása és az ellenség seregeinek fűrkészése. A felfedezők és a kémek hasznos szolgálatot tesznek ezzel kapcsolatban. A fejlettebb civilizációkban persze megszűnnek a közelharcos egységek, és egyre komolyabb repülő csodák épülnek.

Az izgalmas törióra viszont nem ad lehetőséget arra, hogy sokat mélázzon valaki, hiszen az események pörögnek. Legnagyobb sajnálatomra a játék sebessége nem skálázható a hasonló építkezősökhöz képest. Erre viszont nem is nagyon van szükség amennyiben valaki rászánja előbb a kezelés megtanulására azt az egy órácskát, ami alatt belejön. A történet folyamatosan elhalmoz komoly kalandokkal, és nem nagyon van idő össze-vissza nézelődésre, építkezésre.

A majdhogynem instant akció stratégiában egy gyors, de határozott tervezés mellett a jó reflexekre és reakciókra lehet szükség a játék során. Egy háború kitörésekor gyorsan kell mozgósítani, esetleg átszervezni kis városainkat és seregünket is. A kampány rész pedig gondoskodik arról, hogy érdekes, eredeti feldolgozásban kerüljenek elénk az események. Nem követik az átlagos RTS verziót, amikor is a küldetések egyik felében eliminálni kell az ellenfelet a másik részében meg további gagyi kamu feladattal van kitöltve. Itt nagyon ötletes küldetéstípusokat állítottak össze, ahol a bevezető animáción túl más szép dolgok is akadnak.


A kedvencem még a koreai elejéről, amikor három kínai hadúr rettegésben tartja a szegény koreai népet, de mi botor módon titokban hadsereget toborzunk a legyőzésükre. Az érdekesség az, hogy a hadurak időről-időre sarcot szednek be étel, fa vagy arany formájában. A darabszámok persze percről-percre nőnek és gondoskodni kell arról, hogy a dolgos kezezek összegyűjtsenek eleget mindenből.

A küldetéssorozat végigvitele - lévén 27 teljes értékű és 9 tutorial pályáról beszélünk - megoldható anélkül, hogy a végére megcsömörlenénk az unalomtól. E mellett még tovább bővíthető a küldetések száma külső, nem hivatalosan szerkesztett pályákkal, illetve Fordulópontok néven két másik csata került be, amik közül persze az első a D-Day mindkét oldalról, másrészt egy számomra homályos kínai hatalmi harc részletes bontásban.