25 to Life

Grafika:
Az Úr 2006. évében erre a grafikára nem mondom, hogy kettesnél jobb. Teljesen kocka mozgás, rossz minőségű textúrák és gagyi FMV videók. A játékon belül nincs is lehetőség semmilyen hangolásra, előtte tehetjük meg a beállítást, ami tényleg csak a felbontás, az élsimítás és az izotropikus szűrés finomhangolásában merül ki. A totál gáz kategóriába tartoznak az olyan jelenetek, mint a Tagelés, amikor nagyon csúnyán látszik, hogy béna a grafika. Sőt, nem tudom, az élsimítás minek van benne, ha sok textúrán így is látszik, hogy pixeles.

Kezelőfelület:
A mostmár szokásosnak tekinthető konzolos séma, bár itt legalább átültették az irányítást és az igazi PC-s WSAD+egér kombóval tudunk nyomulni. A menük néhol elég illogikusak, de bele lehet szokni. Egy 4 éves gyerek szellemi színvonalát nem haladja meg a program, de sajnos véres jelenetek vannak benne, ezért nem ajánlhatjuk. Sokszor nem egyértelmű, hogy éppen lővonalban vagyunk-e, vagy sem. Hiába látszik a karakterünk lopakodva a fal mögött, ha kinézünk a sarok felé, a régi jó third personos módszerrel, akkor képesek eltalálni, szóval vigyázni!

Játékmenet:
Nem aludtam el rajta, de nem biztos, hogy azért, mert a játék nem indokolta volna. A küldik során A-ból B-be jutás a fő feladat, mellette vannak olyan küldetéseink is, amiket nem árt véghez vinni, akkor is, ha kötelező, akkor is, ha másodlagos célok között szerepel. Az egész küldetéssorozat nem hosszú, de komolyabb fokozaton azért eltarthat egy ideig. Lövöldözés közben a legnagyobb öröm a fejlövés lehet, amitől nagyrészt egyből meghalnak, kb 2-3x-os sebzést jelent a normál testlövéssel szemben. Profik kínozhatják ilyenekkel magukat, de jobb, ha a fej kockázatos célozgatása helyett igyekszünk sorozatokkal levenni a lábáról az ellent.

Zene, hang:
Igazi gengszter muzsikák szólnak. Mivel nem vagyok a műfaj nagy ismerője, ezért nem tudom eldönteni, hogy hip-hop, rap kategóriában ezek a számok mennyire számítanak jónak vagy rossznak, de mindenképp illenek az alvilági lövöldözős, egymással acsarkodó városszintre. A hangeffektek is nagyrészt rendben vannak, a fegyverek hangján kívül ugyan nem sok értékelendő dolog van, na és persze a beszólások - azok zseniálisak. A "ne így (haljak meg)" sikítás a legmenőbb, de mindegyik nagyon vicces tud lenni, akár hosszú távon is. Bár az némileg kiábrándító, hogy a gizda fehér rendőr és a zsíros afro-amerikai is ugyanolyan hangon képes visítani.

Intelligencia, nehézség:
A különböző fokozatok azt szabályozzák, hogy mennyi életerőnk van, és az ellenfél mennyi ólmot képes elviselni a szervezetében, illetve némileg pontosabban is céloznak. Ellenben már a legkönnyebb fokozaton is előfordul, hogy igen könnyen agyonlőnek minket, pedig annak tiszta örömfutásnak kéne lennie. Ezt leszámítva a teljesen lineáris felépítésű pályákhoz nem kell túl nagy IQ, ha valamivel interakcióba tudunk lépni, azt jelzi a program és a feladatok sem túl nehezek. A bónuszokat nem minden pályán egyszerű megtalálni, ha csak megyünk egyenesen, de nem hiszem, hogy az különösebb nehézséget okozna.

Összegzés:
Gyenge próbálkozás olyan kiadó által fémjelezve, mint az Eidos. Bár nekik épp ebben a műfajban volt egy-egy komoly mellényúlásuk, de ez a mostani egy őszinte csalódás számomra. A játék bejelentésekor és beharangozásakor nagyon tetszetős infókat mondtak róla, ezért vártam is. Őszintén szólva kár volt, hiszen szinte minden tényezőnél alulteljesít és még azt sem lehet mondani, hogy fél évet csúszott, pedig akkor ütött volna. Ennek a játéknak nem lett volna szabad elhagyni a konzolvilágot, mert az ottani sokszor silány TPS mezőnybe beilleszkedhetett volna feltűnés nélkül. Remélem, a hamarosan újra beköszönő Lara nem okoz ilyen csalódást.