Iraki katonai tapasztalatok

Terepjárók

A HMMWV (Humvee) terepjárók szinte az amerikai katonai erők védjegyévé váltak, de Irakban egyben a veszteségek szinonimája is lett. Kialakításánál már eredetileg is figyelembe vették az aknarobbanást, így a magas alvázat rendesen megerősítették, és úgy alakították ki, hogy a fellépő erők lehetőleg minél kisebb része érje el az utasokat.


Humvee terepjárók egy útlezárásnál
Azonban az iraki IED-robbanások, a járőrökön vagy konvojokon történt rajtaütésszerű támadások felfedték a Humveek egyik hiányosságát: csak erősen korlátozottan képes arra hogy megvédje az benne ülőket. A veszteségek jó része Humveekhez kapcsolódott, amelyek nem erre a helyzetre voltak felkészítve, ami az amerikai közvélemény számára is nyugtalanító lett; számtalan cikk és elemzés született, amit politikai vizsgálódások és kérdőre vonások követtek.
A felpáncélozott Humvee barkácsolt...
Részben ennek köszönhetően a Pentagon úgy döntött, hogy a Humveeket és a teherautók legalább egy részét felpáncéloztatja. Mivel azonban ehhez idő kellett, a katonák sok esetben "csinál magad" elven nekiálltak felpáncélozni saját járműveiket acéllemezeket ráhegesztve, amik így leginkább egy akciófilm kellékeihez voltak hasonlatosak - de legalább működtek valamennyire.


... és gyári változata. Érdemes még megfigyelni a géppuskás védtelenségét
Az utólagosan páncélozott Humveek viszont egy nem is túl rejtett hibával küszködtek: a páncélzat plusz súlya miatt a jármű mozgékonysága romlott, és a magasabbra került súlypont miatt borulékonyabb lett, a nem erre méretezett felfüggesztés illetve erőátviteli berendezések pedig sűrűbben hibásodtak meg. Ez az egyik ok, amiért egyre többen sürgetik, hogy váltsák le ezeket a terepjárókat egy eleve komolyabb páncélzattal tervezett járművel.


Itt már egy pajzs védi a géppuskást
A Humveek másik hiányossága a jármű tetején lévő géppuskaállás, illetve az, hogy az azt kezelő lövész nem rendelkezik komolyabb védelemmel. A lövész tökéletes célpontot jelent az orvlövészek számára, és csak a személyes védőfelszerelése, ballisztikai mellénye és sisakja védelmi képességeiben bízhat. Még rosszabb a helyzet ha a jármű közelében például egy IED robban, mivel nem védi semmi a repeszek ellen, arról nem is szólva hogy ha esetleg felborul a jármű, szinte semmi esélye elkerülni, hogy alá kerüljön.


Ez pedig a géppuskást védő CPE páncél
Megoldási kísérletek egész sora indult el: különféle pajzsok kerültek felszerelésre a géppuskaállásra, de ezek akadályozták a katonát a kilátásban, és így abban, hogy észrevegye adott esetben a célpontot. Megjelentek az átlátszó, ballisztikai üvegből készült pajzsok, de ezek meglehetősen drágák és nehezek voltak. Elkészült egy, az egész felsőtestet védő páncél is a lövész számára, és hogy az iraki hőségben ne főjön meg, egy hűtőrendszert is kapott, amely kellemes közérzetet biztosíthat a legnagyobb melegben is. A végső megoldás mégis valószínűleg a CROWS fegyverállvány lesz, amely egy, a jármű belsejéből távirányítható rendszer, így a lövész a jármű biztonságos belsejéből végezheti munkáját.


A CROWS rendszer tesztelés alatt
Az új Stryker gumikerekes gyalogsági szállítójárművek egyfelől igen jól szerepeltek, mivel a lánctalpas eszközökhöz képest roppant halkak, így könnyebb meglepni velük az ellenséget. Ugyanakkor védelme és megbízhatósága több kritikát is kapott. Az RPG gránátok elleni védelemre egy rácsot szereltek fel amely megfogja az általánosan használt RPG gránátok fejét, és így azok gyújtószerkezete nem lép működésbe.


Rácspáncélzattal felszerelt Stryker járművek Irakban
A rács több mint két tonnányi tömege viszont műszaki problémákat hozott elő, főleg a kerék-légnyomás felügyelő automatikus rendszerben, így a katonák kénytelenek voltak kézzel ellenőrizni a légnyomást azokban napjában háromszor, vagy még többször. A rács ugyanakkor csak a kumulatív robbanófejű RPG-7 rakétagránát-támadások mintegy felében nyújtott védelmet, a repesz-romboló robbanófejű gránátok ellen pedig szinte egyáltalán nem. Hozzá kell tenni, hogy ez a rácspáncélzat szükségmegoldásként került fel a járművekre, mivel a megfelelő kiegészítő páncélzat nem készült el időben, illetve nem felelt meg az elvárásoknak.

A jármű belülről irányítható fegyvertornyával csak álló jármű esetén lehet pontos tüzet vezetni, mivel nincs stabilizálva, és az éjjellátó rendszere is több problémával küzd. Ezzel együtt is általában jó véleménnyel vannak a katonák és a parancsnokok a Strykerekről, főleg viszonylagos csendességét emelik ki, és bizonyos fejlesztések máris úton vannak a felmerült problémákra.


A harckocsik hatékonysága felől nincsenek kételyek
Az Abrams harckocsik terén viszont akadtak problémák. A legújabb M1A2 harckocsik kevésbé bizonyultak megbízhatónak, mint a régebbi M1A1 változatok. A sok, alapvetően harckocsi - harckocsi elleni hadviselésre szolgáló új eszköznek kevés hasznát vették a főleg épületekben megbúvó felkelők ellen. Ráadásul amíg a régebbi változatnál a parancsnok búvónyílásának keretére szerelt nehézgéppuskát lehetett bentről, távirányítással is kezelni, addig az M1A2 esetén az ezt mozgató motor helyére egy színes kijelző került - és a parancsnok már csak kívülről, magát felfedve tudja használni a fegyvert. A harckocsi mint eszköz azonban nagyon hatásosnak és hasznosnak bizonyult az iraki hadszíntéren, és az előzetes várakozásokkal szemben a városi környezetben is megállták a helyüket, amennyiben a gyalogsággal együtt alkalmazták őket.

Az M1 Abrams TUSK
A tapasztalatok alapján össze is állítottak egy csomagot az M1A2-esek számára, amely a TUSK (Tank Urban Survival Kit, kb. városi túlélőcsomag tankoknak) jelzést kapta. Ebben a harckocsi oldalára reaktív páncélzatot, a hátsó részen a Strykernél alkalmazott rácsot szereltek fel, a parancsnok bentről irányítható géppuskát kapott és a harckocsi hátuljára egy telefon lett felszerelve, amelyen keresztül a gyalogosok kommunikálhatnak a személyzettel. A TUSK jövője jelenleg anyagi megszorítások miatt kérdéses, de mivel a jelenlegi tervek szerint az Abrams legalább 2030-ig az amerikai haderő meghatározó része lesz, mindenképpen várható felújítócsomag a típushoz.