2006. július 11. 18:23, Kedd
Helikopterek
A helikopterek terén is hasonló problémákkal találták szembe magukat a pilóták, mint harckocsizó társaik. Az AH-64D Longbow a mai napig talán a legmodernebb és leghatékonyabb harci helikopter, a hatékonyságának egyik kulcsa pedig a rotoragy tetejére szerelt radardóm. Ezzel képes a fák, épületek, vagy például egy domb fedezékéből felderíteni az ellenséges harckocsikat, és rájuk rakétákat rávezetni úgy, hogy a fedezék mögül csak a radardómnak kell kilátszania.
AH-64A helikopter Bagdad felett
Csakhogy a jelenlegi afganisztáni és iraki hadszíntéren nincsenek ellenséges harckocsik, így az egész Longbow rendszer felesleges. Ráadásul annak plusz súlya jelentősen rontja a helikopter manőverező képességét és teljesítményét, különösen az afganisztáni hegyvidéken, ahol a ritka levegőben amúgy is kisebb a belső égésű motorok teljesítménye. A megoldás: régebbi AH-64A, valamint Longbow radar nélkül AH-64D helikopterek alkalmazása, illetve az AH-64D Longbow rendszer radarjainak leszerelése.
Felfegyverzett MQ-9 Predator száll fel
Nagyon szépen teljesítettek a távirányított robotok is, főleg a pilóta nélküli felderítőgépek, amelyek már fegyvereket is kapnak. A légierő annyira elégedett, hogy jelentősen bővíteni szándékozik a Predator és a hozzá hasonló egységek számát.
Egy Predator egység pilótafülkéje
Sok probléma adódott abból, hogy a szárazföldi egységek nem tudtak elég gyorsan segítséget kérni a légierőtől, és olyan is adódott, hogy a precíziós csapásmérést az hiúsította meg, hogy a támadó gépeken nem volt Link16 adatkapcsolat, amellyel a célok információit pillanatok alatt megkaphatta volna a pilóta. Az esetből tanulva azóta már az Irakba induló F-16-os és F/A-18-as vadászbombázók mindegyikét felszerelik Link16-tal, illetve új megoldásokat keresnek a megfelelően hatékony hálózat kiépítésére. A legújabb lehetőség egy, az interneten használatos protokollokra épülő hálózat, amely szemben a Link16 a maga 238 kb/s sebességével már akár 2 Mb/s sávszélességet is képes biztosítani, és a jelenlegi rendszereknél sokkal rugalmasabb.
Blue Force Tracking rendszer egy Humveeben
A hálózat-központúság egyébként is a fejlesztések irányának egyik fő csapása. Egy amerikai tiszt az adott terület felett keringő pilótanélküli felderítőgép képét nézheti a páncélosának belsejében lévő színes kijelzőn, és ez alapján irányíthatja a csapait. A Blue Force Tracker (BFT) rendszer műholdak segítségével a harctéri parancsnokok előtti kijelzőn megmutatja, merre járnak a baráti egységek. E megoldások annyira sikeresek voltak, hogy a 2004-es al-fallúdzsai harcoknál nem történt emberveszteség baráti tűz miatt.
Egy amerikai katona és rádiója
A képesség tehát igen meggyőző, de ugyanakkor még csak egy szűk számú egység élhet vele, ráadásul jelenleg még igazából csak a felső szinten működik, így az információ sokszor nem jut el az alsó szintre, vagyis a harctéren lévő katonákhoz. A kommunikáció tehát még nem igazán tökéletes, főleg ha a különféle haderőnemek közötti kommunikációról van szó, ugyanis a hadsereg, a haditengerészet és a tengerészgyalogság is eltérő rádiókat és frekvenciákat használ.
Land Warrior felszerelés gyakorlaton
A hadsereg évek óta küzd az új, egységes rádiórendszerével, a JTRS-szel, amely a 2 MHz-től a 2 GHz-ig terjedő tartományban képes kapcsoltatot teremteni, ám egyelőre a technikai problémák miatt folyamatosan csúszik a rendszeresítés. A katonák találékonysága persze erre is megoldást jelent: például egyszerűen a civil piacról beszerezhető walkie-talkie készülékeket vásárolnak a saját pénzükön, és ezekkel kommunikálnak egymással. Azonban még az idén megkezdődik a Land Warrior rendszer éles tesztelése is, amelyben már a málhába épített rádiórendszeren keresztül bármelyik katona elérhet bárkit a csatatéren.
Amerikai katonai ellenőrözőpont, Irak, Ramadi, 2006 júniusa
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyik legfontosabb tanulságot sem. Mind Irak, mind Afganisztán erőszaktól fűtött terület továbbra is, egyik országban sem sikerült békés, működőképes és önálló kormányzat felállítása. A központi hatalom mindkét helyen az ott tartózkodó szövetséges erőktől függ, nélkülük összeomlana. Egyik helyen sem sikerült felszámolni a fegyveres ellenállást, és Irakban megoldani a szunnita-síita vallási ellentéteket, igaz ez utóbbit megfelelően kezelni aligha lehet az érintettek együttműködése nélkül. Mind Afganisztánban, mind Irakban nagyon fontos a helyi civilek és az idegen katonák közötti megfelelő kapcsolattartás és együttműködés (katonai rövidítéssel a CIMIC). Várhatóan mindkét országban hosszú ideig lesznek jelen idegen nemzetek katonái.
Kapcsolódó írások:
A jövő gyalogos katonája: baka a digitális korszakban
A jövő gyalogos katonája: kézifegyverek
A jövő katonai helikopterei: a harctér királynői
A jövő szárazföldi harcjárműve: lőjünk, de mivel?
A jövő szárazföldi harcjárműve: túlélni mindenáron!
A jövő szárazföldi harcjárműve: lőjünk, de mivel?
A jövő szárazföldi harcjárműve: lánctalp vagy kerék?
Informatika és tudomány