Ever 17

Grafika:
Kap egy jó osztályzatot, pedig egy sima kétdimenziós grafikáról van szó. Hihetetlen, ugye? Nincsenek shaderek, vertexek, nincs milliárdnyi poligon, sem fényeffektek, sőt még fizikája sincs a játéknak. Cserébe ezernyi kézzel rajzolt manga képet kapunk az arcunkba, a szokásos grimaszolós figurákkal, óriási izzadságcseppekkel a fejek körül és minden egyébbel, ami a Sailormoon rajongóknak kicsit sem lesz fura. Néha ugyan unalmas, mikor nincsenek karakterek a képernyőn, csak a szövegből derül ki, mi is történik, de ha valaki folyamatosan olvas, akkor nem is mindig lesz hiányérzete, hogy a képekben gyönyörködhessen.

Kezelőfelület:
Ha elindítottuk a játékot, akkor helyezzük el kényelmesen a jobb kezünket úgy, hogy a hüvelykujjunk a jobb alsó sarokban lévő enter gombon pihenjen. Minden egyéb tagunkat lazítsuk el, azokra nem lesz szükség. A játékhoz a ritka kurzormozgatáson és az enter nyomkodásán kívül nem sok minden kell. Játék közben a menüt éppenséggel a jobb egér gombbal varázsolhatjuk elő, ott menthetünk, tölthetünk, egyebek. Egyébiránt nem minden esetben mondanám logikusnak a funkciók elrendezését, megoldásait, de nem hiszem, hogy bárkin is kifogna.

Játszhatóság:
Egy hiperhosszú, többször is végigtolható történet olyan kuriózum, mint amilyen maga a manga játék PC-n. Azért tartom példaértékűnek, mert magam is eljutottam odáig, hogy értékelhetőnek tartok egy 3 óra alatt végignyomható FPS-t azért, mert csak kicsit több idő, mint egy DVD film. Olyan, mintha azt vettem volna, csak nem elég a távirányítóval pötyögni. Itt valóban visszarepültünk a békebeli időkbe, mikor még a technológia nem tette lehetővé a silány belsejű, de jól csomagolt és csillogó játékok piacra dobását. Aki beszél közepesen legalább angolul, annak mindenképp ajánlom kikapcsolódás gyanánt. Ha valaki nem unja meg 5 perc után, akkor biztos hogy ráhúzódik.

Hangeffektek és zene:
Egyben varázslatos, másrészt elsőre kicsit ijesztő, hogy végig-végig japánul karattyolnak a szereplők. Eleinte sokat nevettem a béna hangzáson, de megszokható, aranyossá, emészthetővé válik a távoli szigetország nyelve. A szinkronszínészek meglátásom szerint nagyot alakítottak, nagyon kifejező, igazi átéléssel játszott karaktereket kreáltak. A muzsika szintén dicséretet érdemel. Az intro zenéje egyből belopta magát a szívembe, utoljára a Civilization IV intro muzsikája volt ilyen meggyőző. A játék közben persze instrumentális zenék szólnak, ne zavarja meg semmi az ékes japán mondatokat.

Összegzés:
Rám elsőre olyan hatással volt, hogy mi ez a szar? Nem hittem el, hogy tényleg egy olyan játékkal játszom, ami igazából egy jól illusztrált digitális regény. Nem hittem el, hogy élvezni lehet még állóképeket és minimalista animációkat. Nem is - a látványelemek miatt a manga érzést leszámítva senki nem fog beleszeretni az Ever 17-be. Viszont a tartalom, a belbecs remekül megállja a helyét. Örülök, hogy egy olyan program is a kezeim közé került, ami a klasszikus értékeket követi. Kuriózum több szempontból is, ajánlom felfrissülésként mindenkinek.