Rayman: Raving Rabbids

Grafika:
Nehéz megítélni a grafikáját, hiszen nem mindegy mihez hasonlítjuk. Amennyiben a csúcsjátékokhoz, akkor elég közepes, amennyiben az ötletadó flash játékokhoz, akkor pedig csúcsszuper. A megjelenítés éppen annyira részletes és éppen annyira csilli-villi, amennyire kell. Lehetne szebbet csinálni, csak értelmetlen és ezért adok rá maximumot. A gépigénye sem magas, tehát valóban széles rétegeknek is szól, nem addikt gémereknek csupán. A speciális effektek egyébként szépek, a textúrák nem elnagyoltak, nagyon jól átjön a rajzfilm érzés, amihez a célcsoport szokva van.

Játékmenet:
A sztori módot néhány nap alatt végig lehet vinni, hiszen egy játékbeli napot akár percek alatt is ki lehet végezni, így napi 1-2 óra játékkal hamar a végére lehet érni (bár több idő, mint a Half Life: Epizode I). Viszont sikerült beletalálni valami olyanba, ami miatt a finálé után jön az igazi játék és nem az uninstall. A Score módban már rekordokat döntögethetünk bármelyik kinyitott játékban, először a gépi rekordot, majd a család többi tagjáét. Vidám dolog, ha az öcsi elmegy 3 napra kirándulni és mire hazajön, minden rekordja a múlté. Ha esetleg mindenki otthon van, akkor a Family módban a már ismert feladatokat közösen kell végrehajtani, mondjuk az egyik céloz, a másik lő. Nagyon aranyos.

Kezelőfelület:
Ha valamelyik családban komolyabban ráfonódnak a játékra, akkor érdemes egy alternatív billentyűzetet és egeret beszerezni, mert a játék hevében ezek könnyen amortizálódhatnak. Kicsit a régi XT-s játékok némelyike jut eszembe, ahol a space püfölése volt az irányítás alapja. Sokszor itt is, hogy az egér rángatásáról ne is beszéljünk. Tesztelés közben komolyan elfáradtam és egyszer-egyszer veríték is megjelent a homlokomon. Kicsit fura érzés játék közben ez egy stratégának, aki ahhoz van szokva, hogy a keze millimétereket mozdul órákon keresztül.

Nehézség, AI:
AI-ről itt minimálisan beszélhetünk, hiszen a feladatok nagy része scriptelt mozgásra korlátozza a nyuszókat, a nehézség viszont annál érdekesebb kérdés. Sajnos nem tudtam tesztelni mondjuk egy nálam harmadannyi idős játékossal a pályákat, ami érdemben határozhatná meg a pontokat, de azt hiszem felnőtteknek túl könnyű, a játék vége felé pedig a gyerekeknek túl nehéz. Ez vagy a játék legnagyobb hibája vagy a legzseniálisabb családi húzás. Hiszen így szükség lesz mindenkire, mire végigmegy a Story mód. Az is lehet, hogy valakinek a memóriája jobb, másnak pedig a reflexei. Az esetleg még nem eléggé informatizált szülőknek ez egy jó gyakorlás lehet a PC kezelőfelületéhez, hiszen itt aztán észnél kell lenni, hogy hová húzzuk az egeret. Ezek után a Windows dupla klikk meg se kottyan majd!

Hangok és zene:
A leghiperszuperebb dolog az egész játékban. Talán kissé túl lelkes lettem, picit talán előtört az infantilizmus is belőlem, ami nem csoda ezután a játék után. A zenék között komoly, klasszikus pop, rock, funky és techno darabokat találunk, amiket szép lassan elérhetővé tehetünk kis cellánkban is a lejátszón. Amin viszont igazán sokat nevettem, az a nyuszók hangja. Idétlenek, bugyuták, de végtelenül aranyosak. A legkomolyabbak talán a WC-n erőlködés, a Raving kórus és persze a táncverseny.

Összegzés:
Ritka az olyan játék, ami nem tartozik a nagyon várt darabok közé, mégis akár évekig kihúzza feltelepítve a gépen. Az etalon persze a Worms ebben a kategóriában, ami még szerintem 2023-ban is meglesz a gépemen. Ahogyan az is, a Raving Rabbids is a közösségi játék élményével ér el osztatlan sikereket. Az irányításon érződik, hogy a Wii-re hajtanak nagyon, de akik nem szánták rá magukat az új konzol megvételére, azok PC-n is megkaphatják az élményt. Mindenkinek ajánlom, ahol többen vannak a családban, ahol van kis gyerek, vagy akár unatkozó fiatal. Ez tipikusan az 5-99 éveseknek játék - Bunnies love to play weird games!