Jumurdzsák Gyûrûje - Kaland Egerbõl

Grafika:
A DVD-korszakban a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy a program 800x600-as felbontást képes csak felmutatni, ami LCD-monitorokon kifejezetten csúnya képet mutat, a képek sajnos erősen pixelesek egy 19 hüvelykesnél nagyobb kijelzőn, sőt ebben a méretben nem is igazán lehet beszélni részletgazdagságról. A videóbetétek és a panorámaképeken belüli loop-mozgások minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. A grafika sajnos a leggyengébb pontja a játéknak, nem valószínű, hogy ezzel fogja eladni magát, még akkor sem, ha tudjuk, a full motion video és a nem textúra alapú ábrázolás igen helyigényes dolog. Ennek ellenére a játék élvezhető marad, nem kell emiatt elkedvetlenedni.

Kezelőfelület:
Szerencsére nincs túlbonyolítva, a menük egyértelműek, pár perc játék után minden kézre áll és nem kell szinte sosem gondolkodni azon, hogy mi hol van. Az egyetlen megszokandó dolog a panoráma képek forgatása, érzékeny egér beállítás mellett könnyen megpördül. A régi jó módszer persze itt is működik, ha egy szobában nem találjuk, hogy miért is kellett oda bemenni, húzgáljuk végig a kurzort az egész képernyőn, előbb utóbb meglesz.

Játszhatóság:
A történet viszonylag rövid és egész hamar végig lehet rajta szaladni, főleg segítségekkel, de akit elvarázsol a hangulat, az elszőrözhet vele hosszú ideig. Érdemes mindenkinek az enciklopédia szövegeit és multimédia anyagait és végignyálazni, egyfajta "ismerd meg kishazád" kampányként. A játék célja a szórakoztatás mellett az érdeklődés felkeltése Eger iránt, ami egyértelmű Pierrot hozzáállását ismerve. Amennyiben külföldön is megjelenik a program, akkor Egerbe biztosan még több turista érkezik majd, mint eddig. Ez a játék egyértelműen nem a hardcore gamereknek készült, ők biztosan le is fogják fikázni, bár szerintem rájuk férne egy kis kulturálódás. Inkább szól családoknak, nem számítógépfüggőknek, érdeklődőknek, nekik pedig érdekes marad minden helyszín felfedezése, a kalandjáték logika kitalálása is, hisz valószínűleg sosem játszottak még ilyen játékkal. Az is előfordulhat, hogy egy történelmi érdeklődésű ember kedvet kap a számítógép használathoz ennek nyomán, szóval igen hasznos és sokrétű projektről van itt szó.

Hangok és Zene:
Nem meglepő, de a játék során felcsendülő muzsikák Pierrot munkái mind, az elején máris hallhatjuk őt énekelni (pedig nem is nyert Megasztárt), később pedig az elektronikus zenei betétekkel örvendeztet meg minket. A zene mégsem a legfontosabb audio elem. Zseniális ötlet, hogy a helyszínekhez a hangokat éppen ott vették fel, ahol a fotó is készült, így teljesen autentikus zörejek kísérik a sétát. A dialógusokat is igyekeztek az eredeti helyszíneken felvenni és nem stúdióban bűvészkedni vele, így azok is teljesen élethűek.

Nehézség:
Kezdő játékosok számára esetleg gondot okozhat a kezelés, illetve az alapvető kalandjáték elemekkel való boldogulás, viszont nincsenek benne megoldhatatlanul nehéz csavarok, nem próbál a játék vért pisiltetni a történeti szál kibogozásával. Egy teljesen könnyed, élvezhető sztorit kap a játékos, amit akár többször is érdemes végig élni, hiszen jó kalandjátékhoz híven más döntéseket hozva, más szituációkba keveredhetünk, bár ne számítson senki egy Neverwinter Nights 2 komplexitásra.

Összegzés:
Jómagam 6-7 évet éltem Egerben, így külön élvezet volt a jól ismert utcaköveket pixelekben is végigjárni, sőt sikerült felfedezni a fotókon egy-egy nyomot, ami megörökíti az ott töltött éveket is. Pierrot-nak úgy tűnik volt elég elszántsága, pénze és ideje ahhoz, hogy létrehozzon valami egyedit és újszerűt, ami termékként is megállja a helyét, de közben saját érzéseit is kőbe vésheti vele. A sztori izgalmas, misztikus, szerethető, 6-199 éves korig ajánlott, azt követően pedig érdemes kihasználni, hogy ennek a játéknak a helyszíneit be lehet járni a valóságban is, mondjuk a Stalkerrel ellentétben. Szeretjük Egert, köszi Pierrot!