Lajkára emlékezve

Ötven évvel ezelőtt egy kóborkutya, név szerint Lajka Moszkva utcáiról az első földlakóként elhagyta a bolygó légkörét és kijutott a világűrbe.

Rövid és fájdalmas utazás volt szerencsétlen párának, aki a kilövést követően néhány óra alatt elpusztult, mégis óriási dicsőséget szerzett a Szovjetuniónak. Az esemény mindössze egy hónappal azután következett be, hogy a szovjetek a világ első mesterséges holdja, a Szputnyik pályáraállításával megdöbbentették a világot, mindenekelőtt az Egyesült Államokat.

A Szutnyik 2 újabb arculcsapásként érte az amerikaiakat, tovább növelve a nagy októberi szocialista forradalom 40. évfordulóját ünneplő szovjetek előnyét a kibontakozó űrversenyben. A propaganda mellett Lajka rövid űrutazása az 500 kilogramm súlyú túlnyomásos kapszulában azt is bizonyította, hogy egy emlős képes ellenállni a kilövés viszontagságainak, kikövezve az utat a jövő emberi űrrepülései előtt, mind az orosz, mind az amerikai oldalon.

Az orosz erőfitogtatás szerencsétlen négylábú megtestesítője első és utolsó űrutazását álnéven teljesítette. A kutyát képző tudósok által Kudrjavkának, azaz "Bodrinak" keresztelt keverék a madarakat ugatásukkal kiugrasztó szibériai vadászkutyáknak adott Lajka, azaz "Ugató" néven került be a történelemkönyvekbe. Igaz Lajka inkább egy foxterrierhez hasonlított, azért volt a vérvonalában egy kis szibériai vadász is. 1957. november 3-án, helyi idő szerint éjjel 10 óra 28 perckor emelkedett fel a szenzorokkal ellátott űrruhába bújtatott eb, akinek az irányító központ feszülten figyelte minden egyes szívverését, lélegzetvételét és vérnyomásának alakulását.


A hivatalos változat szerint, ami 45 éven át tartotta magát több-kevesebb sikerrel, az alábbi zajlott le: Lajka egy hetes küldetést teljesített 1600 kilométeres magasságban, békésen érte a vég, utolsó vacsorájába erős mérget kevertek. Idővel azonban egyre több mendemonda látott napvilágot, egyesek szerint a négylábú űrúttörőnek egyszerűen elfogyott az oxigénje, jóval hamarabb, mint egy teljes hét. Az igazság végül egy 2002-es konferencián tárult a nagyközönség elé.

Dimitrij Malasenkov, a Moszkvai Biomedikai Intézet tudósa, aki részt vett a Szputnyik 2 küldetés előkésztésében elárulta, hogy Lajka a sokk és a kabin túlmelegedése következtében csupán néhány órát élt a felszállás után a kapszulában. A hajtóművek morajától és a vibrációtól megrémült állat kétségbeesetten próbálta magát kiszabadítani a fogságból. Miközben a rakéta szédítő sebességgel szelte át a légkört a kutya szívverése a normál érték háromszorosára szökött fel. A pályára állást követően Lajka némileg megnyugodott, ez azonban csak átmeneti volt. A kapszula egyik hőpajzsa leszakadt a rakétáról történő leváláskor és néhány órán belül a belső hőmérséklet az rendszerek által fenntartandó 15 helyett 41 Celsius fokra emelkedett. Öt órával a kilövést követően már nem kaptak életjeleket a fedélzetről.

Lajka high-tech koporsója 1958. augusztus 14-ig keringett a Föld körül, majd visszatérve elégett a légkörben. A művelet problémái ellenére a szovjet tudósok eleget tanultak ahhoz, hogy újabb kutyákat küldjenek fel és hozzanak vissza biztonságban, és végül kevesebb, mint négy év elteltével megnyissák a világűrt az emberiség számára is. 1961. április 12-én Jurij Gagarin elsőként érte el a külső űrt.

Lajka némi kárpótlásként a világ leghíresebb kutyája lett, igaz az állatvédők csak úgy tartják számon, mint az űrkutatás oltárán feláldozott legismertebb állatáldozat. Ma legalább fél tucat dal szól magányos és kilátástalan útjáról. Négy évtizeddel a repülés után az oroszok emlékművet állítottak neki Csillagvárosban, a Repülési és Űrgyógyászati Intézetben, ahol két társával együtt 1957-ben kiképezték.