Az űrből érkezett az egyetlen természetes kvázikristály

Földönkívüli eredetet kapott a Nobel-díjas kvázikristály, mivel az egyetlen ismert természetben előforduló mintáról kiderült, hogy az űrből érkezett a Földre.

A kvázikristályok ugyanolyan rendezettek, mint a hagyományos kristályok, azonban a szimmetria egy jóval összetettebb formáját hordozzák magukban, amit a művészetben évszázadok óta alkalmaznak, az anyagoknál azonban csak az 1980-as években fedezték fel. A szerkezetet laboratóriumban előállított fémes elemekből, többek között alumíniumból és mangánból készült ötvözeteknél észlelték, ami tavaly kémiai Nobel-díjat eredményezett az izraeli Daniel Shechtmannak.

Paul Steinhardt, az amerikai Princeton Egyetem kutatójának bejelentése szerint bizonyítékaik vannak arra, hogy az egyetlen természetbes közegben felfedezett kvázikristály, amit az Oroszország keleti részén fekvő Korjak-hegységben találtak, egy meteorit darabja. Steinhardt már akkor gyanította a földönkívüli eredetet, amikor munkatársaival 2009-ben megtalálta a természetes kvázikristály mintát, más kutatók, köztük Glenn MacPherson a Smithsonian Intézet meteorit szakértője azonban szkeptikusak voltak a felvetéssel szemben.

Most Steinhardt és a 2009-es csapat tagjai MacPhersonnal együttműködve új elemzéseknek vetették alá a kőzetet, olyan bizonyítékokat tárva fel, ami már MacPhersont is meggyőzte. A két fél közös tanulmányban taglalja, hogy a kőzet szélsőséges nyomásoknak és hőmérsékleteknek volt kitéve, ami az aszteroida-övben zajló meteorit képződési folyamat nagy sebességű ütközéseinek egyik fő ismertetőjegye. Ezen felül a kőzet bővelkedik a különböző oxigén izotópokban, ami sokkal inkább a meteoritokra jellemző, mintsem a földi kőzetekre.

Az továbbra sem tisztázott, hogyan alakulnak ki a kvázikristályok a természetben. A laboratóriumi példányokat egy gondosan kontrollált elegy vákuum kamrában történő fém gőz leválasztással állítják elő. Az új felfedezés, mely szerint a kvázikristályok az űrben is képesek kialkulni, ahol a közeg jóval változékonyabb, arra utal, hogy a kristályok kevésbé szabályzott körülmények között is létrehozhatók. "A természetnek sikerül olyan körülmények között is megalkotnia, amiről mi azt hittük, hogy teljes képtelenség" - összegzett Steinhardt.