Lost Planet: Extreme Condition

Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 (XP) /1024 (Vista) MB RAM, 8 Gbyte szabad hely, nVidia Geforce 6600+, szélessávú internet
Ajánlott: Windows Vista, Intel Core 2 Duo, 1-2 Gbyte RAM, nVidia Geforce 8600+, gamepad
Hasonló játékok: Gears of War, Max Payne
Kategória: sci-fi shooter

Még nyár elejéről maradt ránk a Capcom eredetileg Xbox360-as akciójátéka, amiben szélsőségesen hűvös tájakon, szélsőségesen nagyra nőtt bogarak ellen vetheti be magát a játékos. A játék grafikája a havas tájakkal és a jól eltalált modellekkel gyönyörű, igaz a hosszantartó örömhöz ez édeskevés.

A Lost Planet: Extreme Condition története havasi kalózok életét dolgozza fel, akik az EDN III bolygón igyekeznek zsákmányra lelni, mikor is összefutnak a megszokottnál is nagyobbra nőtt Akrid lénnyel, nevezzük csak Zöld Szemnek. Főhősünk Wayne, apjával együtt indult az akcióra, aki úgy tűnik nem élte túl az akciót, így elegendő motivációja képződik a bosszúhoz. Minden vágya megtalálni és szétrobbantani a Zöld Szemet és természetesen minden ízeltlábút, aki az útjába akad. Később persze kissé árnyaltabb lesz a történet, de térdig gázolva a hóban teljesen mindegynek tűnik, hogy miért ropognak a fegyvereink. Egy idő után a bosszú helyett inkább az életbenmaradás az elsődleges szempont.


Már az elején nem tudok elmenni amellett, hogy egy konzol átportolásról van szó, ami alapjában véve nem sikerült rosszul. Annak ellenére, hogy DirectX 10-re is fel van készítve a játék, a két változat között nem sok különbség látszik, inkább a csúcs 8-as kártyák erejére lehet szükség néhány szituációban. Az optimalizáció ennek ellenére korrektnek mondható, lemondva néhány effektről vagy éppen az élsimításról középerős kártyával is teljesen rendben van a játék. Az már kevésbé van rendben, hogy még az egyjátékos mód is igényli az állandó Steam kapcsolatot, ami ha megszakad, egyszerűen kilép a játék.

A konzol átirat legnagyobb szégyene mégis, hogy képtelenek voltak az irányításra vonatkozó elemeket, tutorialokat kicserélni, illetve a menüt egérre optimalizálni, így aki nem kontrollert választ, annak lesz pár keresetlen szava a fejlesztőkhöz.


Ha ezeket az apró vagy éppen közepes idegesítő részeket elfelejtjük, akkor viszont egy hangulatos világ tárul elénk a játék elindításával. A megjelenítés egy lövöldözős játékban mindennél fontosabb, így tény, hogy az értéket a nagy terek, a részletes és nagyon hihető modellek, az időjárás és a speciális effektek és az elképesztő fényeffektek adják. A játékmenet egyébként elég árkád, igazi konzol vonal, nem is törekszik arra, hogy elhitesse bármi köze van a játéknak a valósághoz vagy egy képzelt sci-fi valósághoz.

Wayne küzdelmeit alap esetben TPS nézetben követhetjük, de az FPS hívei átválthatnak egy nagyon közeli, gyakorlatilag belső nézetbe is, de szerintem ez csak elvesz az élményből, amit az jelent, amikor Wayne Terminátort megszégyenítő erővel aprítja a bogarakat a kezében lévő óriás gépágyúval. Az átlag FPS játékhoz képest további érezhető különbség a karakter lassú mozgása, ami érthető is a mély hó miatt, bár egy olyan erős legénytől, aki egy gatling gunnal a kezében is ugrabugrálni képes a fél méteres hóban, többet vártam volna.