Universe at War: Earth Assault

Kiadó: Sega
Fejlesztő: Petroglyph Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 5,5 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo, 1 Gbyte RAM, DirectX 10-et támogató videokártya
Hasonló játékok: Star Wars: Empire at War, C&C 3, Starcraft
Kategória: történelmi stratégia

Az univerzum sohasem pihen, háborúk dúlnak galaxisokon át, s egyszer el kellett, hogy jöjjön az idő a Föld számára is. A megszállás hirtelen jött és a büszke amerikai hadsereg csúcsosztagai úgy hullottak cafatokra, mintha valaki repeszgránátot dobott volna a porcelánboltba. Az Universe at War: Earth Assault izgalmas kampányával komoly hiánypótlás lesz a szóló stratégák számára.

Jó ideje nem tűnt fel új, egyjátékos kampányra kihegyezett stratégia, ami jó is lett volna. Ezt az űrt tölti be az Universe at War, nem is akárhogyan. Három és fél teljesen különböző faj, eszméletlenül kreatív egységek és abbahagyhatatlan történet. A játék sajnos nem tökéletes, hiszen a kezelőfelülete ezer sebből vérzik, de az igazán megszállott stratéga nem adja fel, hanem hozzászokik a nehézségekhez. Sokaknak bizonyára lopásnak tűnhetnek a népek és egységeik is, hiszen nincs új a nap alatt, ezért nem is kevés áthallás van a StarCraft, a Star Wars és a Warhammer 40k világából is. Ennek ellenére a környezet eredeti, a galaktikus hordák a Földön való találkozása pedig nem is olyan rossz sztori, mint ahogy elsőre kinéz.


A telepítés közben szinte semmilyen komolyabb elvárásom nem volt a játékkal kapcsolatban, egyszerűen azért került sorra, mert a lassan toronyban álló FPS játékok mellett felüdülés néha a háborút felülről megélni. A kampány indításakor még semmit nem sejtettem a történetről, a fajokról vagy bármiről, az in medias res kezdés pedig azt hozta, amit vártam. Kétségbeesetten kapkodó amerikai seregek, aggresszív és nem túl kifinomult modorú vezetővel. Az elnök halott, ráadásul furcsábbnál furcsább szerzetek kezdik ellepni egész Washingtont. A csipet-csapat kezdi menekülőre fogni, Fort Knox-ban pedig az utolsó pillanatig lázas munka folyik, tréningeznek a csapatok, de minek.

Az idegenek ezúttal nemcsak undorító szörnyek formájában köszönnek be, hanem hoznak magukkal 1-1 robosztus önjáró gyilkoló erődöt, ami ellen nem sok esélye van a nyeszlett földlakóknak. Idáig szenvedős a történet, nem éri meg itt abbahagyni, hiszen a csata azon pontján, mikor már a load game menüpontért nyúlna minden jólelkű játékos, újabb fura szerzetek érkeznek. Az első megszálló csoport, a Hierarchy inkább egy káosz ork szerű, gonosz, húsdaráló népség, míg a másodikként belépő Novus faj, amellett, hogy a Star Wars klón versus Protoss érzetet adja, úgy néznek ki, mint akiket Steve Jobs dizájnolt meg. Szerencsére a két faj nincs oda egymásért túlzottan és ha azt el is kell szenvednie az embereknek, hogy a bolygójukon irtják egymást, de legalább elfoglalják magukat.


A Hierarchy a nevéhez mérten egy feudális rendszerben gondolkodó elnyomó birodalom. Tagjai közt vegyesen találunk mindenféle fajt, melyeknek otthona valószínűleg már a múlté. Óriás megszálló hajóikkal körbevették a Földet is és minden vágyuk, hogy aktiválják a Purifiert (Tisztító), ami gyakorlatilag elsöpörné a civilizáció nyomait. Új területekre lépve egy fogadó szájt koordinálja a helyzetet, építkezni viszont nem nagyon szeretnek, a rombolás jobban megy nekik. Az erőforrást a helyben talált dolgok bedarálásából szerzik, egységeik pedig az óriási lépegető robotokból kerülnek elő.

Ezek nem csak gyártósorok, hanem halálos ostromgépek is, bármely épületen, folyón, hegyen átgyalogolnak, igaz nem túl gyorsan, de annál biztosabban. Egyszerű csapatoknak esélye sincs ezek ellen, az egyetlen megoldás, ha a hűtő modult illetve a központi magot sikerül megsemmisíteni. Kedvenc szórakozásuk más életformák megmérgezése, ami ráadásul számukra regeneráló hatású. Óvakodni tehát a zöld vegyi támadásoktól. Gyengéjük, hogy nincs igazán jó repülő egységük, a légvédelmi tornyukra viszont vigyázni kell, mert ha befogott valamit, azt földre kényszeríti és halálig lövi bele a gravitációs sugarakat. A földi torony pedig a fent említett mérget szórja szét. Nem sajnálja.