Gears of War

Kiadó: Microsoft Game Studios
Fejlesztő: Epic Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz+, 1GByte RAM, 12 Gbyte szabad hely, nVidia Geforce 6600+
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,2 Ghz , 2 Gbyte RAM, nVidia Geforce 8800
Hasonló játékok: Lost Planet: Extreme Condition, MDK 2
Kategória: külsőnézetes akciójáték

Egy újabb romokban heverő bolygó, újabb szörnyek, csaták, vér, izzadtságszag, azaz ismét fegyverropogás a menü. A tavalyi PC-s felhozatal utolsó kimaradt darabjaként a Gears of War is bemutatkozik. Igazi kuriózum, hiszen Xbox360-on mindent vitt már az elmúlt több, mint egy évben, de a PC változat megér egy külön misét. Szebb, több és ugyanolyan jó.

"Tizennégy éve a Sáska horda összegyűlt a Sera bolygó minden nagyvárosa alatt, majd meglepetésszerű támadást indítottak. Valaha csak a mendemondákban élő mumusokként gondoltunk rájuk, ám mára a Horda valóságosabbá és erősebbé vált, mint azt bárki is hitte volna. A legtöbb emberi városközpont és hadi létesítmény romhalmazzá vált, a túlélők pedig a Jacinto Fennsíkon gyűltek össze, mivel itt a tömör gránit talpazatot nem tudták oly könnyen áttörni a Sáskák. Mikor a Hordának mégis sikerült áttörnie a védelmi rendszert, Marcus Fenix megtagadta felettese parancsát, annak érdekében, hogy megmentse apját, a Keleti Barikád akadémián... de elkésett. Ennek következményeképp függelemsértésért Marcus 40 évet kapott, melyet a Jacinto Maximális Biztonságú fegyintézetben kell letöltenie.

A Horda most lerohanta ezt a börtönt is."

Szexi kis történet, bár ez a bevezető még talán nem túl sokakat ragadott volna magával, hiszen százával láttunk már FPS sztorikat, melyek hasonló apokalipsziseket rajzolnak meg, majd egy teljesen száraz, átgondolatlan világba vezetnek minket. A Gears of War szerencsére nem követi el ezt a hibát. Mivel a játék az Xbox360 elsőszámú húzóneveként kellett feltűnjön, ezért a készítők semmit nem bíztak a véletlenre. Az Epic-es fiúk egyébként sem arról híresek, hogy annyira gagyi programokkal szórnák a piacot, de ebben az esetben még jobban kitettek magukért, mint az szokásos.


A legnagyobb különbség egy szokványos péntek esti FPS játék és a GoW között, hogy az utóbbi szent célként tűzte ki, hogy egyszemélyes és többjátékos üzemmódban is élvezhető pörgős akciót hozzon létre, de lehetőség szerint kissé nyugodtabb tempójút, mint az Unreal Tournament kapkodós jelenetei. A másik véglet felé sem akartak elmenni a készítők, ahol béna szörnyhadseregek mágnesként tapadnának ránk anélkül, hogy bármi komolyabb kihívás vagy élvezet jelentkezne a játék során. Erre a végső megoldás a némileg lassított, de izgalmas és veszélyes játékmenet lett. A harcok során pillanatok alatt rájön mindenki, hogy a jól bevált Rambó mód itt nem túl célravezető, inkább a töltés képernyő egyik leggyorsabb előhívási módjaként ismeretes.

Rambózás helyett inkább fedezékről-fedezékre érdemes osonni, bekerítve, meglepve, kijátszva az ellenfeleket. A játék irányítása eleve kényszerít, hogy óvatosabban cselekedjünk, hiszen menet közben nincs az orrunk előtt egy célkereszt, amivel akár pattogva is képesek lennénk pontosan tüzelni. Lehet mászkálás közben lőni, de maximum fedezni tudunk azzal a tűzzel valakit, megsebesíteni ellenfelet aligha. Egy jó találathoz a fejünk elé kell emelni a stukkert, ami még így sem lesz teljesen pontos. Falak, ajtók, asztalok, zsákok, romok mögül kikandikálva kell kiszemelni és bemérni a célpontokat, akik/amik észlelve helyzetünket szintén igyekeznek korrekt búvóhelyet találni. Ha túl sokat maradnánk tiszta célpontként, akkor biztosak lehetünk, hogy azonnal előbújnak a férgek és hamar fasírtot csinálnak belőlünk.


Az ellenfelek viselkedésével kapcsolatban sok-sok ígéret hangzott el, s ugyan nem annyira komplex a gépi intelligencia, mint a S.T.A.L.K.E.R.-ben, de menet közben tényleg érezhető, hogy igyekeznek gondolkodni. Nem mindenáron az a céljuk, hogy megsebezzék a jó hőst, hanem többnyire az is, hogy a konfliktust túléljék. Elég egy meggondolatlan lépés, egy kihagyás a zárótűzből és máris helyet változtatnak, akcióznak, közel jönnek, oldalba támadnak. Azonnal szimpatikussá vált, hiszen annak ellenére, hogy valójában nem túl bonyolult viselkedés, mégis újszerű. Az mostanában kevésbé meglepő, hogy az életerőt már nem százalékban vagy pontban mérik. Viszonylag gyorsan kiürül a véredényünk, amit egy Skarlát Ómen jelképez, viszont majdnem ugyanolyan gyorsan ki is tisztul, így picit bebújva egy akadály mögé, szusszanva egyet frissen-fitten lehet tovább gépelni a Horda lényeit.