Mindez ahhoz a vonalhoz tartozik, hogy miért tartom azt az álláspontom, hogy a tudományos metódus nem ismeri el automatikusan azt, ami létezõ. Az "elismerési folyamat" nem automatikus, és nem is objektív, több szerepe van a szubjektivitásnak mint gondoljuk.
Ergo felejtsük már el, hogy mi az amire a tudomány áment mondott, mert az unalmas. Azaz ami már szépen formalizálva van, azt a hülye is érti - de mi nem vagyunk hülyék, igaz? Inkább azzal foglalkozzunk, hogy mi lesz a következõ valóságelem, melyet sikerül formalizálni, azaz elismerni. Az NWO fórumban felemlegetett dolgok nagy része ilyen lehet.
"A tudóst ma is ugyanaz a kíváncsiság hajtja, mint régen, vagy te nem így gondolod?" Nem így gondolom. Általánosítasz.
"Milyennek képzeled el itt azt a gyakorlatot, ami tökéletesen követi az elméletet?" Nem értem a kérdést.
"Volt olyan a történelem során, amikor ezek jobban illeszkedtek egymáshoz?" A jelen a lényeg.
"Eredményes módszer=a tudományos módszer elméletének gyakorlatba ültetése." Az se garantált, hogy a tudomány, ahogy annak az elméletben mûködnie kellene, a leghatékonyabb lehetséges módszer, de én, ahogy azt érthetõen leírtam, a gyakorlatról beszélek.
(Ez nem duplikált üzenet! Miért ilyen szar a motor?)
Van egy rakás kérdésem, hátha tudsz válaszolni: A tudóst ma is ugyanaz a kíváncsiság hajtja, mint régen, vagy te nem így gondolod? Milyennek képzeled el itt azt a gyakorlatot, ami tökéletesen követi az elméletet? Volt olyan a történelem során, amikor ezek jobban illeszkedtek egymáshoz? Eredményes módszer=a tudományos módszer elméletének gyakorlatba ültetése. Én nem ismerek ennél hatékonyabb módszert a világ mûködésének megismerésére. Milyen alternatívája van neki?
"A tudomány azért született, mert az ember kíváncsi rá, hogy hogyan mûködik az õt körülvevõ világ." Azért született, de az már régen volt. A gyakorlat mindig más, mint az elmélet. A tudományt se az elmélet miatt éri a kritika, hanem a gyakorlat miatt.
"Erre azóta sem találtak fel eredményesebb módszert." Már minél eredményesebbet? Az elméletnél, vagy a gyakorlatnál? Az elmélet lehet jó, de a gyakorlatnál sok eredményesebb módszer van. Amíg tudják, ütik-verik is az alternatívákat, hisz a konkurencia rossz (a tudomány az üzlet, nem tudtad?).
Azért, mert elolvasott pár ezós meg alternatív könyvet, és ami amellett, hogy csudamód érdekes, bónuszként elvbõl köpködi a rossztudósokat.
Ezeknek az "alternatív gondolkodóknak" ez a dolguk egyébként, mert ha az ember kicsit elkezd a valódi tudományok felé kacsintgatni, akkor elég hamar eljut arra a szintre, ahol a kóklerek messzirõl, stílus és pongyolaság alapján kibuknak, úgyhogy ezt minden eszközzel megpróbálják megakadályozni. Csúsztatással, hazugsággal, félinformációkkal, a szokásos... Nem tudsz úgy ezót tanulmányozni, hogy közben ne mossák az agyad a tudomány ellen. Marketing ez: a konkurencia hitelrontása.
Szal ez a két dolog, az ezós hit, meg a tudomány"gyûlölet" szorosan összetartozik, mert egy tõrõl fakad.
Nézz körül itt a fórumon, minden önjelölt próféta követõje ezt csinálja. Lenkei-fanok a csúnyagonosz gyógyszergyárakat köpködik, csapódnak hozzájuk a homeopátia-hívõk, Égely- és Tesla-fanok meg az MTA-t, ami köztudottan a gonosztudósok fellegvára.
Nem értem, miért vagy ennyire a tudományos gondolkodás ellen. A tudomány azért született, mert az ember kíváncsi rá, hogy hogyan mûködik az õt körülvevõ világ. Erre azóta sem találtak fel eredményesebb módszert. Hogy aztán ki mire használja az így megszerzett tudást, mennyire tudatosan, és mennyire nem, az már a felhasználón múlik.
Tévedsz abban, hogy nem lehetünk akárkibe szerelmesek, akibe akarunk. Kell hozzá egy adag agykontroll, és már meg is van oldva. De ez igazából se nem támasztja alá, se nem cáfolja, hogy biokémiai folyamat lenne. Mivel nem vagyok biológus, csak az ilyen alap ismeretterjesztõ cikkeket értem, de ezekbõl is kiderül, hogy egyre többet tudunk meg az érzésekrõl, mint biokémiáról.
Ha valaki hangokat hall nem a fülével, az valamilyen okból hallucinál. És mert valami okból történik ez, ezért mérhetõ, hiszen az ok hatást fejt ki. Nincs ebben semmi misztikus, természetfeletti, vagy tudományosan vizsgálhatatlan, sõt, mi több, nagyon is jól belefér ez a tudományba.
A tudomány célja elsõsorban a megismerés, a magyarázat csak ennek a következménye, csak akkor helytálló a magyarázat, ha elõtte megismerjük a jelenséget. Ha jártas lennél bármilyen tudományban a felszínes ismereten túl, te is láthatnád, hogy így mûködik. Ezzel szemben odaadó közönségre találnak az olyan magyarázók is akik nem létezõ, de érdekes dolgokról mesélnek. Vannak emberek akik abból élnek, hogy hazudnak. Nem feltétlenül rosszindulatból, csak azért, hogy az embereket szórakoztassák, mert hinni jó érzés, van rá igény. Ezeknek az embereknek nagy ellensége a tudomány, a megélhetésüket veszélyezteti, és a hívek segítenek is az ilyen mesemondóknak a hitükkel, nehogy odalegyen a szórakozásuk. Mint fentebb említettem a tudománynak más a célja, nem mindig szórakoztató, inkább csak hasznos. Csak szánalomra méltó vergõdés amit egyesek mûvelnek, nem tudják, nem értik mi is az a tudomány, fogalmuk sincs róla, a tudósok hogyan jutnak el egy eredményhez. Hozzá nem értéssel és agresszivitással felfegyverkezve boldog tudatlanságban támadják a tudósokat, mert veszélyeztetik a kis álomvilágukat. Ez igazából az õ munkájukat nem befolyásolja, ez a fajta lázongás tök ártalmatlan. mindig voltak babonák, és hozzá buta hívek, csak az ilyen egyszerû fórumozók veszik a fáradtságot, hogy rászóljanak fórumtársaikra mikor már a bilibe lóg a kezük.
És mivel te ilyet nem tasztaltál számodra ez nem létezõnek minõsül. Értem. A tudatról beszéltek, hát hadd jegyezekk meg pár dolgot: ha a tudományos gondolkodás azt jelenti, hogy a tudatot felsõbbrendûnek kell tekinteni, akkor én köszönöm nem kérek belõle. Annyira átestek a ló tûloldalára, hogy az már fogalom. Juj, de fontos a tudat. Van többek között egy dolog, ami zámomra nagyon tiszteletre méltó a vallásban: az ember még a mindennapokban sem irányít tudatosan lényeges dolgokat ÉS EZ ÍGY VAN RENDJÉN. Nagyon egyszerû példa: idõjárás. Gondoljatok bele, mi történn ha az egyén tudatosan megtehetné, hogy irányítja: sokmindenki képtelen lenne elfogadni, hogy ne tegye és a saját szempontjai alapján próbálná irányítani: növénytermesztõ az alapján akarna esõt, hogy jó legyen a termés, aki épp nyaralni menne akkor akarna jó idõt...stb. Akkora káoszt okozna, hogy mire az emberek tudatáig eljutna, hogy ezzel hatalmas káoszt okoznk már kipusztulás szélére sodródna az egész Föld. Míg megértenék, hogy ezzel csak felborítanak egy tudatunk nélkül mûködõ rendszert amihez alkalmazkodnunk kell, nem irányítani, addigra késõ lenne. Vagy nem? Sokat veszthetünk az ilyen majd mi kezünkbe vehetünk mindent felfogással. Vannak rendszere, amik anélkül mûködnek, hogy irányítanánk õket és ez a legjobb megoldás, ha annyira inteligens lények vagyunk fel kellene tudnunk fogni ezt és elfogadnunk, hogy jobb is így. A szerelem kérdésérõl meg annyit, ha biokémiai folyamat miért nem abba leszünk szerelmesek, akibe akarunk, miért nem tudja a tudatunk ezt a folyamatot befolyásolni? Ha pusztán csak ennyirõl van szó, mért nem vagyunk képesek abba az emberbe "belezúgni" akibe csak akarunk? Ha annyira lényeges a tudat ezt miért nem tudjuk megtenni? Annyira elegem van az "emberi tudat és tudás felsõbbrdûségének illúzióából", hogy nincs is rá szó. Az ún. valóságról meg csak annyit, hgy ha az ember érzékel dolgokat jártában keltében, de meglapõdve tapasztalja, ha ateste vízben van, akkor minden furcsaság, érzet, érzékelés megszûnik, akkor nagyon is logikus a következtés, bár másoknak nem tetszõ lehet, hogy bizony valóságos kivülrõl jövõ ingerek hatását érzékeli mert a tudat és tudatalatti mûködése nem változik meg pusztán atól, hogy milyen közeg veszi körül a testet, vagy ha az ember "hangokat hall nem a fülével" de ezen hangok megszûnnek vagy kevesebb lesz belõlük attól az egyszerû változástól, hogy eltávolodik lakott településtõl cirka 2 km-re, az nem képzelet, nem az õ tudatalattojának a játéka, az nem távolságfüggõ dolog. Az pedig, hogy ilyen jelenségek nem férnek bele tudományos elképzelésekbe nem annak a bizonyos egyénnek a hibája, tehát nem rajta kell leverni az ismeretek hiányosságait. Részemrõl ennyi. Unom, hogy olyan elméletekrõl kell vitatkozni, amik bizonyos tapasztalati momentumokat teljesen figyelmen kívül hagynak épp ezért nem lehetnek helytállóak, csak bizonyos emberek nem akarják tudomásul venni, mert felborítanák a jól kifundált megnyugtató világképüket a "VALÓSÁGRÓL".
jav.: "Azt hiszem két fajta ember van: Az egyik az anyag fele fordul, szerinte minden tapasztalatunk, a tudat is csak az agy játéka, szimpla biokémia."
Értem amit írsz. Vagy amirõl írsz. Iszonyat sokat gondolkodtam ezen a témán, lehet, hogy bele is zakkantam kicsit. :)
De ha megfordítod a dolgot, akkor az 'én vagyok a neuronjaim' felfogás, a gondolatok, amiket a halálról gondolsz (végérvényes pusztulás) -is csak ugyanolyan 'sohanemvolt' képzetei a tudatnak. Ezek az elméletek is együtt halnak velünk. Vagy ez is csak alaptalan spekuláció? A világot elképzeljük valahogy, de nem ugyanígy van a halállal is? Nem lehet, hogy tévesen úgy képzeljük el, mint 'semmi'?
Azt hiszem két fajta ember van: Az egyik az anyag fele fordul, szerinte minden tapasztunk, a tudat is csak az agy játéka, szimpla biokémia. Azt gondolja, hogy az általa megfigyelt összetevõk határoznak meg valami lényegiséget, amit énnek, vagy világnak hív. A másik azt mondja, hogy minden csak tudomás, a tudat játéka az, hogy egyáltalán megláthatjuk a neuronokat, hogy fogalmakat alkotunk, mint biokémia. Számomra a második az emberibb, de ez az emberfajta kihalófélben van, mert ez a világ egyre inkább a materialista gondolkodást preferálja, és ez még azokat a keveseket is felõrli, akik a második csoportba tartoznak. Szeretem hallgani a zenét, de nem a dopamininszintem növelése miatt. Nem vagyok materialista.
A halál az élet rendje, egy természetes jelenség. És nem akarom, hogy ez velem megtörténjen. Az is természetes, amikor az oroszlán a torkánál fogva elkapja a gazellát, és kíméletlenül véres cafatokká marcangolja. Ez is a természet.
A természetes halál nem fizikai szükségszerûség. Vannak olyan élõlények amik természetesen soha nem halnak meg. Ezt elismeri a tudomány is, pedig hihetetlenül hangzik, hogy létezzen olyan élõlény, amelyik nem öregszik meg és nem hal meg, állandó ciklusokban megújítja önmagát. Pedig létezik ilyen. Létezik olyan medúza faj is, melyet ha átpréselsz egy szitán, apró részekre esik szét, majd egy idõ múlva, újraegyesülve, visszanyeri az élõlény az eredeti formáját. Mint a terminátorban is. =)
Hiába természetes a halál, attól az még ártalmas nekem, egyáltalán nem tesz jót nekem, hanem megsemmisít, véglegesen elpusztít. A halál egy fatális pusztító folyamat, nincs visszaút. A mai racionális állás szerint, a halál nem csak egy állomása a létezésnek, vagy egy kapu, hanem maga az élet végállomása, és nincs tovább.
Ezt a dolgot nehéz megérteni, felfogni. Az emberek ha a halálra gondolnak, nem tudják azt elképzelni, nem tudnak vele azonosulni, olyan mintha a végtelenre gondolsz. Csak a szót ismered igazából, de a jelentését nem.
Sokan belebetegedtek már mentálisan abba, hogy megpróbálták felfogni, megérteni a halál jelentését.
A halál bizony nagyon rossz dolog. A legrosszabb ami az emberrel történhet. Ha megérted, hogy a halál tényleg a végérvényes pusztulás, kitörlõdés, akkor azt is megérted, hogy az egyén életének nincs sem értelme, és minden amit teszel életedben hiába való. Mert amikor meghalsz, az olyan mintha soha meg sem történt volna az életed, számodra biztosan, mert sem emlékezni nem tudsz többé, többé egy gondolat sem juthat eszedbe, nincsenek többé érzéseid, nem érzékeled sem a külvilágot, sem belsõ tudati állapotodat. Nincs tudatod. Egy mondatban összefoglalva, minden amit most élõ állapotod során tapasztalsz végérvényesen eltûnik. Ez a halál.
Nem akarok ilyen állapotba kerülni.
A környezeted is eltûnik. Amit most a környezetednek érzékelsz, a világ, és minden dolog, igazából, egy modell, egy virtuális leképezése a valóságnak az agyunkban. Igazából nincsenek színek, csak elektromágneses hullámok. Nincs fájdalom, csak az idegek között lévõ elektro-kémiai kapcsolat. Nincsenek hangok sem, azok a levegõ molekuláinak összesûrûsödése és ritkulása, hullámszerûen. Ugyanígy nincs sem meleg, sem hideg. Minden csak a fejünkben létezik. Az egész világ igazából egy szerotonin álom. A személyes modellje a valóságnak, aminek nincsenek színei, hangjai, hõmérséklete, stb. Vagyis nem úgy ahogy az agyunkban lévõ modell kép mutatja be.
Ha meghalunk, ez a modell is velünk együtt eltûnik, a halálunkban a világ is meghal számunkra, úgy mintha soha nem is létezett volna.
Persze, hogy nem akarok ilyen állapotba kerülni. Úgy érzem, hogy élni akarok, és nem meghalni. Én akarok lenni, ameddig csak lehet, én pedig = tudatom.
A halál valami olyasmi állapot lehet, ha megpróbáljuk elképzelni, mint ha egy embernek elvágnád a gerincét. Elvágnád a hallóidegeket, elvágnád a látóideget, a mozgató, és érzékelõ idegeket. Majd egy nagyon erõs droggal úgy leszedálnád, hogy semmilyen gondolat, emlék nem jutna eszébe, nem lenne tudatánál, semmilyen agytevékenysége nem lenne a drog hatására. Mélyebben szedált állapotban tartanád a kómánál is.
Nem egy kellemes állapot. Csak próbáld magad ilyen helyzetben elképzelni. És ez nem a halál. A halál végérvényes, és minden törlõdik ÖRÖKRE.
Párszáz éve nem volt ám rokkantnyugdíj, hogy azokat etessék, akik fullra nem kapcsolódnak a valósághoz. Illetve minden faluban volt egy, de ez egy másik történet..
Materiális értelemben az érzelmek (nem érzetek!) sem léteznek. Vagy az ún. ösztön sem létezik, mégis sok állat milyen sokmindent "megérez". Ja majd lehet egyszer mérhetõ lesz, ha rájönnek "hogy csinálják"...:D:D
Najó, de ez az iszlámos dolog is csak akkor csúcs, ha világot kell leigázni, terjeszkedni kell. A nyugati kultúránkba belefér ez a 'táposisten' felfogás, mert itt a növekedésnek, és a 'fejlõdésnek' lett alárendelve minden. Azt hiszem, valami nagyon elromlott.
Így volt ez egy pár száz éve is, amikor bolondnak nevezték a szellemi fogyatékosok azokat, akik azt mondták, hogy kerek a Föld... amikor az idiótákkal megértették a gravitációt, már nekik is világos lett... így leszel ezzel te is te kis beképzelt.
Egyébként az isten világmindenséggel való azonosítása több szempontból is indokolt. - Vannak olyan vallások amiknek nincs istenük, ezzekkel is jó összhangban van. Végül is mi szükség még egy szóra ami a mindent fejezi ki? Szerintem filozófiai szempontból ezek a legfejlettebb vallások. Igazából én sem érzem szükdégét, de ha már van ilyen fogalum tisztázzuk mi lehet az, én így vagyok ezzel. - Az egyistenhittõl viszont nem nehéz eljutni idáig. És a rendszerépítés szempontjából valóban a monoteista vallások a legfejlettebbek. Az iszlám a csúcs, a legtudatosabban elõállított monoteista vallás határozott céllal, expanzívan erõsítve saját magát. Ha már kitaláltunk egy istent ami ennyire tápos, akkor annak a legtáposabb dolognak kell lennie ami csak létezik. Ha valami hiányzik belõle, akkor gyengébb az isten. - A sokisten hites vallások szemszögébõl is érthetõvé válik minden. Ezek a legõsibb vallások, a világot részleteibe próbálják leírni, mindennek keresnek felelõst, de valójában õk is arra törekszenek, hogy az isteneikkel a mindenséget foglalják össze.
A pösze, meg a sánta elmegy a mágushoz gyógyulni. Szól a mágus a sántának: - Sánta, kelj fel és járj! Szól a mágus a pöszének: - Pösze, mondj tki tisztán egy mondatot! Szól a pösze: - Mágusz, mágusz, eleszett a szánta!
Na, a te mágusod is ennyit tud Mindenki hülye csak õ a helikopter. A helyzet röviden összefoglalva az, hogy a tudomány nyomon követhetõ fejlõdése a mai szinvonalra emelt minket, letett valamit az asztalra, a te prófétád meg az eladási mutatókon, és pár megtérített báránykán kívül semmit nem produkált, és te közben nem látsz a hitedtõl.
Nekem úgytünik, mintha a visszájáról néznéd a dolgokat. A mi érzékszerveinkel csak egy parányi töredékét kódoljuk ki az egész Universumnak - ami nem más mint energia - és ezt a szûk kis tartományt hisszük az egész világnak. Egyébként a nem megélhetési tudósok is tisztában vannak azzal, hogy az egész energiatartománynak talán csak 0,005%-át vagyunk képesek érzékelni. Talán elkerülte a figyelmedet, az NWO-on már sokat linkeltem ezzel kapcsolatban. Itt van kapásból 2.
Neked van sajátod, és létezik. De mit értesz létezés alatt? Ha képzeletedben, gondolataidban, mint fogalom létezik, az is a létezés egy formája. De materiális értelemben isten nem létezik, mert nem mérhetõ, nem tudod megfogni, nincs vele kontaktus.
Isten, csak az egyéni tudatokban létezhet, mint fogalom, mint egy absztrakt modell, melyet viszont valós, tapasztalt érzésekbõl építünk fel. Mint a jóságos, vigyázó, és igazságos apa, a szeretõ nagyapó. A szigorú, követelõzõ apa. A gyengéd, szeretõ anya. A büntetõ, igazságtalan és szadista bíró, rendõr. Az apa, aki erõs kezeivel az égig emeli a kisgyereket. Az apa aki megvéd mindentõl, legyõz minden akadályt. A bölcs, tanító apa. De egyben az a követelõzõ apa is, aki erõs kezeivel bünteti a kisgyereket.
Egy kisgyermek valóságként megélt irracionális képzetei az apáról, és anyáról. Mert egy kisgyermek valóban úgy hiszi, hogy az apja a legerõsebb, az anyja a leggyengédebb, a szülei legvédelmezõbb, legbiztonságosabb közeg. Amikor a gyerek szembesül a valósággal, nagyon megrémül, képtelen annak elfogadására, és érzelmileg defenzívvé válik.
Milyen érzés lehet, egy kisgyermeknek látnia, hogy erõs apukáját, a szeme elõtt megverik, a porig alázzák. Anyját kurvaként kezelik. A gyerekben ilyenkor egy illúzió világ törik össze. Ez a világ mindenkiben összetörik apránként, amint a gyerek megismeri a valós világot. Úgy gondolom, isten képzete ezt a biztonságos, meleg, puha, kényelmes illúzió világot pótolja bennünk.
Ilyen és ehhez hasonló modellekbõl formálta gyakorlatilag az ember az istent. Ez egy pszichológiai pótlék. Szerintem a gyerekkorunk világából épít modelleket, mert egyszerûen vágyunk arra a biztonságra, amit gyerekkorunkban magától értetõdõen kaptunk. Gyerekkorunkban a biztonságérzet, genetikailag is erõsebb, hogy ezzel is elõsegítse, erõsítse a gyerek megismerési vágyát a világ felé. Mivel félelemben élve, a világtól, mindentõl rettegve, az ember elzárkózik, és nem nyitott a világ felé. Ez a kódolt biztonság érzés, idõvel megszûnik, és felváltja a reális ítélethozás, becslés, tapasztalati módszerekkel.
Isten egy paradox, absztrakt apapótlék. Amit minden ember hajlamos létrehozni magának, azon dolgok okán, amit az egyéni pszichikai fejlõdésünk modellje hajlamosít. Isten képzete nem genetikai kód bennünk, de bizonyos genetikai kódok mely meghatározza pszichikai fejlõdésünket, érzelmeinket, kényelmessé teszi számunkra egy ilyen isten-apa modell képzetét, elménkben.
Úgy gondolom.
Ha szó szerint vesszük a keresztény vallást, akkor örökké tartó szenvedés vár mindenkire, aki megkérdõjelezi isten végtelen szeretetét.
Ez szépen hangzik, de a valóság ennál azért bonyolultabb. A tudósok közt is vannak vallásos emberek, sõt igazából mindenki az valamilyen szinten, csak esetleg nem tud róla. Isten minden emberenek mást jelent, akinek alfogadhatatlan képe van róla, annak létezik, aki úgy képzeli el mint te, annak meg nem.
Én nem az általad leírt mesefigurát értem alatta. Én magamban lerendeztem a kérdést, mivel a végeredmény választható, én úgy csináltam, hogy beleférjen a létezése. Amit én értek isten alatt az létezõ dolog, de a tudomány mai állása szerint nincs akarata, nem tudja mi a jó és a rossz, és nem örökkévaló. Ezeket a tulajdonságokat elhanyagoltam, betudtam annak a ténynek, hogy az ember a maga képére formálta istent, és nem fordítva. Szóval nekem van sajátom, és léterzik:)
A Tudomány szerint amit nem lehet mérni, vizsgálni, az nem létezik. Persze, olyan lehetséges, hogy valamilyen jelenségre még nincs kifejlesztve a vizsgáló, mérõ berendezés.
A filozófia szerint, ha a valóság és a hit összeütközésbe kerül, arról lehet felismerni az egyiket másikat, hogy a hit a valóság elõtt nem képes megállni, ellenállás nélkül szétfoszlik.
A legtöbb embernek vannak bizonyos fokú téveszméi. Ilyenek a tömegek között a vallásos emberek, azok akik hisznek a halál utáni életben, vagy bármi olyan dologban a mai állás szerint, amit tudományosan még nem tudtak reprodukálni, megvizsgálni.
Nagyon sokan vizsgálták már a halált. És már állítottak elõ olyan érzeteket mesterséges úton, agyterületek ingerlésével, mint amilyeneket az alany átél a halál közeli élmenyei során. Próbálták vizsgálni a szellemeket, szellemvilágot, semmilyen dokumentálható jelenség nincs a tudósok birtokában.
De viszont számtalan olyan ember állítja hogy, õ személyesen átélt, látott, megtapasztalt ilyen paranormális jelenségeket, amit ha tudományos eszközökkel próbálnak megvizsgálnak, szintén nem kapnak semmilyen eredményt.
A elmegyógyintézetekben is rengeteg olyan mentális beteg található, akiknek téveszméi vannak, általában kényszerképzetekkel, és kényszercselekvésekkel társulva. Ezek az emberek olyan dolgokat tapasztalnak meg, vagy olyan dolgokban hisznek amik nem létezõek. Úgy hisznek benne, mint a normális ember hiszi, tudja, hogy ha feldobunk egy követ az le fog esni.
A hívõknek feltennék pár kérdést. Miért mondja minden vallásos ember, hogy isten létezik??? Még senki soha nem látta, soha nem adta jelét létezésének, nem vizsgálták soha az isten jelenséget, mert nem létezik olyan amit vizsgálni lehetséges.
Gyakorlatilag isten egy olyan mese alak, mint piroska, a piroska és a farkasból. Ha megpróbálnád bebizonyítani, hogy piroska nem létezik, lehetetlen feladatot vállalnál, mert sokan nem értik meg, hogy ami nem létezik arról semmilyen fizikai, létezõ bizonyítékot nem lehet felmutatni, arra sem, hogy az adott jelenség nem létezik.
Így állandóan függõben marad isten létezésének elismerése, vagy megcáfolása. Mivel semmit nem lehet istenrõl bizonyítani, egyszerûen azért mert nem létezik. Ez erre a legegyszerûbb magyarázat. És ha Ocham borotváját vesszük alapul, általában a legegyszerûbb magyarázat a helyes.
Nem pedig az, hogy isten szándékosan bujkál az emberek elõl, ilyen olyan magyarázott okokból.
Egy dolgot akarok csak biztosan tudni. Léteznek olyan jelenségek amiket nem lehet megmagyarázni a természettudományokkal, amik a szellemvilág, vagy paranormális jelenségekhez tartoznak???
Tapasztalt már valaki ténylegesen ilyet, ami félreérthetetlenül ilyen jelenség?
Bármely kicsin bizonyíték megnyugtatna. És nem kellene félnem a haláltól. Mert most úgy gondolom, hogy ha meghalok akkor semmivé foszlok, végleg eltûnök, megszakad végleg a tudatom, nincs emlékezet, nincs múlt. Olyan állapotba kerülök mintha soha nem is léteztem volna. Úgy gondolom, hogy a tudat amit szellemnek is hívunk, egy illúzió, ami igazából a valós, neuro-fiziológiai, kémiai, és elektromos jelenségek hoznak létre, hogy bizonyos értelmet, célszerû és túlélési viselkedési mintákat hozzon létre. Ha ez a bonyolult kapcsolati rendszer megszûnik a neuronjaink között, a halál során, úgy megszûnik a gondolkodás, az emlékezés, az észlelés, a TUDAT. Eltûnik, mint amikor végleg kitörlünk egy fájlt, visszaállíthatatlanul. Úgy gondolom, hogy ez a valós helyzet. Elkeserítõ. =( Nem akarom, hogy így legyen. De nem is akarom becsapni, és hamis illúziókba ringatni magam, amik megnyugtathatnának, megtévesztve.
Mi lehet az igazság? Tényleg vannak ilyen paranormális dolgok? Mert annyi milliárd ember él a földön, és olyan régen vagyunk itt. Mégsem tudtak eddig még a tudomány által is elfogadott valódi bizonyítékot adni erre a fogalomra. =(
Nézzetek ATV-t most!!! xD Na az a para, épp a szellemekrõl, meg paranormális jelenségekrõl van szó.
Én azt hallottam, hogy vannak konferenciák, de ezoteriába fulladnak. Aki komolyan foglalkozna a témával, az elveszik a varázslók, jósok, meg gyógyítók tengerében. Meg abban sem igen tudnak megegyezni (pedig elvileg a téma szakértõi egytõl egyig), hogy mi is paranormális, és mi nem az.
Nem csodálom, hogy nehézkes a paranormális jelenségek kutatása. Nézelõdtem az itteni cikkek között is, hiszen ez ey tudományos "oldal" 2004-es az utolsó cikk ebben a témában...Lehet vhol kérelmezni, hogy pár "friss infót" kapjon az ember ezirányú kutatásokról, hiszen vannak?
3 része van a videónak, kettõn látszik is amikor az üvegen visszatükrözõdik.
Ez nem gonoszság. A furcsa jelenségeket úgysem azok fogják megérteni és "megfejteni" akik még csak elképzelni sem tudják, hogy bármi olyan is létezhet, amelyet õk a saját életük során nem tapasztaltak meg. Csak azt érthetjük meg a tudatunkkal is, amely dolgot legalább el tudunk képzelni, hogytalán lehet igaz is. A feltalálók is így munkálkodtak, munkálkodnak. Nem gond, ha ezt, azt nem hisznek el. Viszont bezárják önmagukat a saját tudatukba és semmi olyat nem fognak megérteni sosem, amit nem "rágnak a szájukba". Újdonságokat felfedezni, feltalálni meg végképp nem. A legtöbb ember ilyen. Nem is baj.
Egy jó minõségû felvételt hihetõre meghamisítani már szinte filmes munka és nagyon nem egyszerû. De egy rossz minõségû ugrálós vhs videót még én is meghamisítok neked olyanra mint amit linkeltél pedig nem értek hozzá és sosem csináltam ilyet.
Én egyébként akkor szoktam jót nevetni, amikor tökéletes minõségû ilyen felvételeket nézegetek. Nyílik az ajtó, tökéletes kontúrokkal mint egy embert látnánk megjelenik egy fekete csuhás alak...stb. Akkora kamu, de legalább jó minõségû felvétel!:D
Bocs, ha nem volt érthetõ, milyen összefüggésekre céloztam a két dologgal kapcsolatban. A fény , a fotonok, na meg elektromos hatás is befolyásolhatja a különbséget (régebbi típusú hangfelvevõ készülékeknél meg ugye a felvevõ fej körül elektromágneses tér keletkezik...stb.). Nincs evidencia szerintem, hogy egy felvétel készítésekor az érzékszervet és a készüléket ugyanolyan hatások érik. Csak ennyi lett volna a lényeg. Ezért írtam a két dolog mûködésérõl. Sõt, még az sem biztos, hogy két készülék tökéletesen ugyanazt fogja rögzíteni. Valszeg.
Beszélgetünk. Nem szándékom meggyõzni téged. Csak felvetettem egy eshetõséget, miszerint a készülékeket is befolyásolhatja a külsõ, belsõ környezet. Mivel alapvetõen a kamera mûködésében jelentõs szerepe van a fotonoknak pusztán a fotonok áramlása a készülékbe eleve befolyásolhatja a felvételt. Na persze a látást is, feltéve, ha ugyanúgy áramlanak egyszerre mindkettõ irányába...a szem felé és a kamera felé is. Sztem.
Lehet, hogy úgy lett kitalálva, de ez nem jelenti azt, hogy minden kamera ugyanazt is veszi fel, amit élõben a szemünkkel látunk. És nem pont ugyanúgy. A hangfelvételrõl már ne is beszéljünk. Ahogy a látásunknál is lehetnek befolyásoló tényezõk, külsõ és belsõ tényezék is, a felvevõ készülékek esetében sem lehet ezt kizárni.
de igen, a videókamera úgy lett kitalálva h pont úgy vegye fel a képet, h a visszavetítéskor azt lássuk, amit élõben is látnánk. szóval ha a szóbanforó nem infra vagy más hamisszínes technikával készült (márpedig a jelek arra utalnak h nem), hanem hagyományos módon, akkor amit a kamera felvett, azt láttad volna élõben is.
Nem szeretném szétkûrtölni mindenhova mindenkinek a furcsa élményeimet. Helyesbítenék elõzõ hozzászólásomban: nem félelmetes, hanem furcsa, legalábbis nekem. Ha egy tizenéves vagy annál kisebb lány tapasztálná meg ugyanezeket, akkor lehet, hogy neki félelmetes lenne, de nekem inkább furcsa az a sok jelenség.
Hangfelvételrõl röviden: A mikrofon az énekes hangjának nyomáshullámait elektromos hullámokká alakítja át, amelynek hullámhegyei és hullámvölgyei a hanghullámokban fellépõ maximális, ill. minimális nyomásnak felelnek meg. A digitális hangrögzítés során a mikrofonból származó elektromos jelek egy mintavételezõ áramkörbe jutnak, amely az elektromos hullámok amplitúdóját másodpercenként több ezerszer megméri. Ezeket az értékeket 1-ekbõl és 0-ból álló bináris számokká alakítják, amelyeket elektromos ki és be impulzusok jelenítenek meg. ...stb. Még írjam?
A videókamerák esetében az állóképek (melyek sorozataként rögzítik a mozgó jeleneteket) képelemekbõl(pixel) álló rácsozatból épülnek épülnek fel, melyek mindegyike megfelel a televízió képernyõ egy-egy világító pontjának. A rögzíteni kívánt jelenetrõl a fényt egy gumiobjektív gyûjti össze a szilíciumalapú CCD integrált áramkörre, amelynek felületén több százezer fényérzékeny cellát alakítottak ki. Amikor ezek soronként kiolvasásra kerülnek, elektromos hullám keletkezik úgy, hogy a hullámhegyek és a hullámvölgyek a kép fényes és árnyékos helyeit tükrözik. A fényérzékeny CCD-lapka szendvicsszerkezetû: egy fém alapréteg szilíciumréteget hordoz, a két réteget egymástól szilícium-dioxid választja el. A CCD szakaszosan mûködik: két mûködési szakasza másodpercenként 25-ször ismétlõdik. Az elsõ szakaszban a fény részecskéi, a fotonok a CCD felületét borító szilíciumba jutnak, és elektronokat tesznek szabaddá. A képelemek fölött elhelyezkedõ és a szilíciumtól szigetelõréteggel elválasztott pozitív töltésû elektródok befogják az elektronokat. Amikor egy kép érzékelése során a CCD-re fény jut a kép fényes részeinél elhelyezkedõ képelemekben negatív töltés halmozódik fel. A mûködés második szakaszában a kép "kiolvasásra" kerül. A kiolvasás képelemenként történik meg, így jön létre a videójel.
....a beesõ fény hatására töltéselrendezõdés alakul ki a felületen... 02. fejezet. Nem túl részletes leírás. Ha lesz idõm beírom amiket itthon olvasgattam errõl. Most bocsesz, de megyek palacsintát sütni.:D
Idéznéd a kedvemért azt a részt amiért ezt belinkelted?