Nem tudom volt-e mar irva, a deja vu jelenseg oka pontosan fel van deritve, szintiszta biologia. Egy ritka kis agymukodesi anomalia okozza ezt az erzest. Szoval annyira nem kell "dimenzio"s magyarazatokba merulni ezzel kapcsolatban :)
"Alvási légzészavar : leáll a légzés. Aki nem ébred fel erre, az meghal" Valóban?? :)))))
Amúgy nekem is vannak deja vu-im, de én csak képeket veszek észre, pillanatok ugranak be, hogy ezt már láttam valahol, pedig biztosan nem történhetett meg ebben a dimenzióban mert tök új helyeken van.
Ezt az agyat megnézem. Pszichológiából asszem tanultunk ilyesmit, hogy álmok, álmodás, de szartam rá, meg már rég meg kellett volna tanulni, úgyhogy többé már nem kérik! :DDD Ha lesz valami érdekes bescannelem!
Nekem is voltak ilyesmi álmaim. Egyszer haveromék lakásában menekültem vagy 20 kutya elõl, már nem tom hogyan, de mindet elintéztem, arra viszont emlékszem, hogy mindig ki-be ugráltam az ablakon. Visszagondolva vicces volt. :DD
hogyan befolyásolhatom hogy mirõl álmodjak?? pl én a kocsinkról akarok álmodni mit tegyek? Chevrolett Lacetti
Régen voltak olyan álmaim, hogy annyira azonosítottam magam az álmom szereplõjével, és annyira intenzíven "éltem" meg, hogy amikor reggel fölébredtem, bûntudatom lett, hogy miért ébredtem föl meg hogy "áhhhh.. valóság :()" Ez már beteges is volt szerintem
Van még sok álmom, csak ezekre reagáljon valaki! :)
Na jó ezután álomnaplót fogok vezetni, mert elfelejtettem egy álmom, ami akkor nagyon bennem volt, miután álmodtam. Addig leírom egyik utolsó (de visszatérõ) álmom. A visszatérõ ebben a magasság és a félelem. Van egy magas ház lifttel, sok szinttel, és az egész olyan rozoga, hogy minden pillanatban összedõlhet. Általában ilyen házakban menekülök valaki, vagy csak a félelem elöl. Vagy csak vagyok fönt kapaszkodok, és félek attól, hogy most összedõl az egész alattam, vagy bent vagyok a liftben, és félek, hogy leszakad. Volt mikor nagyon magas, de vékony torony felhõkarcolóba mentem föl lifttel, (világos volt, és valahol messze voltam nyaralni, tehát nem ismerõs vidéken) és mikor fölértem, kinéztem a mindenség fölött, éreztem a szabadságot, de olyan természetellenesen, és féltem is tõle, mint a magasságtól is. Utolsó álmom is ilyen volt, csak itt sötét.. sok szintes sok emeletes rozoga sötét ház + éjjeli sötétségben. Mentem föl lifttel, és féltem attól, hogy összeomlik, vagy leesek. Megálltam egy magas szinten, kiszálltam, a ház oldalra dõlt, mint egy ferde torony. Egyszer csak elfogott egy érzés, hogy mitõl félek? Mi történhet velem? Igazából itt nem vált tudatossá az álom, de a félelmet egy olyan kellemes érzés váltotta föl, hogy "minden mindegy" és hogy mindent megtehetek, nem kell félni semmitõl, mert semmi nem történhet velem. Elindultam a folyosón, és benyitottam jobbra egy szobába. És ott volt egy ismerõs csaj, mintha rám várt volna és gondoltunk egyet, elkezdtünk dugni nem szerelembõl, csak hogy kihasználjuk egymást, tehát nem gyengéden. mert miért ne... És itt volt a vége. (ja ...reggel nem volt foltos az alsóm!)
Volt még álmom, ahol alienek elleptek mindent és ilyen doom féle folyosókba kerültünk egy iskolányi túlélõvel, menekültünk folyosóról folyosóra, szobáról szobára. A végén már csak egy templom, de inkább pince vagy kriptaszerüség maradt 20 embernek, és bezárkóztunk. Aztán valahogy hirtlen kitisztult minden, és kimentünk az épületbõl, és örültünk, hogy túléltük.
Vannak álmaim, amikor talált kinccsel manipulálok, hogy mit arra nem emlékszem, de a tárgyaknak, amiket meg akarok szerezni/megszerzek a kincses ládából az hatalommal bír. Volt ilyen, hogy kis érmeszerüséget szereztem meg a ládából, és azzal kellett valamit csinálni, hogy továbblépjek a pályán(?) (igen régen diabloztam) Aztán az volt mindig csalódás, amikor eltûnt a mágikus ereje, és rájöttem, hogy ugyanolyan tárgy mint a többi, és visszaraktam a ládába a helyére.
Az is hozzátartozik, hogy régen sokkal intenzívebben értek a hatások. Most 19 évesen kicsit megfáradtam, lehiggadtam, de sokkal kipihentebb vagyok, passzívabb, és közönyös, de kiegyensúlyozatlan. Ez nem jó ilyen korban, érzem én is, de ez is én vagyok. A régi elmúlik, újak jönnek, talán egyszer én is régiúj lehetek. Az irányított álom nekem is mindig bejött, de soha nem gyakoroltam. Ha azt mondom, hogy most errõl, vagy arról fogok álmodni, akkor arról is fogok. Persze most nem érdekel semmi annyira, hogy képes legyek álmomban is azzal foglalkozni, mert fölösleges izgató kérdéseket kéne föltennem magamnak, amire nincs szükségem. Vagy mégis? :))) Tudatos álommal is így voltam. Elõször random jött elõ, aztán utána már mindig elõjött, ha tudatosan akartam álmodni. Bár nem tudom mennyire tudatos bármely ilyen álom, talán csak a tudatosság érzése van meg, a tudatosság nincs.. Végülis azt is csak úgy álmodod, hogy tudod, hogy álmodsz. :-) Na erre válaszoljon vmi álomkutató :)
Ilyen deja vuem nekem is volt. Reggeli ébredés+tudtam a híreket. Nekem régebben éjjelre mindig be volt kapcsolva a rádió, mert szerettem, ha alvás közben sem áll meg az életem, nem éreztem olyan ürességet, mielõtt elaludtam. Ilyenkor gondolom én sokkal több információ, külsõ inger (hang) terheli az agyat, én ráadásul érzékeny vagyok a hangokra. Van/volt egy pár szám, ami kedvencem, de ritkábban játszották, mint a többit. Éjjel miután elaludtam, és játszották a számot, amit talán pár napja vártam, álmomban elõjött a szám, és reggel azzal az érzésre ébredtem. Volt, mikor nem éjjel adták a számot, hanem elég kora hajnalban. Én mindig késõn keltem, mondjuk 7-kor, de amikor hajnali 4-5 körül megszólalt a szám a rádióban, akkor volt, mikor álmomban végigment a dal, vagy csak feléig, és félig fölébredtem rá, azzal a rohadt jó érzéssel, de a zene még szinte csak az elején tartott, és végig élvezhettem, elmormogtam amég végigment. Tipikus tompa ébrenlét, ha lehet egyáltalán ébrenlétnek nevezni, de csodálatos. Aztán rádió amit hallgattam lezüllött, már nem kapcsolom be többet éjszakára, többet már nem adták a számokat, amiket szerettem, talán egy pár címét soha nem tudtam meg, és már el is felejtettem. A többit viszont leszedtem gépre, és megvannak MP3ban, vagy CDn, de így amikor éjszakára berakom õket a winampba, és úgy megy a zene géprõl, már nem érzek álmomban semmit, nem álmodom meg, és nem okoz örömöt. Üresen alszom el, és kelek... De az agyunk egy része mindig ébren van. Ezt az ébredéses dolgot a zenére szerintetek melyik része idézi elõ?
Nekem volt már szerencsém pár tudatos álomhoz, és minél többet gondoltam rá nappal, annál többször jött elõ alvás közben, de mostanában már nem foglalkozok vele. Elég az életem, nem akarom még az álmaimat is én irányítani. Deja Vue-m is régen volt, pedig az is gyakran elõfordult régebben...
Hali, nekem már sokszor volt Deja Vue-m. Nem ilyen nagy dolgok, mint amiket itt olvasok, hanem apró dolgok, hogy úgy éreztem, hogy ez már egyszer megtörtént. Elég érdekes átélni ezeket az eseményeket....
1. A szemes dolog télleg kamu! Nekem is rossz a szemem, de nem ennyire durva: #35 Én "csak" nem tudom 1cerre használni a kettõt! Ráadásul az egyik szemem full jó, a másikon 1,5 dioptria van, némi cilinderrel! Tehát az egyik szemem nem továbbíthatja késõbb az infót, mert nem is használom a kettõt egycerre! Ez azt jelenti, hogy nem látom az anaglif (amit kék-vörös szemüveggel kell nézni) képeket!
2. Nekem egyszer volt egy 10 perces deja-vuem, ha ezt annak lehet nevezni: Mikor általánosba jártam, asszem 8.-os lehettem (de régen volt!), reggel mindig úgy ébredtem, hogy 6:30-kor megszólalt a rádió és csak 7:00-kor keltem fel. A rádióban kétszer mondták be a híreket. Egyszer 6:30-kor, majd mégegyszer 7:00-kor. Vagy nem! Már nem emlékszem. Lényeg az, hogy egyszer elaludtam és mikor felkeltem pont a híreket mondták be. ÉS ÉN SZÓRÓL SZÓRA TUDTAM ÕKET! MINDET! Hát, elég durva volt átélni! Eccer volt vezetés közben Deja-vuem. Hát... qrva xar volt!
Egy virtuális részecskepár modelezhetõ egyetlen részecskeként, ami körbe-körbe rohangál a téridõben, emiatt önmagának az oka. Egy idõmetszetet nézve két részecskének látszik, és az egyik visszafele halad az idõben.
Pedig a múltba utazás is mint olyan, lehetetlen.
A jövõbe utazás meg másodpercrõl másodpercre megy, csak életciklusnak hívják...
Én inkább az idõutazást úgy képzelem el, mint a Sliders féle utazgatás a párhuzamos síkok között. Mert azonos dimenziókban nem lehet idõutazni az idõparadoxon miatt.
Szerintem.
Az idõutazásról csak annyit, hogy szerintem nem lehetséges, mert ha jobban belegondol az ember akkor rájön hogy lehetetlen, legalábbis a jövõbe utazás biztos
Hali mindenkinek, most regeltem a fórumba és érdekes ez a topic, valaki jöjön csevegni :)
Már átestem pár idõutazáson, nem nagy kaland, de fárasztó.
Mikor Moszkvába mentem repülõvel, már is 4 órát utaztam elõre a jövõbe, de onnan Nürnbergbe meg 6 órát vissza a múltba ;).
Idõutázis biztos van. De az másik topik. Majd olvasgatok
Van egy olyan elmélet, miszerint az idõ 'valójában' visszafele halad. Eszerint a jövõre vonatkozó megérzések nem mások, mint jövõemlékek. Csak számunkra a folyamatok idõrendisége máshogy realizálódik.
Egyszer este a TV-ben valami jégkorongmeccs összefoglalóját adták. Egész idõ alatt tudtam hogy mennyi lesz a végeredmény. Annyi lett. Csak utána kezdtem el gondolkodni hogy elõtte se tv-t se rádiót, sajtót stb. nem nézten, tehát nem is tudhattam az eredményt. Úgy rémlett mindha megálmodtam volna.
Egyszer meg vezetés közben valahonnan beugrott egy kép, mint ha valakit elgázolnék. 2 nap mulva ugyanott elütöttem egy õzet.
Mondjuk nekem diddig csak ez a 2 esetem volt.
OFF: Úgy érted szkeptikus vagy az ezoterikával szemben... ;) ON: Igen, a jelenség létezik. A kérdés az, hogy az esemény észlelésekor keletkezik-e a hamis emlék, miszerint ezt már láttad.
Velem is szokott ilyen lenni, de ez hihetetlen. Úgy érzem magam mint 1 "ufólátó" aki látott egy ballont s utána zöld lényekrõl beszél.. Mivelhogy magyarázat az nincs rá.. de télleg úgy történnek a dolgok ahogy mondjátok. Ha van ilyen képzetem vagyis egy erõs gondolatfolyam beugrik a nagyonközeli jövõrõl (a szemszögembõl), akkor próbálok semmit nem tenni ill nem erõlködni gondolatilag, így akár 10-15 másodpercig is eltarthat. Nekem ez kb a rekord, de mondjuk havonta megtörténik.. Bár van hogy több hónapig semmi, szerintem összefügg a lelkiállapottal. Az elején a képzet a jelenrõl szól sztán átmegy a jövõbe (ami elég LOL, de ezt tényként kezelem hiszen tapasztaltam) s többször is néhány(1-2) mp-re elõre látom az eseményeket.. ez a hallás, látás, szaglás érzésekre is kiterjed. Sztán meg végiggondolom hogy ez most mi a fene volt, s milyen jó érzés..
Azért írtam ilyen pontosan mert alapvetõen materialista/akademista (bár ez utóbbi nem biztos hogy azt jelenti :) vok, szeretem az objektivitást és eleve pesszimista vok a tudományon kívüli dolgokkal (ezotéria), de ezt én tapasztaltam s teljesen tudatomnál voltam közben, szal a Deja Vu létezik az tuti!
Jeszus ebben a pillanatban volt egy akkor Deja Vue-m hogy jaj... Eszmeletlen mennyire mas idoben ereztem magam par madospercig!
én amikor deja vu-m van utcán pl. akkor én vagy élénken figyelem mi fog történni vagy teljesen megmerevedek és csak nézek, de közbeavatkozni még nem próbáltam, annak is eljön az ideje..:P
Régen éveken keresztül tudatos álmaim voltak éjszakánként, de most már csak látom hogy mi történik, nem irányíthatom magam. A legutóbbi álmom érdekes volt: uránércet bányásztak, a háttérben egy rakéta silót láttam, aztán hirtelen 10 méterre voltam az atomrakétától. Fehér ruhások mászkáltak körülötte és írkáltak valamit a noteszeikbe. Aztán elém került egy nagyító, és azon keresztül néztem az atomot. mint minden álom, ez is jelenthet valamit, de hogy mit, azt ki tudja? Alapból erre sem emlékeztem, csak arra, hogy valamit álmodtam, de meditáció közben visszajöttek a képek.
Velem is fordult már elõ ilyen deja vu. Pl: Megyek az udvaron valahová, aztán valahogy eszembe jut, hogy ez a helyzet már volt valamikor. És látom, hogy mi fog történni, megállok egy pillanatra, elgondolkozok, minden stimmel, az idõ, a hely mindent láttam már egyszer régebben pontosan.. aztán látom, hogy mi fog történni, én meg elkezdek teljesen mást csinálni, mert tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, ha ugyanazt teszem, mint az álmomban.
Tudatos alvás: Nekem már nagyon sokszor bejött, hogy az ágya mikor lefekszem aludni, akkor nem rögötn csukom a szemem, hanem elkezdek gondolkodni azon a dolgon, vagy arról a személyröl, akiröl vagy amiröl akarok álmodni. És vagy bejön, vagy nem. Ez nem 100% technika... :)
Deja Vue: Nemtudom miért de nekem sokszor van Dézsavüm... De mintha ezt már írtam volna... :D
olyan mar tortent velem hogy az almom megtortent velem, kicsit fura erzes volt ugyanazt atelni ketszer.
meg az, hoy bekttan, hogy deja vu, és azt akaorm csinálni ami az álomban történt, de úgy érzem,h ogy most biztos olyat mozdultam ami nem úgy volt, aztán rájövök, hogy még mindig deja vum van, aztán egyszercsak abbahagy:)
Azt a rohadt... Nálam nyáron kezdõdött ez a lámpás dolog. De tényleg, abban a pillanatban, amikor elhaladtam a villanyoszlop melledt, az égõ kialudt. Pontosan akkor, mikor egy vonalba kerültem a villanyoszloppal. Azóta már többször is elõfordult velem, szóval már tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak. Fõleg azok után, hogy kiderült, nem csak velem fordult elõ. Az biztos, sok hülye elméletet felállítottam rá.
Ez érdekes elmélet. De nekem az egyik szemem nem jó, gyakorlatilag csak van a helyén, tudom mozgatni meg minden, de nem látok vele, mivel az ideg halott. Tehát nem is továbbíthat az agy felé semmit. Mégis vannak deja vu-im nekem is, a leglehetetlenebb szitukban/ról.
Pl. az egyik legnagyobb parám az utcai lámpa. Mintha állandóan akkor égne ki egy körte, amikor elmegyek mellette. Bambulok magam elé, baktatok vhová a sötétben, és egyszer csak elalszik a lámpa melletted. Nem egyszer, nem kétszer fordult már elõ.
én azt olvastam errõl a dologról mert utána jártam - de ne kérdezzétek már hol- hogy dezsávû akkor lép fel amikor az egyik szem késõbb továbbítja az ingereket az agyba így két párhuzamos kép alakul ki. az elsõ már memorizálódik is miközben a másik szemünk ami éppen lassabban továbbít a felõl meg jön "újra" a kép az agyba és ezért látjuk/érzékeljük hogy megtörtént már és hogy mi fog következni, hülyeséget cselekszünk de mégis dezsávû stb.
ez általában akkor szokott fellépni amikor fáradt az ember -> és ez pl igaz rám mert visszagondolva és már tudva ezt általában fáradtan vannak dezsavûim vagy olyankor amikor a szemeim sokat vannak igénybe véve (pl számítógép)
állítólag ez bizonyított tény, de aki nem hiszi járjon utána
hát errõl lehet is beszélni meglehetõsen sokat:D
húúú errõl mit eldumáltam egy csajjal gecci :D mint vmi filozófia órán :D
én voltam már úgy , hogy volt egy déja vüm és közben arra is rájöttemm, hogy emlékszem arra, hogy egyzer volt már egy déja vüm ugyanabban a helyzetben, szal multi déja vüm volt:D
Nekem is volt már sokszor ilyen!!
azt mondják az okosok, hogy a déja vü akkor jön elõ, amikor az információ tévedésbõl az agy memória-központjába is megy, ekkor úgy érzed, hogy már megtörtént ez veled vagy megálmodtad, de ha gondolkozol, akkor rájössz, hogy nem is.. velem már volt olyan, hogy azt hittem ez már megtörtént velem, de utána gondolkodtam, és még sohasem jártam arra... szóval nem történhetett meg...
Húú mingyá megvan melyik mondakörben van ez, a lényeg, hogy a felejtés tavából kell a léleknek útja elõtt inni, megnézem a régi könyveimben, csak megtalálom
az a furcsa,hogy utánna elfelejeted az egészet mintha sose lett volna.Isten elszámol valamit de gyorsan korrigál:)
:D Régen eccer még irodalmon, vagy törin volt vmilyen modnakörröl szó, ahol az volt, hogy minden lélek elõre megtekintheti az "útját" a sos könyvében, de ezt idõvel elfelejtik. Hasonló módon, mint mondjuk az EMLÉKMÁSBAN. Szal egy kalandon vesznek részt, amit elõre megtekinthetnek, hogy miben lesz részük, melyet késõbb át is élnek.
Itt megint elõjõn, hogy nem lehet meghatározni, hogy mikor álmodunk és mikor élünk valójában. Mi van ha most mikor írok, csak álmodok, és ezt csak egy testetlen én , ami max gondolkodni tud álmodja?