Jaj, nem, hanem könyökölve feküdtem és alvás közben sem mozdultam, nehogy ráforduljak a babára. Azt kérdeztem, honnan eredhet ez az alvásközbeni tudatalatti önkontroll. Nem mozdultam, hanem felébredtem arra, hogy már fáj a könyököm, elzsibbadtam. Nem a zsibbadást nem értettem. Az alvás mechanizmusáról kérdeztem. Alvás közben kontrollálni a testet lehet. Hogy ez szerintetek milyen folyamat.
ha nem jó a véráram akkor zsibbadsz (ráfeküdsz a kezedre de nem veszed észre, fenntartod a kezed a levegõbe amíg el nem zsibbad, meg ilyesmi) Vagy olyan testhelyzetben feküdtél, nem tudom pontosan mi zsibbadt
Kb. évente, kétévente egyszer emlékszem az álmomra. Erre írtam, hogy elvétve. Viszont ha olyan a helyzet, egész éjszaka nem mozdulok: pl. mellettem fekszik egy csecsemõ, arra ébredtem, hogy elzsibbadtam, mert nem mozdultam meg. Pedig aludtam, mégsem, nehogy baja essen. Ez mi? Nem úgy aludtam, mint máskor?
Rosszul hiszed. Én sem emlékszem ám az álmaimra. Ha épp az álomban ébredsz fel, akkor már éber vagy, tehát miért lenne gond az emlékezéssel? (ellenben azokkal amikor sosem emlékszel) :)
Az asztrálutazást nem ismerem, ne foglalkozz azzal, mert az más. Ez biológiailag történik meg, mert van mód rá, és király érzés
Én az a típus vagyok, aki sosem, vagy elvétve emlékszik az álmaira. Sajna nekem ez nem menne. Amit meg leírtál a két test érzetrõl, nem ezt nevezik asztrálutazásnak? Nem értek hozzá. Azt tudom, hogy volt olyan eset, hogy halál közeli élményrõl is vitatkoztak, hogy asztrálutazás volt-e. Ilyen alapon számomra nem világosak ezen dolgok közti különbségek, azt vettem észre, hogy néha kedvük szerint értelmezik. Ebben a témakörben tuti nem fogok vitatkozni.
Amikor felszínesebben aludtam, akkor történt többször ilyen álom. Észreveszed az álomban hogy érzed MAGAD, és észreveszed azt hogy tudod hogy ott vagy. De még benne vagy az álomban.
Akkor ott Isten vagy. Amire gondoltam közben, miután feleszméltem annak érzékelésébõl hogy ezt most teljesen más, gondoltam elkezdem irányítani. És amire gondoltam, már aközbe kezdett átalakulni.
Amikor még tudatosabb szinte kerültem, akkor 2 testemet éreztem. Az egyik az álomban lévõ, a másik a fekvõ testem, amit nem tudtam mozgatni, de igazából még fel sem ébredtem, ezért nem annyira sokkolt :) Szóval jó kis dolog.
És miután felébredtem arra gondoltam hogy basszus ez mindennél valósághûbb volt, amit én írányíthattam oda, ahova csak el merek gondolni, pedig csak feküdtem az ágyamban!
amúgy az amit itt írtam egy kis idõ után pl.: az ölelés vagy a simogatás után, az én részemrõl jobban beleszeretek abba a lányba. azért ez furcsa és mégis jó érzés. olyan kellemes.szerintetek???
Nekem nem rég volt egy olyan álmom, amiben egy kicsempézett helyen vagyok és van a falon egy tükör. Aztán amikor lenézek, akkor egy gyönyörû lány van elõttem, aki össze van kuporodva és sír. Nem tudom, hogy az milyen fontossággal bír ha nagyon pontosan emlékszek az álmomra. Visszatérve a lányra. Egy szõke lány volt, akinek már nõtt lefele a haja és a teteje fekete volt. A szemén a el volt folyva a szemfesték. Ha jól emlékszem a szeme kék volt, de nem biztos. Aztán elkezdtem vigasztalni és simogattam a vállát, meg meg is öleltem. Az egyik szemérõl letöröltem a könnyet normálisan, a másikról még megpróbáltam viccesen, hogy megnevettessem, de nem sikerült. Sajnos. Kérlek benneteket, hogy segítsetek megfejteni ezt az álmot, mert nagyon szeretném tudni. Elõre is kösz.
Nekem vannak olyan emlékeim kicsi koromból, amik valószínûleg nem történtek meg, de úgy maradtak meg.
Pl. ez is ilyen. Egy film jelenete. Egy vásárt lehetett látni totálplánban, a háttérben hegyek álltak. Nagy zsivaj volt. Egyszer csak hangosan, messzirõl egy ilyen nevetés hallatszott: "ha hahaha haha ha haha hahahaha ha hahaha..." Hirtelen csönd lett, majd valaki bekiabált: - ÁÁÁ! Az akadozó nevetés! - amire kitört a pánik. Nem hiszem, hogy tényleg létezik ilyen film, de ha mégis, a földön landol az állam.
Jah... mert volt már sokszor hogy repültem álmomban de mégsem voltam igazán tudatában hogy miért és hogy hogy lehet, csak egyszerûen megtörtént, azt viszont éreztem milyen jó... szélsebesen cikázni az emberek között :)
Egyébként a mesebeli táltos csikó kérdi: Kicsi gazdám hogy repüljünk: mint a szélvész(asztrál), mint a gondolat(mentál), vagy még annál is sebesebben (a szeretet szárnyán) ?
Nekem sok álmom volt, amiben valami veszély ellen fordultam, vagy megoldást kerestem problémára, és megjelent az álomban az akarat, de ettõl még nem volt tudatos álom. A tudatos álomnak azt hívják, amikor teljes egészsében rájön valaki, hogy álmodik, és bármit megtehet.
de úgy értettem hogy a tudatosság határára ha elmegy az álom (ami még nem az irányítását jelenti hanem eredetileg csak tapasztalsz (egyáltalán felismered hogy tudatos szintre érkeztél)), és azt hittem úgy oldódik fel a félelem, mert ha teljesen tudatos lesz, akkor ott röpködhetsz összevissza, mert attól még a tudattalan álom visszatér amíg van oka rá
Egyébként tényleg érdekesek az erre a kaptafára íródott álmok. Valami történik/történn fog, amit szeretnénk elkerülni. Ezért megpróbálunk elmenekülni, de nem sikerül. Ha egyszer megpróbálunk szembefordulni vele, akkor az már átlép a tudatos álom légkörébe (tudattalanul ugyanis az ösztöneink vezérelnek) és akkor már valami egészen más dolog történik: megismerjük, hogy nem félnivaló az, amitõl félünk; meg tudjuk szelidíteni a legnagyobb félelmeinket is és valami csodálat történik velünk
11-12 évesen meg azt álmodtam, hogy mentem az utcán, és egy üres telken át láttam, hogy a szomszéd utcában mennek azok az osztálytársaim, akiket utáltam. Visszafordultam, hogy ne fussunk össze a két utca végén, de itt a hatalmas szél akadályozott.
Egyszer olyat is álmodtam (változatosság kedvéért kutyás) : mentem az utcán, jött egy kert, ahol tudtam hogy kutya van. Nyitva volt a kapu, és valamiért bementem, de nem tudtam kijönni, mert a kapu mágnesként taszított. Nem volt ott a kutya, de tudtam, hogy bármikor jöhet.
ÚÚú, az velem is szokott lenni. Pont ma is egy hasonlót álmodtam. Egy férfi akart volna engem megverni; segítségül volt neki egy rotveiller (nem tudom, hogy hogy írják). Kimentem a házból, megláttam õket és próbáltam volna elkerülni/elmenekülni/elmenni akármerre, de nem sikerült. De végülis felébredtem. Nem volt annyira ijesztõ, csak a vége... Kellemetlen.
Aztán kiderült, hogy a barátnõd volt a vámpírkutya? :D
Tényleg mókás, amikor álmomban hegynek föl próbálok futni mert üldöznek, és alig haladok. Vagy csak simán futni próbálok, és mintha be lenne betonozva a lábam.
Ilyen "álmomban némaság" nekem is volt már, sõt pont ilyen! Nekem az volt, hogy egy utcában voltam, ami tele volt kutyákkal, és ökölszabály volt, hogy "amelyik kutya ugat, az nem harap". Szóval jött egy csomó kutya, de mindegyik ugatott. Egyszer csak jött egy vámpír kutya (sötétkék volt, és vámpírfogai voltak), és az nem ugatott. Én már ettõl nagyon megijedtem, odajött, és nagyon enyhén beleharapott a nyakamba. Én se tudtam segítségért kiáltani, mert tudtam, hogy elharapta a hangszálamat (igaz, hogy csak a bõrömbe harapott bele). Akkor felébredtem. Érdekes, hogy ugyanolyan témáról álmodtunk, hasonlóan.
Érdekes dolgok ezek. A mozdulatlansággal már én is találkoztam, általában rossz álom esetén. Próbálok az álmomban mozdulni, cselekedni de egyszerûen képtelen vagyok megmozdulni, szóval ez amolyan oda-vissza hatásként jelentkezik. Az agy blokkolja az ingereket, tehát ahogy ott fekszem az ágyban, nem tudok megmozdulni, viszont ez visszahat az álomra is, és emiatt az álomban is úgy érzem, hogy meg akarom mozdítani valamelyik testrészem, de nem tudom. Nagyon idegesítõ tud lenni! :)
Mesélek egy példát: régebben nem voltam valami jóban a kutyákkal (azóta már elmúlt) és egyik alkalommal egy kutya támadást álmodtam, természetesen védekezni akartam, mégpedig rá akartam ordítani a kutyára, de nem tudtam kinyitni a számat akárhogy erõlködtem, ezért csak morgás lett belõle, másnap kérdezte muterom, hogy rosszat álmodtam e, mivel felébredt rá, hogy pár percig morogtam és vicsorogtam.
Az álmokkal amúgy szívesen foglalkozom, és régebben azt csináltam, hogy odakészítettem az ágy mellé egy füzetet és egy tollat, amikor álmodtam valamit akkor ébredés után azonnal megpróbáltam leírni, kicsit nehéz ugye a koordináció ébredés után ezért macskakaparás lett belõle, de olvasható volt. Ezeket eljátszottam minden álom után, és azt vettem észre, hogy 1 hét után már minden reggel emlékeztem az álomra, és ha visszaolvastam az írásom akkor, emlékeztem a korábbi álmokra is.
Tehát lényegében szerintem mindenki álmodik, minden éjszaka. Csak ha nem figyel az ember arra, hogy a tudat alatti mit próbál vele közölni, akkor egy idõ után már "meg sem hallja". Sajnos már egy jó ideje, kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy álomnapolót vezessek, de majd el fogom kezdeni újra. De mindenkinek azt tanácsolom, hogy kezdjétek el, és kb. 1 hét múlva már minden reggel emlékezni fogtok arra, hogy mit álmodtatok, és rájöttök arra, hogy minden nap álmodtok valamit mégha eddig nem is tudtatok róla. :)
Nekem is szokott lenni olyan, hogy félálomban gondolkodom, egyszer csak érzek egy ütést, és nem emlékszem, mire gondoltam.
Már volt olyan, hogy azt álmodtam, hogy bepisilek, akkor felébredtem, és felálltam. Azt hittem még mindig, hogy tényleg bepisiltem, de igaziból nem!
Volt itt szó arról, hogy nem tudunk mozdulni néha amikor fel akarnánk kelni az irányított álomból. Részlet egy, az alvajárókról szóló IPM cikkbõl ezzel kapcsolatban:
"Az álmok leggyakrabban az alvás gyors szemmozgással járó, úgynevezett REM-fázisában jelentkeznek. Gyakran igen mozgalmasak, veszélyesek, eseménydúsak - olyasmik történnek bennük, amitõl kiugranánk az ágyból. Az emberi szervezetnek azonban van egy rendkívül agyafúrt mechanizmusa, amely megakadályozza, hogy mozgással is kísérjük álmainkat. Amikor a REM-fázisban mûködésbe lépnek agyunk mozgalmasabb, gondolkodásért, képzeletért felelõs területei, az agytörzsi szintû gátlás miatt szinte lebénulunk. Ez teszi lehetõvé képzeletünk vad szárnyalását álmunkban, miközben testünk mozdulatlan marad."
Most nem akarom kiszámolni mennyi az eshetõsé, hogy ez megtörténik abban a pillanatban ugyanazon a helyen vagyunk és ugyanarra gondolunk.
Nekem már történt olyan érdekes dolog, deja vue vagy ilyesmi egy megézés, hogy egy ismerõsömmel fogok találkozni, forgalmas Vasutállomáson voltam BP -en több ezer ember volt ott, a következõ pillanatban összementem valakivel úgy hogy utána a fejemen szép kis púp is lett és lám az ismerõs volt az (õ is meglepõdött). Úgyhogy vigyázzatok a testi épségetekre.
akor volt egy oylan velem hogy olyan mélyen aludtam hogy (azt álmodtam hogy hazajöttünk szolnokról este volt és elmentem a WC nagyon kellet pisilnem és megyek a WC re és bemegyek elkezdek pisilni (ÁLMOMBAN ) és ahpgy elkezdtem pisilni arrra ébrettm fel hogy igázábol is......
ilyen nagyon sok dolog van ILYEN
Mondjuk attól egy KICSIT MEGÍÍJEDTEM hogy a gyerek amit irt hogy elõre látott egy hullál és tényleg a uton volt egy motoros.......
Nem hinném, hogy fogyi vagy, ha ez megnyugtat. :-)
Ha sokat focizok, és utána aludni próbálok, akkor velem is szokott olyan lenni, hogy félálomban kapura lövök, és valójában is megmozdul a lábam, ettõl fölriadok.
hehe deja vue érdekes dolog bár velem ritkán történik meg.. viszont a legszarabb az a félálom... na attol a falramászok: gördeszkázok vagy bringázok vagy mászok valamin és mindig pofára esek és felriadok az agyamra megy már XD. öö a tudatos álom nálam addig terjed hogy van egy állati pocsék álom és a végén valahogy beugrik hogy ez hülyeség és ilyen nem is létezik majd akaratosan felébresztem magam. Meg velem szokott olyan is lenni hogy álmodok valamit és vagy az ébredéskor elfelejtem.. vagy szépen lassan mennek ki a fejemböl a dolgok... érdekes vagy csak én vok fogyi XD
am normális vok a hangok is megmondták
Jelenleg fut amerikaban egy show "the phenomenon" cimmel Uri Geller, és Chriss Angel vezeti. Mentalistak és egyéb elõadok "versenyeznek" benne részrõé részre különbözõ produkciokkal. Gondoltam ez roppant izgalmas lesz nezni, aztan poenok mikor poenok elott beugrik egy név melyik paot fogja kivalasztani Tia Carrera a 30 kozul stb. Mar nem volt annyira :D Viszont velük ellentétben én nem tudom iranyitani. De sikerult eltalalni Uri geller mentalisan küldött szimbolumot is :P Megjegyzem nem vagyok latnok, ahogy irtam neha beugranak képek.
Ahogy olvasom, legtobben almodnak dolgokat es ezek megtortennek utana(vagy nem). Kepzeld el milyen az amikor naponta tobbszor megtortenik veled ez. Mesz az utcan es hirtelen beugrik egy nev, aki elvileg nem is lehetne a varosban 2 eve nem lattad aztan 1.5 perc mulva pont szembe jon. Gyalogolsz es egy arnyek ra nezve egy földon fekvõ hulla jut eszedbe, 2 perc mulva latod az uttesten a ferfit akit elütott egy motoros. Nezed a lotto sorsolast es ugranak be egyesevel a szamok. Megmondod vkinek a pinkodjat egyesevel mielott beutne azokat.(aztan eleg furan nez rad..)es meg sorolhatnam..en neha egy kicsit mar félek mit fogok latni 1-2 percen belul.
Vannak, amikor a véletlenek exponenciálisan megnövekednek, de azt úgy hívják, hogy szopatás.
Álmodunk mindenfélét és történnek velünk mindenféle dolgok. Ezek néha egybeesnek. Ezer álmot észre sem veszel, de ha egy egyezik, azonnal reagál az agy.
Ha valamilyen kapcsolata lenne az álmoknak a jövõvel, akkor sokkal több egyezés lenne. Véletlen.
Ez lehet nemigazán tartozik ide de mostanság rengeteg furcsa álmom van amiben nagyon sok ismeretlen ember szerepel sokszor vissza is térnek idõnként és igen jellegzetes karakterként.. nemtudom mire utalhat de ha ez nem ide tartózik majd elküldtök a búsba :)
jah olyan nekem is szokott elõfordulni amit Neogan leírt a komment elsö felében.Télleg nagyon érdekes dolgok ezek. Mintha tudnánk h mi fog történni körülöttünk és az agyunk úgy alakitja elöre az álmunkat. /mint a kocsi fékezésének a hangja/
Ja, egész jó érzés. Épp erre írtam, hogy szerintem még izgalmasabb, ha ébren érzed ugyanezt, hogy az egész csak egy álom.
Idézet lankávatárából: "Lanká ura, a lények jelenségek, olyanok, mint a falra festett alakok, nem rendelkeznek fogékonysággal se tudatossággal. Lanká ura, az egész világ mentes a cselekvéstõl és a tettõl, mivel egyetlen dolognak nincs valóságtartalma, nincs meghallott és nincs hallás. Lanká ura, az egész világ olyan, mint egy mágikusan alkotott kép. Ezt nem értik meg a bölcselkedõk és a tudatlanok. Lanká ura, aki a dolgokat így látja, az a valóságot látja. Az, aki a dolgokat másképp látja, az a megkülönböztetésben leledzik, az a megkülönböztetéstõl függ, és a kettõsséghez ragaszkodik. Ez olyan, mint a tükörben visszaverõdött képünket nézni, a vízen vagy a holdfényben lévõ árnyékunkat nézni, a házban lévõ árnyékunkat nézni, a völgyben hangzó visszhangot hallgatni. Az emberek megragadják a megkülönböztetés szülte önön árnyékukat, fenntartják a dharma és az adharma megkülönböztetését, haboznak megszüntetni a kettõsséget, folytatják a megkülönböztetést, és soha nem érik el a nyugalmat."
A deja vu a világ egyik legidegesítõbb érzése. Nálam általában 1-2 hetente jelentkezik, apróbb dolgoknál. Olyan is volt mintha álmaimban is elõjönne itt egy példa: Azt álmodtam, hogy egy F1-es kocsi száguld egy egyenes pályán egy téglafal felé. Mikor már majdnem ütközik egy irdatlan fékezéssel megáll. És mikor ez történt az utcánkban is történt egy nagy fékezés. Érdekes dolgok ezek. Tudatos álmokról annyit hogy velem nagyon gyakran elõfordul hogy álmomban tudatában vagyok annak ogy ez csak álom így én irányítom. Például azt álmodom hogy a lépcsõházban, bátran le merek ugrani a lépcsõ tetejérõl vagy magas pontokról mert tudom, hogy nem eshet bajom ilyenkor, és így nem esek le hanem repülök. Tök jó érzés.
Nagyon érdekes amit itt leírnak de õszíntén megvallom, hogy nem hallottam errõl a "filozófiai" irányzatról.
Nekem is vannak ilyen jellegû álmaim, hogy megálmodok elõre dolgokat. Életem legdurvább ilyen álma az volt amikor azt álmodtam, hogy utazok a concorde géppel és kigyullad a gép és lezuhanunk. Másnap meg is történt a tragédia. Mikor a tv-ben mutatták, hát rendesen végig futott a hátamon a hideg. Szerintem tényleg az lehet, hogy az idõ nem lineáris. Illetve ha jól bele gondoltok az idõ az csak a mi fogalmaink és észleléseink alapján létezik. Talán létezik rajtunk kívûl egy másik világ ami általunk nem észlelhetõ vagy igen de azt nagyon ritkán - példáúl álmainkon keresztûl - tapasztaljuk meg. Hallottam már olyasmit is, hogy létezik az emberiségnek egy úgynevezett közös tudata ami minden embert összeköt.
Velem is történtek már olyan dolgok, melyeket nem tudok megmagyarázni. De ezek nem csak az álommal kapcsolatosak. Pl. elég sokszor elõfordult már velem, hogy akaratlanul / nem is foglalkoztam vele / átvillant az agyamon valakivel, vagy valamivel kapcsolatban valami, ami majd történni fog. És megtörtént. Akkor, ha tudatosan próbálok koncetrálni valamire nem mûkszik a dolog. Ez nem a topic témája, de szerintem ez óssszefügghet az idõ többdimenzósáságával. Mert most az az elterjedt, hogy az idõ lineáris. És, ha nem?!
A másik álom kicsit másabb. Nemrég - talán vmikor március - elején egyik éjjel azt álmodtam h az osztálytársaimmal állunk az osztály ajtajában és várjuk a tanárt, de csak annyit látunk h elviszik (talán egy koporsóban vagy hordágyon) és jön a másik tanár h õ fogja helyettesíteni. Aztán ezt is elmondtam több embernek is. Talán egy hétre rá mikor írtuk a dogát látszott a tanáron h vmi nincs rendben és nem is nagyon figyelt ránk. A haveromnak mondtam is h betegnek tûnik. Doga után jött az igazgatóhelyettes h a tanárnak olyan migrénje van h egy asztalon fekszik és nem tud bejönni, majd kórházba került... Egy hétre rá derült ki h több mint egy hónapig nem lesz és a helyettesítõ tanár az a tanár lett aki az álmomban jött h szóljon. Ehhez az álomhoz mondjuk az is hozzátartozik h ez a tanár már nem elõször hiányzott migrén miatt, de azért az furcsa h azt is megálmodtam h ki lesz a helyettesítõ tanár.
Mi a véleményetek errõl a két álomról?
Sziasztok! Engem is nagyon érdekel ez a téma :) Én két álmot szeretnék elmesélni ami aztán megtörtént velem. Az egyik az volt, hogy elõfizette, egy magazinra de sohasem lehetett tudni h mikor jelenik meg és mikor érkezik, mert nem tudta elõre megmondani a kiadó (rendezvényekrõl írt beszámolók és ilyen dolgok miatt). Egyik éjjel aztán azt álmodtam, hogy megérkezett az újság és rávolt írva a megjelenési dátum (igazából nincs rajta), ami április 6 volt. Ezt aznap el is meséltem haveromnak suliban, hogyha tényleg akkor érkezik meg az újság vki higyjen is nekem :) Aztán végül április 6-án mikor hazamentem suliból ott volt a postaládában az újság...
Pedig valóban sokkal pihentetõbb egy dologra koncentrálni. Arról nem is beszélve, hogy a figyelem (dolgozik) alapjáraton megvan, csak szétszórt, random keres - talál - megragad, aztán újra keres, ezért aztán többnyire tudatlanul bolyong. Ennek a magatartásnak vannak olyan következményei, hogy soha nem éri el a nyugalmat, mert esélye sincs arra, hogy befejezze a keresést, akár egy kis idõre is. + szétszórtságból adódó járulékos hibák, amik aztán igazán nem pihentetõek. Eleinte lehet megeröltetõ, de némi gyakorlás után már nincs is szükség a figyelem fenntartására, magától ott van és erõfeszítés sem kell hozzá.