Cidade de Deus. színes feliratos brazil filmdráma 130 perc 2002 Nincs nagyváros szegénynegyed nélkül, miért épp Rio de Janeiróból hiányozna a favellák és a külvárosi nyomortanyák hosszú sora? Ám egy városban, amely a Cukorsüveg hegyrõl és a felhõket karcoló Krisztus-szoborról nevezetes, a másik véglet sem lehet akármilyen. Isten városa, ez a hatvanas években felhúzott külvárosi negyed a poklok pokla a riói paradicsomban.
Kezdetben csak apró rablások és fegyveres fenyegetések zavarták a rendet, a nyolcvanas évekre azonban a drogbiznisz központja, bandacsaták színhelye lett: tébolyult, zárt város, ahová a rendõrök sem igen merészkedtek. Az Isten városa, a tavalyi év egyik legnagyobb nemzetközi fesztiválsikere ide kaluzol minket, narrátorul pedig egy olyan srác szegõdik mellénk, aki mindent látott, de szinte semmiben nem vett részt. Rakéta nem elég agresszív ahhoz, hogy bûnözõvé váljon, és nem elég ügyes, hogy kitörjön a nélkülözésbõl, ezért inkább csak sodródik, tervez és megfigyel: elvégre fotós szeretne lenni. Ahhoz azonban sok vérnek kell elfolynia Isten városa utcáin, hogy Rakéta fotós is legyen. Arról pedig, hogy a vérengzés beinduljon, a környék legifjabb és legvadabb utcagyerekei gondoskodnak: elsõsorban Kis Zé, aki szerelmi csalódásait életveszélyes droghálózat és gyilkos bandahálózat kiépítésével ellensúlyozza. Mire Kis Zé felnõ, a nyolcéves srácok is Uzikkal rohangásznak, és gyilkos sorozattal torolják meg, ha valaki ferde szemmel nézett rájuk...
Az Isten városa zabolátlan film egy tébolyult vidékrõl: idõben oda-vissza ugrálunk a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas évek között, villanásnyi jelenetek mutatnak be egy-egy epizódszereplõt, kíméletlenül gyors a tempó, és közben a kamera sem pihen: ha kell, háromszor körbepördül a fõszereplõ körül, ha kell, vágtában követ egy legyilkolásra megérett tyúkot. Kiszolgáltatottság, ösztön és erõszak: robbanóveszélyes elegy, márpedig Fernando Meirelles és Katia Lund kellõképp felrázza ezt a koktélt. Az Isten városa egyszerre próbálja lepipálni Tarantinót, Guy Ritchie-t és David Finchert: a vizuális tûzijáték olykor ugyan öncélúnak tûnik, bombasztikus forma nyomja el a kíméletlen sztorit - a latin-amerikai újhullám legújabb sikerfilmjét ezzel együtt látni kell. Megtörtént sztorikon alapul: a híradónak úgysem hinnénk el...
Van még fennt valaki? Személy szerint nagyon álmos vagyok ZzzZzz de nemtok aludni :l Tömörüljünk egy "bandába" dobjunk fel egy témát és cseréljünk eszmét