nemrossz film de nemis jó popcorn movie azé a dokinõt megdugnám!!
én ilyen cimen,egy 2 vh-s filmröl tudok!
Ha hiszitek ha nem éppen ma 20:45 fele végeztem a filmmel. Csak 1x nézhetõ, felejtõs
Nálam akkroa szahara van most, megy aventi ablak nyitva, és 180 fokot érzek:S
én elõször a második vh-s Szaharára gondoltam!:)
A legjobb filmekhez sorolni a Világok harcát és a Star Warsot? Ez erõs túlzás. Kérdés, hogy a mûvészfilm meghatározástól ennyire messzire álló filmek filmnek nevezhetõk-e egyáltalán.
A legjobb nyári filmek rendszerint a sikeresebb téli és tavaszi bemutatók ötvözetébõl állnak. Vegyük példaként a Világok harcát: némi Star Wars megbolondítva az Ördögûzõ egyedi humorával.
Hasonlóan szerencsés elegy értekezésünk tárgya, a Szahara címû öko-globál-akció-szerelmesfilm, mely jó arányérzékkel kölcsönöz mind az Édes vízi élet bajtársias szellemébõl, mind A nemzet aranya kincskeresõ erotikájából, s közben azt sem téveszti szem elõl, hogy a sivatagban minden szépen robban.
Történetünk fõszereplõi legalább olyan változatos figurák, mint Pom-Pom mesehõsei, sõt cselekedeteik is a két klassz rassz közötti rokonságot igazolják: a Szaharában golyókapkodástól festéktüsszentésen keresztül civakodásig és felpattanásig szinte minden elõfordul - az aktuális természeti és politikai környezethez igazodva persze. Történik ugyanis, hogy két ex-tengerészgyalogos kincsvadász (Matthew McConaughey, Steve Zahn) egy amerikai polgárháborús páncélhajót keres a Szaharában, de a dramaturgiai elvárásoknak megfelelõen - mielõtt megtalálnák - belebotlanak egy álomszép WHO-doktornõbe (Penelope Cruz), egy fazonraszta hadúrba (Lennie James) és egy gonosz francia üzletemberbe (Lambert Wilson), hogy a tuaregekrõl és a retek sok homokról ne is beszéljünk.
Nem panaszkodhat a szájtáti közönség, az esztétikai élményrõl ugyanis Cruz kisasszony duzzadó ajak-kebel párosa és McConaughey úr sármizmatikája gondoskodik, a humorért Zahn bácsi idétlen fizimiskája, az adrenalinszöktetésért pedig a robbanásig fokozott csatahangulat felel. Kellemes hibridfilmhez van tehát szerencsénk, a hõsies függetlenség diadalának himnuszához, ahol az amerikai hadigépezetben edzett felvilágosult régészkatonák megmutatják a (harmadik) világnak, hogy a kietlen sivatagban is vannak értékek, és hogy az emberség nem ismer határokat. És a pirotechnika sem.