ennyi erõvel építsenek HALOT a föld köré és a föld védelmére használják
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars c. könyvét érdemes fellapozni. Clarke elõtt "tisztelegve" nagyon korrekt módon van megjelenítve az "ûrlift"- Ráadásul egy igen érzékletes leírás van benne arról, mivel jár ha egy ilyen "kötél" a bolygó köré "tekeredik" (egy szabotász eredményeként, ha jól emlékszem).
Viszont az induló rakéta hajtómû tömegét ~2/3-ad részével csökkenteni lehet...
Még mindig megvan a probléma, hogy gyakorlatilag a légkör legsûrûbb részén kell ágyugolyó módjára átjuttatni a tárgyat.Míg rakétánál pont a legsûrûbb részen még kicsi a sebesség, így nem nagyon kell problémázni a jelentõs hõterhelésen, és hasonló apróságokon.
Mint írtam:"Használható scramjetrõl" .Igen, egy rakétára szerelt apró hmû model mûködött úgy pár másodpercig. Ettõl még nem lesz ûrhajóba szerelhetû hmûvünk hosszú évekig.
Ez a mágneses gyorsító egy érdekes dolog, de pillanatnyilag nem kicsit hátrány a mostani rakétás indítással szemben, míg a rakéta a légkörön kívül is gyorsít, addig ez a mágneses kütyû ennek a töredéke távolságon. Ez rögtön megmutatkozik a gyorsulás nagyságában amit élõ szervezet ügye nem bír ki, a másik pedig, hogy a gyorsítót elhagyva a rakétának jóval az elsõ kozmikus sebesség felett kell lennie, ugyanis még elötte van a légkör nem éppen ritka része. Ami órási ellenállást, és méginkább óriási hõterhelést jelent, már a felszállásnál. A másik dolog, hogy ezzel nem lehetne pályára állítani a terhet, csak feljuttatni az ûrbe, ahol még koránt sincs garantálva a fentmaradása, mert a sebességvektora igen csak eltér a kívánt iránytól, így korrekcióra szorul, amihez jobb hijján megint csak vmi rakétahmûre van szükség (persze jóval kisebbre mint ha földrõl indulna).Szóval ezek az "új" technikák még legalább annni problémát vetnek fel, mint amennyit megoldanának.
Hát szerintem is más megoldás kell. Én egy ûrsikló szerû repülõre szavaznék, ami rakétahajtómûvel (vagy sugárhajtómûvel, ha befér a keretbe a tömeg szempontjából) felszáll egy sima kifutópályáról, megfelelõ sebességre gyorsulva, scramjet hajtómûvel továbbgyorsít, amíg tud, aztán a végsõ, már nem sok gyorsítást újra rakétahajtómûvel végzi, és pályára állt. Aztán ugyanúgy légkörbe lépne, és leszállna mint az ûrsikló, feltöltik a folyékony üzemanyaggal, és mehet újra, és nem válik le semmi, nem kell újra rászerelni semmit, magát viszi fel, magától száll le. 100km-ig ott a légkör, miért ne lehetne kihasználi az ûrutazásban is.
Számolja ki valaki ( akinek van hozzá tudása és kedve) pls , h ténylegesen mekkora erõk hatnak a lenti esetben.. Az én kedvenc ûrbe juttatási módszerem a lieáris mágneses gyorsító. Nem kell semmi újdonságot feltalálni, csak egy erõmû mellé beépíteni a hegyoldalba:) A drasztikus gyorsulást persze csak a tárgyak bírnák ki és szükség lenne II, III fokozatra. De a legnagyobb tömegû rakétafokozatot simán ki lehetne váltani. Így nagyobb tömegeket lehetne fellõni kisebb kockázattal, majd földkörüli pályán összeszerelve kész is a Holdkomp :) A személyzet pedig valami repülõrõl indítható ûrsiklóval jutna fel a kész ûrhajóba. Ennek van értelme, pl nem okoz katasztrófát egy kötél elszakadása stb stb..
Olyan nevetséges ez a terroristák, meg mûholdak majd elszakítják a kötelet.. Ha arra gondoltok, h egyszerre több tonnát is szeretnének felküldeni a lifttel, (nem csak 1 kg krumplit az ISS-re) akkor valaki számolja már ki légyszi, mekkora oldalirányú erõ fog hatni kötelünkre, amikor a rakomány éppen félúton (~18 ezer km) van??? Ha sikerül leküzdeni a lejjebb vázolt építési nehézségeket és valami ( jelenlegi tudással csodának nevezném) csoda folytán helyére kerülne a kötél, simán elmetszené-összetörné az "útjába kerülõ" mûhódakat.. mert szerintem radiálisan is kb akkora terhelésre kell méretezni, mint axiálisan..
A Napba teljes nyugalommal bele lehet dobálni mindent. Akár az egész Földet beledobhatod, az se látszik meg rajta. Viszont ennél olcsóbb és hatékonyabb megoldások is vannak a hulladék kezelésére.
"kommunális hulladékot, veszélyes anyagokat, ûrfegyvereket és még csomó hasznos holmit lehetne felvinni." ha a kommunális hulladékot és a veszélyes anyagokat hasznos holminak ítéled, akkor tudok neked pár tonnát küldeni. az agyam lángol az ilyenektõl. mért kéne felvinni és ott szennyezni össze mindent. az emberek azt hiszik, hogy a környezetvédelem megáll a sztratoszféránál, és onnan már nem kell foglalkozni vele? vagy egyszerûbb mindent belekúrni a napba? és innentõl le van tudva az egész? szánalmas és gyarló lény az ember.
szvsz olyan mindegy mennyi mûhold meg ûrszemét van, ha 13 forintért feltolnak egy seprût és összesöprik.
különbenis küzdenek a napelemes csupaszárny repcsikkel, 20 év múlva akár ki is válthatják a mûholdakat. amiket pont akkorra ugyancsak 13 forint felküldeni lifttel, szóval ez elég ellentmondásos helyzet és talán nem tesz jót az ezirányú fejlesztéseknek.
a redundancia (több szál) meg szintén olcsóbb lesz, ha már a gombolyagot is (a még egy szálas)lifttel tudják cígölni. persze az anyagköltség megmarad. viszont simán visszajönne a lóvé további országok gombolyagjainak felküldésével (gondolom nem 100 dollárért adnák kilóját a tehernek az elsõ idõkben...)
a 10 milliárd dollár meg lol összeg, majd meglátjuk mennyi idõ ketyeg el az ellenlobbi miatt. ûrlift után viszont szabad a pálya, kommunális hulladékot, veszélyes anyagokat, ûrfegyvereket és még csomó hasznos holmit lehetne felvinni.
A súlya (inkább tömege) nem számít. A gravitáció és a coriolis erõ is arányos a tömeggel.
viccet félretéve. de ehhez a kábelnek kéne, hogy komolyabb súlya legyen nem? ez meg egy ultrakönnyû, ultravékony cérnaszál lesz, tehát csak kell valamiféle súly a végére, nem? a magaslégköri szelek így is meg fogják cibálni sztem...
beugrott valami... az ûrben kiengedném az egész cuccost, vagy ott helyben legyártani, mindegy. de nem tekerném fel egy dobra, hanem szimplán kiengedném a nagy semmibe. és amikor kint van az egész (ugye nem nagyon mozog, mert ahogy kiraktam, úgy marad.) raknék a végére egy kis rakétát, amit merólegesre állítanék a földre. aztán hadd szóljon. egészen a légkörig, vagy ameddig le tud jönni. :-)
Nem, én konkrétan a gravitációra gondoltam. Az a Föld középpontja felé húzza a kábelt. A coriolis erõ a sebességgel arányos, így ha elég lassan engedjük le a kábelt, akkor a gravitáció elensúlyozni tudja.
Szerintem ha engednék fentrõl le a kábelt, biztos nem csak úgy szabadon mint egy cérnát, hanem valami visszatérõ egységgel segítenének a kábel végén, ami tudná korrigálni a különféle fellépõ erõhatásokat.
A surlódás csak csökkenti a coriolis hatását a meteorológiában. Emlékezz, Geosztrófikus, és geociklosztrófikus szelek. Magasban ahol a surlódásnak nincs hatása, a nyomásgradiensre merõleges irányra tereli a légáramlást a coriolis, míg ahol van surlódás, csak egy bizonyos szögig. Rémlik?
Coriolis gyorsulás pedig minden olyan forgó rendszerben létrejön, ahol a vizsgált test, anyagi pont, akármi úgy mozog, hogy van a sugárirányú sebességkomponense. Ha fellépne, ahogy fel is kell neki lépni, akkor a kötelet mint egy spirálvonalat feltekerné. A kész liften pedig az emelkedõ, süllyedõ teher megpróbálna "lemaradni" vagy elõre "sietni", amit a kötélnek kéne megtartani. Valószínûleg ha kellõen nagy feszítõerõ van benne akkor képes is.
Bocs hogy belepofizok, de úgy rémlik, hogy a coriolis erõnek, mint járulékos erõnek van egy csomó feltétele pl az hogy az adott közegben surlódás legyen? Nekem meteorológiából még valami ilyesmi rémlik, amikor a ciklonok mozgását számolgattuk. Itt meg elég elhanyagolható tényezõnek tûnik a surlódás.
Ráadásul nem a Föld forgó gömb felületén mozogna, hanem arra merõlegesen, és végül is azzal együtt. szal a felület, mint vonatkoztatási rendszer és a mozgó test inercia rendszere között nem igen keletkezik differencia. De ha fellépne szerintem valami olyasmit csinálna, hogy körbe körbe elkezdené csavargatni a jármûvet, a kötél meg szépen megtekeredne.;)))
Jó meló lenne kibogozni, bár lehet hogy amikor lefelé jönne a lift akkor vissza tekerné.
visszább NEXUS6 forumtársammal agyalogtunk ezen hogy milyen nehézségeket rejt magában a kábel kiengedése, hogy a kábel nem fog magától a föld felé fordulni, ahhoz pedületet kell tankolni a kábelbe ésatöbbi nyavaja hogy ez közel sem triviális feladat ... de végül is gondolhatunk úgy is a probléra mintha a kábel kitolása közben keletkezõ coriolis erõt kéne leküzdeni, úgy hogy a kábel közben egyenes maradjon, és a föld felé is mutasson ... végül is ez is egy relatív nézõpont, és az eredmény ugyan az ;)
Nem a kész liftrõl van szó, abban az esetben csak a már mozgó tehernél lépne fel. A kötélnél a probléma az építésnél lép fel, és ha belegondolsz még, akkor is gond ha felülrõl építjük.A "mûhold amirõl eresztenénk le a kötelet egy 36000km sugarú körpályán mozog, ha innen lefelé ereszted, akkor értelemszerûen a kötél minden pontja egyre kisebb sugarú körökre kerül, ami magával hozza a coriolis gyorsulást ha akarjuk ha nem.Ilyen értelemben van értelme a dologgal foglalkozni, és ráadásul a kezdeti szakaszon nincs is semmi ami ezt a hatást meggátolná, hacsak nem teszünk egy másik mûholdat a végére, ami folyamtosan a megfelelõ pályán húzza maga után a kötelet, de az meg nagy energiaigény.
ohhh azt elfeljtettem hozzátenni hogy a liften érzehetõ coriolis féle erõ természetesen tangenciális irányba hat, szal a kötélre merõlegesen, de errõl írtam már sokat, hogy miért és hogyan és mér csak fel le érdekes ez ... de ha az ürliftet a rögzítési pontján a föld forgása cibálná maga után, akkor bizony magára csavarná a föld az egész kócerájt, de a lift saját perdületbõl forog a földdel szinkronban, és mivel geo pályán halad így még egy helyben áll a felszínhez képest, mint a cövek ... ez esetben nincs értelme úgy coriolis erõket számolnod ahogy most próbálkozol, de ha alulról kezdenénk építkezni, úgy már izgalmasabb lenne ezügyben nyomogatni a kalkulátort
Ez nagy gond lehet. A ma fennt lévõ eszközök vagy olcsóak és pótolhatóak, vagy ki tudják kerülni az ûrszemetet. Az ûrlift viszont nem igazán ilyen. Tehát csak idõ kérdése, hogy el ne találja valami.
Az ûrlift is ki tudja kerülni, csak annyi kell hozzá hogy a földfelszíni állomás mobil legyen. Olvastam olyan számítást miszerint a mostani ûrszemét-megfigyelési technikák alkalmazásával kb. 14 óránként kellene megváltoztatni a kábel helyzetét kisebb-nagyobb mértékben. Pontosabb követési eljárással persze sokkal ritkábban.
Hát félreértelmezed sztem a dolgot. A coriolis erõ ahogy írod, a mozgó tehernél lépne fel, de nem gyorsítaná, vagy lassítaná lefelé, hanem folyamatosan megpróbálná kitéríteni oldalra. Ugyan ez lépne fel akkor amikor a kötelet eresztenék lefelé, és ezzel egyidõben felfelé (a geostac pályától kifelé), a coriolis gyorsulás hatására, ha az elég nagy, feltekeredne a kötél.
a több szálat nem egyben sodorva képzeltem el, a redundáns szálakat nem is kell kifeszíteni, így nem is olyan sérülékenyek, és az áthidalás akár több tíz méterre is lehet a fõszáltól hogyha az egyiket telibe kapja valami a többi még megússza ... de ez a redundancia kemény plusz költségeket jelent a projektnek
coriolis erõk? ez akkor lenne érdekes ha valóban a földben kapaszkodna a rendszer, ha a föld tekerné, de a rendszernek magában megvan a perdülete és így követi a földet ... a coriolis féle erõ a szál mentén utazó teherre fog hatni, ez fog gyorsítani felfelé és lassítani lefelé ... vagy a coriolis erõk által hajtott szelekre gondolsz, mert az megfelelõ aerodinamikával minimalizálható, nem hiszem hogy probléma ... inkább félnék a van allen öv és az ionoszféra hatásaitól, ha túl nagy eregiaadagokat vesz fel ezekbõl vezetõ tulajdonságú szál, akár el is párologhat az egész.
1. probléma a legmegoldottabb, az folyamatban van. Szerintem ez az egész csak kis hírverést csinál a technológia körül, de a liftet maguk sem gondolják komolyan. 2. Ne felejtsd ki a gazdasági kérdéseket. Mennyibe kerül, van-e rá pénz és hogy megéri-e? 3. Azért van több szál, hogy 1-1 szál szakadása ne legyen probléma. Vagyis pont úgy képzelik el, ahogy írtad, szal np. A gond akkor van, ha az összes szakad (terror, meteor stb.)
elhiszed hogy nem ez az elsõdleges probléma amiért lemondhatnak a lift megépítésérõl? a fõ problémákat már felsorolták, amirõl te beszélsz az huszadrangú, bár sikerült meggyõznöd arról hogy igen sûrûn csapodnának bele kóbor mûholdak ha csak úgy kontroll nélkül hagynák õket repkedni. a fõ problémák: 1. a kábel anyagának kifejlesztése 2. az építkezés minden csínyja bínja ... 3. a rendszer sérülékenysége (ha szakad repül a cdsába az egész)
az elsõ problémára csak reméljük hogy lesz megoldás, a második kettõ meg mérnöki probléma, amire akár be is lehet nyújtani pályázatot ... én a biztonság kérdését szakaszokat áthidaló rednundáns szálakkal képzelem el, ha szakad akkor egy az érintett szakasz áthidaló szál/szálak veszik át ideiglenesen a terhelést, míg össze nem forrasztják újra a fõszálat
Egyet kel értsek azokkal akik soadrendû problémának tartják ezt az egyenlítõ metszés dolgot. Elõször találjuk ki, hogy építsük fel, majd benyújtunk a NASA-nak egy SG-s pályázatot az ûrliftépítésre. :-)
Tegnap kicsit matekoltam, és vagy én hibáztam, vagy nemtom, de roppant kicsi coriolis gyorsulás érték jött ki a rendszerre. Bár eléggé hosszú ideig hat a dolog, szóval lehet ilyen tekintetben mégsem elhanyagolható. :-)
Szerinted hány mûholdnak vannak csak kerek egész körei PONT egy nap alatt? Hát nem soknak. Ráadásul ha egy mûholdnak egy fix magasság kell hogy végezhesse a dolgát, tehát nem tudják a napi egész számú keringési idõt elérni akkor mi van? Nem kell lovagolni az elméleten, a gyakorlat kicsit más, nem valószínû hogy 20 év alatt lecserélik az összes mûholdat, hogy "felvonó kompatibilis" legyen, és van amit nem is lehetne, a feladatából adódóan. Pl egy kémmûhold, vagy bármilyen megfigyelõ mûhold hogy végezné a dolgát, ha sohasem repül át a célterület fölött? Ha meg átrepül minden felett, akkor meg már nem fix pontok fölött repül. És még ott van az alacsony földkörüli pályán a légkör lassítása, ami mindíg változtatja a pályát, és bármelyik többi pályán a nap, és a hold hatásai.
bocsánat tévedtem ... a nap körüli keringéssel nem számoltam :(
orbiter ide oda ... ez hülyeség ... próbáld ki az egész számú vagy tart hányadú keringési idõket, és nézzed hogy a föld melyik pontja felett fogják metszegetni az egyenlítõt ezek az orbitális eszközök ... de simán gondolj bele: pl pont 1/6-od nap a keringési idõ, az egyenlítõröl kezdünk számolni a köröket, 1 nap múlva zsír ugyan az a pont fölött lesz és addig 12 pont fölött metszette az egyenlítõt, és ugyan ez kezdõdik elölröl ... ugyan azon pontokat fogja érinteni.
pontosan erre gondoltam, amikor fix egyenlítõ metszési pontokról beszéltem ... nem hard feladat a kontrolállt irányítható ûreszközöknek hogy soha ne közelítsék meg az ûrliftet 10 km-en belûl ...
Olyan pálya ami ugyanazokon a pontokon metszi az egyenlítõt mindíg, az csak olyan pálya lehet aminek a periódusideje pont egy nap, tehát a geoszinkron pálya magasságán, sehol máshol. Max folyamatos meghajtással lehetne ezen kívül elérni hogy mindíg ugyanott metssze a pálya az egyenlítõt. De ott az orbiter, ingyenes ûrszimulátor, ki lehet próbálni mindent, sokat lehet tanulni belõle.
"Nem, mert nem arról a magasságról van szó." Ha napjában kétszer keresztezi, akkor arról a magasságról volt szó vagy nem szabadon kering.
Ha pedig napjában többször haladna el a mûhold az egyenlítõnek ugyanazon 2 pontja fölött az azt jelentené, hogy önmagába záródó pályát ír le a test a föld körül, ami viszont egyéb külsõ hatás, vagy plusz energia befektetés nélkül szerintem nem lehetséges.
"Ha mindig csak ugyanazon pontokon keresztezi az egyenlítõt napjában 2x akkor ez egy Geoszinkron pálya lenne, aminek egy speciális esete a geostat pálya."
Nem, mert nem arról a magasságról van szó.
"Gond szerintem az ûrszeméttel lehet, amely a napszél, az árapály erõk stb miatt folyamatosan változtatja a pályáját, tehát nem lehet teljesen fix pontokkal számolni."
Ez nagy gond lehet. A ma fennt lévõ eszközök vagy olcsóak és pótolhatóak, vagy ki tudják kerülni az ûrszemetet. Az ûrlift viszont nem igazán ilyen. Tehát csak idõ kérdése, hogy el ne találja valami.
Ha mindig csak ugyanazon pontokon keresztezi az egyenlítõt napjában 2x akkor ez egy Geoszinkron pálya lenne, aminek egy speciális esete a geostat pálya. A Geoszinkron pályához viszont ugyanúgy meghatározott átlagmagasság kell, ezért nem lehet minden egyes mûhold geoszinkron.
Ettõl függetlenül a mûholdak szerintem fix pontokon keresztezik az egyenlítõt, viszont nem feltétlenül csak két ilyen pont van egy keringési ciklus alatt, hanem a számuk attól függ vogy mennyi a legkissebb közös többszöröse a föld forgásának, és a saját keringési idejüknek. Mert ennyi idõnként pontosan a kiindulási állapotba térnek vissza, és a ciklus kezdõdik elölrõl.
Gond szerintem az ûrszeméttel lehet, amely a napszél, az árapály erõk stb miatt folyamatosan változtatja a pályáját, tehát nem lehet teljesen fix pontokkal számolni.
Nem pont poláris. Pont polárisnál a pálya mozdulatlan, a föld elfordul alatta. Az egyenlítõi pályánál pedig a mûhold gyorsabb a föld forgásánál. A kettõ között van átmenet. Na és ebben az átmenetben van egy ilyen pont, hogy pont együtt forognak (érdekes lenne, ha nem lenne:)). De jobban nem tudom elmagyarázni, látni kéne.
Na jó szóval arra szeretnék kilyukadni, hogy ilyen pálya nincs amit írtál, vagyik poláris pálya létezik, és ugyanúgy forog alatta, szóval bár a sarkok fölött mindíg áthalad, a kettõ között út már változik, mert a föld forog :)
Elképzeltem, de még mindíg nem értem mitõl kéne elfordulnia, mi az ami a haladási vektorát, azt a rohadtnagy eneriát ellenkezõ irányba, majd visszafordítja :)
Képzelj el egy gyûrût a föld körül, ami átmegy a két sarok fölött. És ez a gyûrû lassan elfordul, pont olyan sebességgel, mint a föld forgása. Na ez a gyûrû a pálya.
"Ha stabilan adott pályán kering (azaz mindig áthalad az adott pontok felett), akkor csak 2 állandó helyen keresztezi. És a föld forgását is követi."
Hát ezt rosszul tudod :) miért követné bármi is a föld forgását a geostat mûholdakon kívül? Nem légkörben megy ami sodorná, nincs a felszínhez kötve sem. Ahhoz mindíg csak adott pontok fölött repüljön el egy mûhold, ahhoz valami szuperhajtómû kéne ami tolja a megfelelõ irányba az egészet nemgyengén, folyamatosan. Mindíg adott pontok felett csak a pontosan egyenlítõ fölött repülõ mûholdak mennek, hiszen a föld forog a mûholdak "alatt". Ez teszi lehetõvé, hogy a pl a kémmûholdak idõnként minden fölött átrepüljenek.
Ûrszemét miatt nemhiszem hogy korrigálnak. 1000 km-en belül a légkör maradékának lassító hatását korrigálják, azon felül pedig a hold, és nap gravitációjának zavaró hatásait. A legtöbb mûhold nem kerülgetésre lett építve, bár képesek rá, de akkor a pályakorrekcióktól vonják el ezzel az üzemanyagot.
Most megnéztem Orbitronnal, pl az ISS halálpontosan a lakásom fölött a következõ 90 napban egyszer fog átrepülni, és még 4 szer 2-3 km-re mellettem. Szóval amikor pontosan átrepül fölöttem, és egy tornyot építenék telibetalálná. Ugyan ez érvényes az egyenlítõre is. És ez csak egy 90 napos elõrejelzés volt. Tehát a felvonót valószínûleg 1 évben többször is telibetalálná egy darab mûhold ha nem téritik ki megfelelõ idõben újra és újra. Szóval nagyon reális probléma. Persze ha egy számítógépes rendszer figyeli az összes mûholdat, és irányítja a kitérést, akkor nincs gond, csak kicsit több üzemanyaggal kell felküldeni a mûholdakat.
Ha stabilan adott pályán kering (azaz mindig áthalad az adott pontok felett), akkor csak 2 állandó helyen keresztezi. És a föld forgását is követi. Szóval van ilyen pálya. Bár kb senki nem használja, szóval tulképp igazad van:)
DE: Ki figyei? Elõszöris a mûhold üzemeltetõje. Másodszoris a nasa-nál minden kosárlabdánál nagyobb objektumot folyamatosan figyelnek.
Hidd el, ez már ma is bevett gyakorlat, szóval 0 módosítást kell csinálni mához képest, hogy elmenjen a kötél mellett. Sõt, könnyen elõre kalkulálható a pályamódosítások pontos ideje a mûhold teljes idõtartamára.
De legrosszabb esetben a kötél is adhat ki rádiójelet amit észlelve a mûholdak automatikusan kikerülik.
Mondj egy olyan pályát ami soha nem keresztezi! Elmondom, ilyen nincs, ha egy pálya keresztezi az egyenlítõt, márpedig mind keresztezi, akkor az találkozni fog a kábellel, kivéve a geostat pályán lévõk, mert azok folyamatosan a kábellel azonos sebességgel keringenek. Minimális energiabefektetéssel el lehet kerülni igen, akár egy pillanatig mûködtetett RCS hajtómûvel is, de jópár száz mûhold kering a föld körül, ki figyeli ezeket mikor van veszély?
Igaz. De a mûholdak most is folyamatosan korigálják a pályájukat az ûrszemét miatt. Ráadásul a lift fix pozícióban van, szóval még könnyebb a helyzet. Tehát ez a létezõ legutolsó probléma.
Hidd el hogy ez közel sem durva probléma ... az tény hogy a lift útban van, mert minden magasságon ott van, és ráadsul pont az egyenlítõ felett, de nem olyan bazi nagy objektum oldalról nézve, hogy ne lehessen minimális energia befektettéssel ekerülni, sõt minden mûholdat lehet olyan pályára állítani, hogy az elvileg soha nem keresztezné a szál vonalát, csak bizonyos egyenlítõ feletti pontok felett haladna el periodikusan
De nem az új mûholdakról van szó. Teljes pályaváltoztatásról meg senki sem beszélt. De hogy tudd mirõl beszélek, tedd fel az orbitert, vagy az orbitront, és nézegesd egy ideig a hogy hol repked mondjuk az ISS, mi fölött megy el, stb.
Nem butaság, 100% hogy egyszer eltalálja, és nem párezen éven belül, sõt 10 éven belül. Mondom, szép lassan az egyenlítõ minden centimétere fölött átrepked a mûhold, egyszer telibe találja, akárhány méter. Arrébb lehet lökni, de ahány mûhold van fent, elég gyorsan szükség lesz rá. Egy ilyen kis kerülésre akár RCS fúvóka is elég, de idõként mindegyik mûholdat el kell téríteni. Az ürállomásra indítási ablakok is ilyenek, idõnként megfelelõ idõben, a megfelelõ helyen van az ûrállomás, bár itt nem kell olyan pontosság, de az ûrben idõnként pont ilyen megfelelõ helyen megfelelõ idõben lesz egy mûhold, és placcs neki a kábelnek, ha nem változtatja meg egy kicsit a pályáját. De újra és újra elõ fog állni ilyen eset. Nem azért nem törnek rommá a dolgok az ûrben, mert olyan nagy, hanem azért, mert a dolgok különbözõ magasságú pályán, keringenek, és normális pályán keringenek. Ha két dolog ugyanolyan magasságú pályán kering, keresztezik egymás pályáját(tök mindegy milyen dõlésszögû pálya), csak ugye nincs egyszerre a keresztezésnél mind2 soha, mert ugyanannyi utat tesznek nem kerülnek közelebb egymáshoz ezért nem ütköznek. De ez a kábel nem normális pályán keringeni, de a mûhold igen, úgyhogy el fogja találni.
butaság amit beszélsz. valóban minden mûhold átmegy az egyenlítõ fölött legalább kétszer egy keringési idõn belûl, de még ha nagyon sok mûhold is kering alascony pályán, akkor is elhanyagolható az esélye annak, hogy az egyik pont telibe fog verni egy 1 méter átmérõjû merõleges kötelet az egyenlítõ felett ... persze az esély megvan, de teljesen kiküszöbölhetõ a kockázat, mivel minden oda felküldött cuccnak ismerjük a pályadatait (még az ürszemetet is szemmel tartják, nem csak a kémmûholdakat), és amelyik elõreláthatóan necces közelségbe érhet az elkövetkezendõ pár ezer éven belül, azokat egy hangyányit odébb kell lökni ... az ûr nagyon nagy hely még a föld közelében is, és nagyon nagyon üres, ha nem így lenne minden rommá törne odafent az eszeveszett száguldásban ...
Szerintem nem azt kéne fejtegetni miért nem jó az ötlet, úgyse fogjátok megdönteni az ottani fizikusok elméletét. Legfeljebb ha nektek van igazatok, akkor majd jöhettek a na én megmondtammal.
Én csak annyiból foglalkoztam ezzel a dologgal, hogy belegondoltam, ha ez sikerülne, és nem is omlana össze 10 percen belül, akkor az mekkorát tolhatna az ûrfejlesztéseken, gyakorlatilag fillérekbõl. Nem kellene többet egy ennyire felkészülni a startokra, nem kerülne millárdokba a missziók küldése, hiszen jóval olcsóbban, és gyorsabban megépülhetnének az elsõ komolyabb ûrbázisok (esetleg ûrhajók késõbb) a GEO-n, pikk-pakk fillérekból fel lehetne juttatni az embereket a hajókra, ellátmányt, az eszközöket, nagyot dobna az ottani kisérletek tempóján, és jelentõsen csökkenne a kockázat is. Én nézegettem az ajánlott olvasmányt, a projekt költségvetése 10 millárd dollár, ami 10-15 évre lebontva nem olyan hûde sok, és ha bevállna, és sok épülne, akkor nagyon durván elõremozdítaná az amúgy és enélkül iszonyú költséges ipart.
Nem tudom milyen nehéz lenne ez a kábel, de mint valaki mondta, talán megoldható az ûrbéli gyártása egymenetben, felvitt nyersanyagból. De ha kisebb darabokból rakják is össze, össze lehet fogatni õket, a liftnek meg le kell majd tudnia kezelni a csatlakozási pontokat (lehet zakatolni fog mint a vonat :) )
Ha simán kiteszik a mûholdat, akkor a lift mellett marad. Egy teljes pályaváltoztatáshoz meg nagyon sok üzemanyag kell. Ha meg teljesen pályátváltoztat, akkor már nem is lesznek egy pályán, szóval nem is ütközhetnek.
De ütköznek, a föld forog a keringõ mûhold "alatt", a mûhold mindíg ugyanazon a pályán megy, ezért az egyenlítõ minden centimétere fölött áterpül a mûhold idõnként. Max annyit lehetne csinálni, hogy mindíg amikor ütköznének, a mûhold oldalazik egy kicsit, hogy éppen elkerülje de ehhez hajtómû kell minden mûholdra. Miért keringenének egymás mellett? Nem csak geostat mûholdak vannak.
Kicsit arrébb lököd a mûholdat, és már nem ütköznek. De alapvetõen egymás mellett fognak keringeni, amíg komoly sebességet nem adnak neki. De nem hisze, hogy a mûholdakra használnák, inkább egy ûrközpont ellátására. Az ûrlifttel fel lehetne vinni a marshajók darabjait is, meg mindent.
De le fogja. A föld-lift súlykülönbség arányában. De mivel a föld többmilliószor nehezebb a liftnél, ez a lassító hatás elhanyagolható. Sokkal jobban lassít most is az árapály jelenség.
Az atomórás dolog kicsit más. Amúgy egy pár százezer tonnás valami nem sokat fog hatni a sokhatvány tonnás földre :) amúgyis lassul a föld forgása a holdtól :)
Informatika és tudomány
