Amit én csinálok, a vitorlázórepülés, az nyáron nyugodt repkedés a szél fuvallatain, de például egy mai szilveszteri üzemnap -2 fokban és lepárásodott plexivel...
...már extrémsport.
Annak ellenére, hogy csinálom ezt a gyönyörû sportot, a baráti társaságban nem én vagyok a partiarc. Pedig higgyétek el, lenne mirõl beszélnem. Azonban ki nem állhatom azokat az embereket, akiknek akkora arcuk van, hogy vagy 6 igazolványképen nem fér el a fejük, de nincs mire.
Szvsz felfogás és akarat kérdése a dolog. Ha te úgy fogod fel, hogy a te életed unalmas, mert nem történik veled semmi, bezzeg a többiekkel, hogy van nekik baráti körük stb, akkor ezt el is fogadod, és nem is nagyon akarsz kitörni ebbõl az egészbõl (próbálkozások lehetnek rá, de nem akaratteljesek).
Nem beszélni kell errõl a dologról, mert ez rajtad múlik, túl egyszerû a válasz ahhoz, hogy megvitassuk, mint ahogy már azt többen is mondták : kell egy érdeklõdési kör, valamilyen sport, póker, tanulmány, akármi, és máris ott a baráti kör, akikkel lehet menni állatkodni, inni, pókerezni stb. Nem azt mondom, hogy pl menj el falatmászni, és akkor az ottalálható 5-10 emberrel te életreszóló barátságot kötsz, hanem megismered õket, színesíted a látókörödet, elmész velük sörözgetni, ott megint megismerkedsz egy csomó emberrel, és így már tudsz rangsorolni, hogy kivel mennyire akarsz jóban lenni, elég nagy eséllyel kurvajó haverokat találhatsz.
Persze ehhez kell akarat is, hogy elszakadj attól, ahogy eddig élted az életed, könnyû feladni a dolgokat, úgy elkönyvelni, hogy á de ez nekem nem megy, születési adottság stb, ebben az esetben maradsz ott ahol vagy, az idõd elmúlik, a többiekkel pedig beszélhetsz a témáról, ami semmit nem fog változtatni a helyzeten, csak azt a hitet táplálja benned.
Nekem is voltak sz@r idõszakaim, amikor csak úgy éldegéltem és semmit nem csináltam (net), de mostmár azt mondom királyság, elmentem egyetemre, rengeteget sportolok (úszás, falmászás, kerázás, röplabda stb), pókerezem, versenyszinten csocsózom, barátnõzöm, a haverokkal lógok (szívós - nem szívós banda, szóval akadnak állat dolgok szép számmal), egyedül elmegyek tökismeretlen helyekre koncertekre (volt amikor stoppal jöttem haza :P) stbstbstb.
Nem mindenben olyan az életem, és én sem mindenben vagyok olyan, mint szeretném, de van bennem erõ és elhatározás ahhoz, hogy változtassak a dolgokon.
ez fun, ez nagyon fun :) ez tetszik marhára :) pont azt beszéltük 2 baratommal, hogy ugy korulbelul 10 éve logunk egyutt, van h elhuzunk otthonrol napokig, de sosem csinalunk ugy igazan semmit, de ez marhafun tetszik lol valami ilyet bejatszunk mi is :))
Mi pl elhatároztuk haverral hogy tavasztol hetvegenkent elmegyunk csavarogni motorral mindefelé. Elõször csak közeli célpontokat tûzünk ki aztán megyünk egyre messzebb.Csak hogy történjen valami=) Persze még kérdéses összejön-e jövõre, még motor is kell meg jogsi is.
velem minden nap történik valami vagy jó vagy rossz de mostanában csak jók történnek velem és a bandámmal! fõleg holnap házibüli 10 méteres körzetbe nemlátok majd mást csak piát :D:D:D:D
Biztonság, nyugalom, béke, ezek olyan dolgok amik nem összeegyeztethetõk azzal hogy mikor kivel jár el szórakozni az ember, és eljár-e egyáltalán. Legalábbis a biztonság és a béke nem. A nyugalom az meg relatív, nyugodtan is lehet szórakozni és az unalom/egyedüllét is felidegesít egy idõ után.
1. F1CHL - Retro 2. Ki van fent legtovább? 3. World of Warcraft 4. XBOX360 5. Test Drive Unlimited 6. Unalmas az élet 7. PSP 8. Football Manager 9. Kérdezek, Válaszolsz, Kérdezel 10. rFACTOR
Máris történt veled valami. Bekerült a topikod a top10-be. Lehet mit mesélni:)))
A többivel is egyetértek, ahhoz hogy jól érezd magad nem pénz kell, nem kell hogy jól kinézz, nem kell hogy nagydumás vagány csávó legyél. Ezt az egyik kis barátnõm esete bizonyítja, aki nem szép (de azért jól néz ki), szegények mint a templom egere, de óriási baráti köre van, van mindig ami hajtja, ami felpörgeti... egyszerûen élvezi az életet, mindennek tud örülni, könnyen teremt kapcsolatot, szinte ideje sincs arra hogy unatkozzon. És folyamatosan történnek vele a dolgok... persze nem akkor amikor otthon ül, hanem amikor mondjuk Debrecenbõl egy fillér nélkül elindul stoppal Pestre, meg ilyenek... :)) Hogy mi a titka? Ezt én sem tudom, de az biztos hogy a társaságában mindig jól érzem magam.
Biztonság, nyugalom, béke... Ez többet ér az izgalomnál, csak idõbe kerül míg ezt felismered. Mindenkinek át kell esni az ifjonti kalandkeresõ fázisán. Kaland utána is lesz bõven, csak más jellegû.
Errõl rögtön egy idézet jut eszembe a ponyvaregénybõl: "miért érzik az emberek, hogy folyton pofázniuk kell?" Nem biztos, hogy szó szerint így volt, de ez a lényege.
Amúgy velem elég sok minden történik, de azt általába csak másnap tudom meg a haveroktól:)
Amúgy meg a leggeekebb kis nyominger is talál magának társaságot, mert tuti vannak hasonló nyomingerek szerteszana az országban százszámra. Tapasztalat! :D
A gond inkább azokkal az emberekkel van akik baromira nem tudják magukat elfoglalni semmivel, mert vagy nincs elég fantáziájuk, vagy (a másik oldalról) nem elég kockák. Aki kicsit is próbálkozik, annak az idõ lesz majd a mumus, nem az unalom!
Én már örülök ha "csak" unalmas az élet. Van aki túlélésre játszik...
life hurts
ez örök
amúgy ahhoz, hogy izgalmas életed legyen csak rajtad múlik. nem kell hozzá eszetlen sok pénz ám, nem kell h brad pitt legyél. persze úgy sokkal egyszerûbb.
De az a rossz hozzáállás hogy úgysem tudok mit mondani erre a kérdésre. Van egyéb más is amirõl lehet dumálni..Ismerkedj meg egy bölcsészkarossal:D a hatás garantált:D
Van, akinek tényleg nagy a beszélõkéje, meg vannak lehetõségei, abból lesz tásaságokban központi ember.Az ilyet szerintem nem lehet erõltetni.
Hehe:D:D azért nem ilyen egyszerû de tanulmánynak nem rossz:D. De ha az a célod hogy jó sztorikat hallj amit majd továbbmesélhetsz akkor menj kocsmába dohányzóba ott gyûlnek össze az ilyen emberek:D
Nem az a jó arc aki csak mesél mert az unalmas. Nem kell mindig neked kezdeményezni mert abba csak belefárad az ember..Lényeg hogy jót nevess a történeteken van hozzá valami jó beszólásod ez a lényeg :)
Nem sajnáltattam magam, csak feltettem pár kérdést. De ezt már az elõbb is leírtam...
Van hobbim és sokminden érdekel, csak általában idõm/pénzem nincs azt csinálni, amit szeretek, így marad a pc mint "olcsó" hobbi. De nem is ez volt a topicindító gondolat, hanem hogy hiába lépek be teszemazt a mz tulajdonosok virtuális baráti körébe, mert gondolom ott sem egyfolytában a motoralkatrészek a fõ téma (nem is értek hozzá annyira) hanem, ahogy kívülrõl figyelem az embereket, általában (a default csevelytémák mint pl milyen marhaságot csinált a múlt héten gyõzike, vagy már megint hogy b**ott ki velünk a gyurcsány) mások kibeszélése és egyéni élmények, sztorik azok, ami legtöbbször szóba kerül. És az a "jóarc" aki érdekes történeteket mesél, és ezekkel a "jóarcokkal" egyfolytában történik valami, és órákig tudnak mesélni egy hét eseményeirõl, én meg pusztán erre voltam kíváncsi, hogy miként lehetséges ez. Mert én reggel felkelek, elmegyek munkába, majd hazamegyek és alvás, nagyjából ennyi egy átlag nap.És ha ezt beszorzom öttel, akkor sem tudok semmi érdekeset mesélni hétvégén a "és, mi történt veled a héten" típusú kérdésre...
de, azok akik gyufaszálból építenek házakat, és akik élõben is megakarják mutatni a gyufaszálból épített házaikat, azok igen! a makettezés is ugyan ez, csak sokkal nagyobb egy kiállítás, verseny esetén)! van aki több 100 kilómétert utazik azért, hogy letegye ott az asztalra a makettjét, aztán elmennek elõtte páran, esetleg megnyeri a versenyt, és 2-3 nap múlva haza megy! lehet hülyeségnek hangzik, hogy egy mûanyag darabot elvisz valaki több 100 kilóméterre, csak azért hogy.......és 2-3 nap múlva haza menjen! de nem érdekli, mert láthat sok szép makettet, tud gondolatokat cserélni másokkal, esetleg haverságokra szert tenni! és mind ezt egy szar összerakott, lefestett mûanyag darab okozta!:D
na akkor most én jövök. =)))9 akyyy - VIP2004. dec. 07. 14:39 | privát | galéria | válasz erre | #11 jaja, szép kis sportkocsikg ezotikus páláyk, gyors hajtás....és valódi páláyk em holnmi kitalált libery city
ne mondd már, hogy SEMMILYEN hobbid nincs, és semmi nem érdekel! Itt az internet, itt még a "csak piros csizmában járók" is megtalálják egymás társaságát, épp ez az értelme. Nézd meg az index fórumát, a vonatbuzulástól kezdve a tangabugyis fiukon át a gyufaszálból házakat építõkig mindennek megvan a maga baráti köre. Találj egy szórakozást magadnak, ami érdekel, és keresd meg a sorstársaidat! Ne itt sajnáltasd magad, mert az nem unalmas, hanem szánalmas!
Nem kell a gépet kidobni:D.. Én pl itt sg-n szedtem össze a haveri köröm 1/3-át..És ha hiszed ha nem össze tudok járni velük havonta 2x hétvégenként:) A többi meg volt iskolatársak akikkel nem vesztettem el a kapcsolatot.
Már csak elvbõl is lefosom hogy mit mond egy pszichológus, nehogymár kioktasson xD Meg jobban tuja, hogy mi a jó nekem, és ezér még fizessek is, ok. Jártál már pszichológusnál, hamár ennyire benne vagy, feltételezem.
ez a klubalapítás eléggé ellentmondásos dolog, mivel ha már beszerveztél pár embert az azt jelenti, hogy mégis van egy elegendõ ismerõsi köröd. Ha meg úgy nincsen ahogy nincs, akkor nemis tudnál klubot csinálni =)
feltéve hogy a pszichológus bulizós alkat, és elkíséri a legközelebbi diszkóba xD Egyébként a pszichológus egy valamire jó, mégpedig arra, hogy megéljen belõle.
na ja, valahogy nem vágyok arra az életmódra, hogy minden hétvégén elmenjek bulizni, meg szinte minden nap találkozzak a haverokkal! :D persze így sem jó, hogy sehova nem járok el, alig vannak haverjaim! valahogy egy köztes átmenetet kéne megtalálni, hogy nem is punnyadok itthon, de nem is a bulikból, állandó találkozgatásokból álljon az élet, még is el-el járok itthonról! persze ehez nekem is tenni kell valamit
Akkor alapítani kéne egy klubot az ígyjártaknak és máris megvan a társaság :) mondjuk gondolom nem én találtam ki ezt sem... Nem lepõdnék meg ha amcsiban létezne ilyen. Nem érzem úgy hogy nem nekem való az élet, túl fiatal vagyok még hogy ilyesmure gondoljak, én inkább kitörnék ebbõl az állapotból. Csak nem tudom hogyan. Ezért kérdezem a topic elején nagyarcúan "dobdkiagéped"-ezõket, õk hogy csinálják, honnan szedték össze jelenlegi csapatukat, stb
Kihagytad a legfontosabbat hogy mindezeken túl még buzik is. Én nem sajnáltatom magam, csak kíváncsi vagyok hogy más is egy cipõben jár-e velem, hogy nincs hol/mikor/kivel haverkodni, és ezáltal nincs kivel elmenni szórakozni, ennélfogva dögunalmas minden. Ha meg valakivel összefutnék véletlenül, azzal meg hamar megrekedne bármiféle beszélgetés, mert egyszerûen nincs mirõl, az elmúlt 25 évem nagyjából így telt, nincs semmi nagy sztori vagy ilyesmi... Szóval ez így egy öngerjesztõ folyamat, amibõl a fõiskolától reméltem hogy ki tudok törni, és most hogy szinte biztos hogy nincs lehetõségem tanulni, elgondolkodtam egy kicsit hogy mi is az én jövõm, tökegyedül, besavanyodva.. Ennyi. Nem leszek "depi" és "öngyi" sem :) csak mondjuk melóból hazafelé hullafáradtan irigykedve nézem a metrón a jókedvû baráti társaságokat, és kíváncsi vagyok hogy mi a titok...