Hát. Budapest rulez. Egyébként érdekes, érettségi után az én "társaságom" is langyosabb lett. Mindenki dolgozik, éli a saját életét és nincs idõnk egymásra. Így én is szinte mindig kockulok ami tudom, hogy nem jó de legalább kényelmes. :) A munkatársak meg sokkal idõsebbek mint én és hát nagyon más az érdeklõdési körünk. Szal Budapest se annyira rulez. :D
"nem olyan emberekkel hozott össze akikkel közös az érdeklõdésünk"
Hát keress olyan embereket, akikkel közös az érdeklõdési köröd. Én soha nem az iskolatársaimmal haverkodtam, hanem még tiz éve, középiskola alatt a fantasy klubba jártam le, aztán ahogy 2000 körül bejött a net, warezos arcokkal jöttem össze, velük jártam bulizgatni. Plusz még járok sportolni, velük is összejárhatnék (õk meg is teszik, közös vacsorák stb.), de már nincs rá kapacitásom.
Szóval ha van valami hobbid (makettezés, sport, vagy akár pókerezés), akkor keresd meg azt a helyet, ahol az ezt szeretõ arcok tömörülnek. Van olyan ismerösöm, aki régi Mozaik képregényeket cserélget egy klubban, a másik Warhammer figurákat festeget, a harmadik amatõr focizik valami nem is jegyzett osztályban. Mindegyik összetartó társaság, ismerik egymást jóideje. Egy idõ után azokkal az emberekkel amúgy is össze fogsz járni, hobbin kivül, ha megismeritek egymást. Megtudjátok hol dolgozik, és hop, egy telefon, nem tudsz segíteni ebben abban?
Mindenkinek izgalmas az élete, csak észre kell venni. Jó, nem lehet mindenki Tomb Raider, de egy hétköznapi irodai alkalmazott is kiszínezheti az életét apróbb dolgokkal (pl. kávét önt a faxba, és megkérdezi, melegen ment-e át :]). Minden csak hozzáállás kérdése. Lehet, hogy a munkád rém unalom, de a hétvégét Te magad alakítod.
Régen, ált suliban középsuli elején velem is ez volt a helyzet. Ma már a városban teljesen más a helyzet, megyünk mindenfele, billiárdozni, bulizni, kávézókba meg mindenfele. Szóval ez tényleg függ attól is, hogy az ember nem akar buszozgatni. S faluhelyen, elmész pénteken, szombaton éjjel bulizni, hazajönni hajnali 5-6ig nem tudsz.. Ahhoz pedig naggyon jo buli kell, hogy addig ne und meg ( vagy sok pia ;) )
Ez így van, na meg hát istenem az a közlekedés (bárcsak nekem is csak buszoznom kéne) a buszon már lehet alapozni, ökörködni... Tudom milyen, én is laktam vidéken.
nem igy kell hozza alni ha jo haverod akkor mar van 1 ember akit ott ismersz vagy is el lesztek regen en is igy altam mindenhez de 1x elmentek es ez megvaltozik tutira
utálom a kutyákat.. nemtom vmi kémiai anyagot bocsáthaok ki vagy nemtom de amikor látok egy kutyát az mindig szarik. De ez kész egyszer nem láttam sétáló kutyát az életemben, hanem mindig dolgát végzõ kutyát... Jó ez nem igaz olyankor amikor ismerõs kutyájával, akit már többször láttam stb. találkozok, de ha megyek az utcán, buszon, akocsival, kinézek és látok vkit kutyátsétáltatni, az TUTI, hogy ha éppen nem akkor azonnal elkezdi végezni a dolgát... Iszonyat idegesítõ. Apámnak volt egy kutyája akit szerettem régen, de meghalt és az egyetlen kölyke ami megmaradt megõrült és megtámadta a kishugomat, meg mindenkit, egyedül apámat nem. Szóval nem voltunk vele jó viszonyba. Egész nap csak morgott a házában és random támadott meg embereket. De már õ is meghalt.
Nekem az a bajom ezzel az egésszel, hogy nincs tere a szórakozásnak.Van pár haverom, de jóformán sehova se tudunk elmenni, mindenhova buszozni kell.Az meg azért sok idõt rabol el.Helybe meg csak kocsma van részeg vén faszokkal, meg suttyókkal.Szociális életem tehát mostanában sg-re korlátózódik, itt legalább rendes arcok vannak.Szüleim pedig szekálnak, hogy miért nem mozdulok ki, szoval patthelyzet.
Érdekes ez a "töröld le a simset, dobd ki a gépet" hozzáállás. Mi lesz akkor más? A 4 fal között más szórakozási formát nem ismerek, csak mégjobban unatkoznék otthon. Ha hívnának bulizni, biztos nem mondanék nemet - de nem hívnak, és talán itt van a kutya elásva, mert az elmúlt 25 nyûves év nem olyan emberekkel hozott össze akikkel közös az érdeklõdésünk, pedig nem ragadok le a kockulós gémelõs társaságnál, (még az sincs) menne nekem a bebaszós tivornyázós megoldás is (sõt), csak nincs hozzá társaság. Egyedül elmenni szórakozóhelyre "haverkodni" (tehát nem csajozni, hanem kimondottan "bulitársakat" keresni) nem lúzer dolog egy kicsit? Vagy hogy szoktátok ti ezt?
múltkor (pár hónapja) mondtam, hogy nézzünk ki a haver házibulijára! válasz: minek, úgy se ismerünk senkit!
nem unalmas, csak szarul eled... ennyi a titok nyitja (szvsz) azert mert nem minden nap tortenik veled ezer+1 jo vagy rossz dolog meg nem azt jelenti hogy unalmas az elet.
en ugyan ojan hulye vok reszegen mint pia nelkul :D amugy en szerencses gyerek vok mert ojan ismeroseim vannak aki hasonloan gyagyasok mint en es mindig tortenik valami :D amugy ha minden haverod ojan akivel nem tudsz menni sehova miert nem beszelsz veluk ? meg beszeled veluk hogy mennyetek el vahova barhova lehet ez kocsma csoveles utcan hazibuli sport :D barmi
igen ez elõfordul.. de pl van olyan eset is h 10éve vagyok barátság ba 1 társasággal.. tavaly ilyenkor egymást fürdettük a hóban..bingáztunk.. de az idén szinte sehol nem voltunk..mindenkinek más dolga van.. mindenki felnõtt..és a saját életével foglalkozik.. még még összejárunk..de már nem úgy mint régen.. és mostanság 1re többet veszexünk..teljesen értelmetlen bolhaságról.. tök izgi volt minden nyár..tél. bringázások..túrázások.. de most tök uncsi...inkább gép elõtt ülünk..nemhogy találkoznánk.. de igérem jövõre többször talizok velük :)
Welcome to the club, my friend... Sztem ilyenkor pedig újabb barátokra van szükség. Persze nem dobni az összes régit, hanem csak megismerkedi olyanokkal, akik többet járnak bulizni, stb. megismerni az életnek azt az oldalát is. Aztán dönthetsz melyiket választod.
és olyankor mit lehet tenni, ha az embernek olyan haverjai vannak, akik közül szintén nem jár el sehova egyik sem? (és nem kockák, nem a pc nekik az elsõdleges szempont)...pláne úgy, ha az adott illetõ nem egy társasági lény, bátortalan, és nehezen ismerkedik másokkal?
Ez a megállapítás általánosan igaz lenne. De van tuti olyan ember aki folyton jár szórakozni, stb. alig gépezik, azonban közel sincs annyi kalandja mint másnak. Valahogy, ahova õ jár, ott nincs balhé, akivel õ beszél az nem mond semmi érdekeset. Szóval csak ritkán vannak sztoriai, míg mások a saját történeteiket mesélik errõl, arról. Igaz ezt nehéz elhinni, de szerintem lehet. Pl. olyan személyiség aki nem havrokodni jár ide meg oda, nem szeret gyorsan ismerkedni, azonnal dumálgatni. Eljár ide, eljár oda, de sokminden nem történik vele, csak az aminek muszáj. Attól még az élete unalmas.
Kicsit olyan szaga van a leírtaknak, mintha én túlságosan is érteném ezt. Hát, én se vagyok egy túl nyílt ember, ez igaz. És rettenetesen lusta is vagyok, ez is igaz. Azonban mindenkinek az okozza a legnagyobb izgalmat, amit erõfeszítéssel ér el. Én már akkor jól érzem magam este, ha elruccantunk haverokkal sörözni. Miért? Mert nem voltam olyan lusta, hogy rögtön hazajöttem és ennyi, hanem vettem a fáradtságot és elmentem. Közben persze jól éreztem magam, csak az elszántság megszerzése volt nehéz. Ugyanez van a szórakozásokkal is.
Csak azt tudom mondani, gondold végig mit nem szeretnél, mihez nincs kedved most. Valaki hív valahova és rögtön asszondanád, áhh most fáradt vagyok stb. inkább jusson eszedbe, hogy nem most, ezt meg fogom csinálni. És közben már nem ezen gondolkozol az biztos. Utána meg boldogan alszol el, hogy igen elmentem velük és jól éreztem magam.
Ez körülbelül hasonlatos az örök warez-eredeti játék vitához. Tapasztaltam havrokkal és én is, hogy ha kellett egy játék, hopp lerántottam, két perc és már nemkellett. Azonban ha én kellett megszerezzem rá a pénzt! Pl. CS:Source esetében kijelenthetem, hogy még mindig játszom vele. Majdnem minden megvett játékkal ez így van, és ez nem csak azért van mert a jó játékokat vettem meg. Haverok hogy s hogyhogynem a lerántott CD-képpel játszanak aztán annyi, most ott tart a dolog, hogy 3-4 játékot szednek le, aztán kb 3 nap múlva törlik õket, mert hogy bénák. Ugyanez van, ha megveszik nekik a játékot a szüleik.
Azt fogod csak élvezni, amitbe erõt fektetsz be, ez szerintem nagy igazság. Menj el ha legközelebb hívnak, tökmindegy kicsoda. Lényeg, hogy tegyél valamit a saját rossz oldalad ellen. Mert ilyen mindenkinek van. Ha elbillen az egyensúly a rossz felé akkor unalmas, lehangolt vagy. Ezért érdemes a jó felé billenteni a dolgot. Késõbb a család majd bonyolít ezeken a dolgokon elég jól, szóval használd ki a kötetlenséged most és próbáld legyõzni magadat. Ezt tudom javasolni.
1et ertek ha vaki sokat log haverokkal vagy is nem is muszaly ehez sokat akkor bisztos tortenik valami kiveve ha ojan haverjai vannak akik csak 1helyben ulnek es neznek ki a fejukbol nem beszelnek :D ami eleg hihetetlen :D
Szerintem a legalapvetõbb dolgokban kell keresni az okot, pl a mindennapos életvitelben... lehet, hogy az, akivel mindig történik vmi sokat jár a városba bulizni, haverokkal sörözni, esetleg sportolni, vásárolni, sok dolog érdekli, így sok ismerõse is van. A másik ember pedig csak otthon ül, vagy kevés, esetleg rossz ismerõsei vannak, nincs hobbija, vagy pl egészségtelenül él és emiatt alig van bármire is energiája, ami általános lehangoltsághoz vezet = úgy érzi hogy semmi jó dolog se történik vele. Ez persze csak az én verzióm, kíváncsi vagyok mások mit gondolnak róla. Az elõbb leírtaknál magamból indultam ki, mert velem mind2 helyzet megesett már.
Miért van az, hogy az egyik emberrel annyi érdekes dolog történik hogy alig gyõzi mesélni, be nem áll a pofája egész nap, bármerre jár és bármit csinál, valami izgalom tuti hogy történik vele... A másiknak pedig tök sivár, eseménytelen fos hétköznapok (és hétvégék) jutnak, hol a hiba?