Sajnos csak találgatunk. Attól még, hogy a "lakható zónában" van egy bolygó még lehet bármi rajta. Pláne, hogy ezeket még csak nem is látjuk, csupán mérésekkel igazoljuk a létezésüket.
A Szenátus támogatja a James Webb ûrteleszkóp költségvetését 2018-ig. (A szavazás és az elnöki jóváhagyás még hátra van, de úgy tûnik, mégsem hagyják veszni a dolgot.)
Két érdekesség a Naprendszerünkbõl: - Az Europa jege alatt lehetnek tavak: Tovább erõsödött az a feltételezés, hogy az Europa jégtakarója alatt folyékony víz van: olyan felszínváltozásokat fedeztek fel, ami nagyon hasonlít a földi jégtáblák és gleccserek víz feletti "bucskázásához". - Vajon létezhet metán-alapú lakhatósági zóna? A NASA szerint lehetséges olyan szerves kémiai körforgás, ami víz helyett folyékony metánt használ. És egy új tanulmány a lakhatósági zónák kapcsán: az exobolygók fényvisszaverõ képessége is befolyásolhatja a Napnál kisebb, hidegebb vörös törpék körüli zónák létezésének esélyét - és ezek a törpék kb. négyszer annyian vannak, mint azok a Nap-szerû csillagok, amelyek körül eddig a lakható exobolygókat kerestük...
ESI és PHI: Javaslat két új mérõszám bevezetésére az exobolygók lakhatóságának katalogizálására.
De mindkettõ 950 millió fényévre van tõlünk! Én nem tudom, miért nem a közeli csillagokat vizsgálják át alaposan elõször?
Mert azokat már jórészt átvizsgálták. Az ismert exobolygók kb. 90%-a ezer fényéven belül van. Ha jól emlékszem, kettõ van, ami talán lakható (a Gliese 581d, meg volt még egy). Volt itt róluk korábban szó.
Amúgy itt a link a részletesebb cikkhez. A 950 millió fényévet nem tudom, honnan veszed, még az indexes cikkben sincs olyan adat, pedig õk elég pongyolák szoktak lenni. :)
Dehogy, rengeteg van még. Csak nem tudunk egyszerre több millió csillagot figyelni... Például a Kepler ûrtávcsõ az ûr egy pontját nézi, és kb. 150000 csillagot figyel, amelyek egy bizonyos típuscsoporton belül vannak (amelyeknél a legvalószínûbb az életre alkalmas bolygó léte). Ezen kívül van még több millió csillag csak abban a szegmensben (a CCD érzékelõk kb. félmilliót tudnak befogni), amit nem figyelnek, mert vagy túl messze van, vagy túl nagy, túl forró, stb.. És ez egy akkora terület, ami látszólag kisebb, mint a Hold negyede... A bolygórendszerekbõl elsõsorban csak azokat vesszük észre ezzel a módszerrel, amelyek "élével" fordulnak felénk, tehát a bolygórendszerek nagy része eleve kiesik. A távcsõ két év alatt valamivel több, mint 2300 potenciális jelöltet észlelt, ezeket egyéb mérésekkel is meg kell erõsíteni még (ebbõl a 2300-ból 22 van megerõsítve jelenleg). A jelöltek kb. 5%-a Föld-méretû (kb. 200), ebbõl most az elsõ kettõt tudták megerõsíteni, de várható, hogy érkezik a többi is. A nagyobb ún. szuper-Földekbõl kb. háromszor ennyi van. Jelenleg valamivel több, mint 700 exobolygót ismerünk kb. 600 csillag körül, tehát van még bõven mit átkutatni. Persze nem csak a Kepler foglalkozik ezzel, a Földrõl is sok megfigyelést végeznek, ill. ott van még az európai CoRoT ûrtávcsõ is, hasonló feladattal, de kisebb érzékenységgel. És ha megérjük, kb. 6 év múlva jön majd a James Webb is, ami már infravörös felvételeket is képes lesz készíteni az exobolygókról.
Két új Föld-kategóriás exobolygó. Mivel egy haldokló vörös törpe körül keringenek, nagyon közel, a korábbi felfúvódás során minden bizonnyal elmerültek a koronában, ami végigperzselte õket és csak a sûrû magok maradtak meg (feltételezhetõen óriásbolygók voltak korábban), azaz életre teljesen alkalmatlanok.
A német ûrhivatal hivatalosan is elindította az Enceladus Explorer küldetést, amelynek célja a jövõben az Enceladus-ra küldendõ, a hõfúrójával a jégréteg alá is bemerészkedõ szerkezet expedíciójának elõkészítése. A cél: kideríteni, lehetséges-e az élet a hold jege alatt feltételezett óceánban.
Miért nem az Europa? Nem lenne jobb elöszõr arra koncentrálni?
Arra ott volt a NASA/ESA projekt, a nemrég parkolópályára tett Europa Jupiter System Mission (EJSM), de a NASA kilépésével az ESA saját programot indított Jupiter Icy Moon Explorer (JUICE) néven. A német Enceladus Explorer egyelõre csak a lehetõségeket kutatja, az Europa természetesen kiemeltebb prioritású az ESA-nál.
Térkép készül egy exobolygó felszínérõl "A módszer ahhoz hasonló, mintha egy sötét szobában ülnénk, háttal egy elnémított televíziónak, és a falon tükrözõdõ fényekbõl próbálnánk meg kitalálni, hogy mi megy a tévében."
A Föld-szerû exobolygók elég gyakoriak lehetnek körülöttünk, csak eddig nem nagyon figyeltünk fel rájuk, áradásul sokkal idõsebbek lehetnek nálunk.
Ez jó hír. Bár várható, hogy minél kifinomultabb észlelési technológiánk lesz, annál több Föld-szerû bolygót találunk majd. Magánvéleményem szerint élettel is teli van az univerzum, és nem feltétlenül Föld-szerû bolygókon, de ez más téma.
Ez kicsit olyasmi mint amikor anno az ókorban illetve a középkorban térképeket készítettek. Hasonlított a tényleges földhöz képest de nem volt tökéletes. Érdekes :) Lehet 100 év múlva már olyan csillagászati berendezéseink lesznek amikkel képesek leszünk olyan éles képeket készíteni ezekrõl a bolygókról mint mondjuk most a Marsról vagy a Jupiterrõl.
Nem kötöm én idõhöz, csak remélem hogy száz év múlva meg lesz a technológiánk ahhoz, hogy legalább drónokat tudjunk oda küldeni értelmes idõn belül, és nem csak teleszkópokon keresztüli megfigyelést végezhetünk majd.
Kepler azért is jött létre, hogy adataiból megtervezésre kerülhessen a Hubble utódja amivel talán már pár pixel látható lesz egy exobolygóból nem tudom a jövõ ûrtávcsõ projektjei jelenleg hol állnak
Pár pixel már most látható az exobolygókból (l. pl. Fomalhaut képek). Elvileg a Webb ûrtávcsõ sokkal többre lesz képes infravörösben, a felszínrõl és a légkörrõl tud majd infókat gyûjteni, de egy térképet azért ez sem fog tudni csinálni.
Nyilván ki kéne találni valami fejlettebb kommunikációs technológiát, arra van ott a 100 év. Nézz vissza 100 évet, akkor hogyan kommunikáltak az emberek? Jóformán csak postát használtak. Ma meg.
Mellesleg lenne egy ötletem: kvantum-összefonódás.
Ez az ötlete már másnak is megvan, sõt, kísérletileg is igazolták, hogy mûködne - csak most még csillió dolláros felszerelés kell hozzá és speciális körülmények között mûködik.
A távíró is már 150 éves. Az évekkel meg nem lehet érvelni, mert a mûszaki fejlõdés nem vesz tudomást az idõrõl. Már az ókori technológiával is számtalan olyan dolog megalkotható lett volna, amire csak 2000 évvel késõbb jöttek rá, csak bizonyos hatások gátolták ezt. A legjobb példa az, hogy Lilienthal siklórepülõit szerintem simán megépíthették volna akkor, max. kicsit nehezebbek lettek volna. Mégsem tették meg.
Lehet, hogy eltelhet akárhány év, ha a fizika miatt nem lehetséges áttörni azt a korlátot, amit mai tudásunk határoz meg.
Végülis a hõmérséklet már egy egész jó támpont a felszínre vonatkozóan, de vmelyik óriásbolygóról (Fomalhaut, talán) készült már nagyobb felvétel, ahol már elnagyolt, eltérõ hõmérsékletû régiók is megkülönböztethetõk voltak (a légkörben, nem a felszínen). De ennél jobban a Földrõl már nemigen lehet lemenni a részletességben, azt majd a Webb távcsõ fogja tudni 2018-ban (ha elindul), de az sem lesz valami nagyon részletes.
Lehet, hogy hibás mérések miatt valójában kevesebb Föld-szerû bolygót talált eddig a Kepler.
Három új, potenciálisan lakható exobolygó egy 22 fényévnyire lévõ csillag körül.
Két új Kepler bolygó, egyúttal rögtön az igen ritka csillaghalmaz-bolygók közül, konkrétan ez a 3. és a 4., amit ismerünk, és az elsõk, amelyeket átvonulásos megfigyeléssel találtak.
A Kepler után a COROT is beadta a kulcsot, nincs már fent bolygókeresõ ûrtávcsõ, pár évig csak a földi távcsövekre hagyatkozhatunk (ill. a Kepler rengeteg adata van még feldolgozás és ellenõrzés alatt, ami szintén el fog tartani pár évig).
Hát, a 2018 talán már nem annyira közeljövõ, de a Webb indulása akkorra van tervezve. Tudtommal addig lesz még az indiai Astrosat valamikor idén, 1-2 év múlva az európai LISA/Pathfinder, és az izraeli TAUVEX (már ha az ûrbe jut egyáltalán, mert tavaly elkaszálták a '88(!) óta állandóan halogatott projektet). De ezek közül egyik sem exobolygó keresõ, vagy hagyományos értelemben vett ûrtávcsõ.
Az IAU eddig mereven elzárkózott az exobolygók és csillagaik "népszerû" elnevezéseitõl, de ez most megváltozott és közzétette a névadási, névjavaslati szabályait, amelyek hasonlóak a korábbiakhoz. Így most már nincs akadálya annak, hogy az újonnan felfedezett csillagok és bolygók a hivatalos betûk és számok mellé kiejthetõ és könnyebben megjegyezhetõ neveket is kapjanak. Közben a Kepler 69c-rõl kiderült, hogy szuperföld helyett inkább "szupervénusz".
A kezdeti ígéretes próbálkozások ellenére sem sikerült újra használhatóvá tenni a Keplert, így a NASA egyelõre keresi a módját, hogyan lehetne mégis munkára fogni az ûrtávcsövet valamilyen más területen.