Hogyan lett volna, ha segítséggel is csak '49-re lett meg. És pont a legfontosabb dolgokat tudták meg. Azt, hogy hogyan megy és hogyan nem. Nem kellett az összes zsákutcát végigjárni és arra is zsét költeni. Mivel maga a feltételezés is nevetséges, akkor minen feltételezni a többit?
A szovjet támadás max. az európai kontinentális rész ellen. Még egy Anglia elleni inváziót sem tudotak volna levezényleni, nemhogy USA ellen...
én idõpontot nem írtam, de ha hamarabb lett volna nekik (és sikeres és nem hangár mérétû és stb stb), és az amerikaiknak még nem lett volna, akkor elképzelhetõbb egy orosz támadás
Azt mégis mitõl? Úgy lett 49-re, hogy a felét ellopták. Ha a jenkik nem fejlesztik ki, a jóég tudja, hogy mikor lett volna. Lehet, hogy Sztálin el is kasztálta volna, mint techológiai képtelenséget. Nem volt õ nagy észlény.
Az elsõ fúziós szerkezet minkét oldalon több száz tonnás volt. Nem fegyverek voltak. Szerkezetek. Az elv mûködését akarták tesztelni. A jenki konkrétan hangár nagyságú volt. A szovjet is kb. Még kellett idõ, hogy fegyver legyen belõle és elégséges számú.
Semmiféle rációja nem volt egy USA elleni invázónak. Az Iván max. átúszhatta volna az óceánokat, mert komoly flottája a '70-es évekig nem volt. Lásd Kubai válság. Semmit sem tudtak tenni. Aztuán kezdtek bele..
hát ha a 2. vh-ban még nem találták volna fel az atombombát és ugyanígy kialakult volna utána a hidegháború és az oroszoknak hamarabb lett volna atomfegyverük, akkor talán... hangsúlyozom talán...
Hallottam régebben egy olyan kijelentést tudományos mûsorban, hogy ha a szovjet elõbb robbantja fel a kísérleti hidrogénbombáját, mint Teller az USA-ban, fennáll a lehetõség, hogy azzal az erõvel el is tudják foglalni az államokat. Ez most igaz lenne, vagy csak egy hirtelen kijelentés, aminek sok igazságtartalma nincs?
Én úgy hallottam, hogy ezen problémák mellett a fõ ok az volt, hogy egy alacsony észlelhetõségû, fõként felderítõ feladatokra szánt gépnek indult, de aztán jöttek az ilyen Predator féle UAV-ok, amik úgy tették rögtön elavulttá a Comanche-ot, hogy még az kész sem volt. Átvették a feladatát az ember nélküli gépek, amik sokkal olcsóbbak is, másrészt szinte a felderítõ küldetések a legkockázatosabbak, és így nem kell a dzsiájdzsókat veszélynek kitenni.
Azért egy kényelmes kivonulási mûveletet ne tévesszünk már össze egy háborús körülmények közötti kiszolgálással. Mo-.ra Tiszán az Ukrán határ koözeléban hány vasúti hídon is lehetett átjönni? Magyarán azt az igen keveset szétkapod és nem jön ide semmi, csak Románián vagy Csehszlovákián keresztül vagy saját lábon. Az meg temérdek üzemanyag és még egyéb probléma. Egy híd lerombolása meg sokkal könnyebb móka egy konvoj megtámadásánál...
A II. Vh a keleti fronton évekig tartott. Ma hol lenne erre idõ?
Harcértékben igen, de azt is leírta Cifu, hogy ott sem mindig.
Na de milyen áron érték ezt el? Lásd, a MiG-29 üzemeltetése cikra 3-4-szer annyiba fájt, mint egy F-16C repcsié. Minden pótalkatrészbõl több kell az alacsonyabb élettartam és minõség miatt és az üzemeltetés alacsony szintje miatt. A szovjetek a szabad ég alatt tárolták nagyrészt a gépeket!
Gondolod, ha a MiG-29 ilyen akkor minden más szovjet cucc eltér ettõl markánsan? Az isznyatos mennyiség minden cuccból még ezt tetézi és a szovjet légiszállíási kapacitás sem volt olyan nagy, mint a jenki tudtommal. Szóval ne akard már beadni, hogy a SZU-nak nem lett volna semmi gondja az utánpótálssal. Arról nem is beszélve, hogy az szovjet vasúti nyomtáv eltér a kelet- és nyugat-európaitól is. Csekélység...
Kellett volna egy légiharc fegyver a helikopterekre. Mindazonáltal... Valószinûleg csak egy másik helikopter vagy lassabb merevszárnyú ellen lett volna esélye alkalmazni, ha belebotlanak vb-k akkor rövid úton elintézik a forgószárnyasokat. Legalábbis a tények ezt mutatják :) Szóval valamiféle helyi légifölény kellett volna. Mily szép kép, fennt a gyors és csillogó vasak mig "lenn" a forgószárnyasok rakétázzák és gépágyúzzák egymást :) Még jó hogy nem lett belõle semmi.
Minden esetben csak konvencionális háború feltételezésével van értelme bármit kijelenteni. Egy atomháború nagyon nagy valószínûséggel gyorsan eljutott volna a taktikai fegyverektõl a stratiéigai nukleáris fegyverek bevetéséig. Akkor meg már nem nagyon kell foglalkozni olyan sok mindennel. Viszont hagyományos esetben bizony a légifölény finoman szólva elég jelentõs dolog. Ezt minden háború igazolta 1945 óta. Pont.
Azt meg vegkepp ne allitsd lecci hogy ugyanakkora logisztikai problemat okozott volna a VSZ-nek az utanpotlas szarazfoldon mint az USA-nak az oceanon tulrol..!!!
Aha. Milyen messze is vannak a SZU nagy iparterületei a fronttól. Korlátlan mennyiésgû hadianyag nem tárolható a front közelében. Ha ezzel a feltételezéssel élsz, akkor kit érdekel az Atlanti-óceán? Mindn itt van Európában? Érted mirõl beszélek.
+ A Vörös Hadsereg hányszor is nagyobb számszerûleg. Mind az sok ezer ócska hk-t el kell látni mindnnel. A magasabb szitnû technika üzemeltetéséhez kevesebb ember és anyag kell. --> Kisebb logisztika. A VSZ alacsonyabbrendû és számszerûleg nagyobb is volt. A vasúti szállíás kapacitása finoman szólva véges és elég könnyen támadható, mert áll.
A hajókat csak a kirakodási helyen állnak. A tengeren arra mennek amerra akarnak és a kíséret is velük. Az összes vasútvonalat meg a világ összes erõforrásával sem tudod megvédeni. A konvojba beraksz 50 hajót és mellé raksz 1-2 hordozót meg tengókat.
Nem ugy ahogy az amcsik obolhaborus felvonulasa kb. 1/10-nyi mennyisegu technikaval...
Bazz, errõl már írtam. 0 azaz 0 mennyiségû jenki erõ volt ott. A szovjetek 40 éve hoztak vittek ide anyagot és embert. Volt rutin. Mellesleg nem mindent vittek haza. Némi éllel mondhatnám, hogy Afganisztánban szereztek némi gyakorlatot, hogy hogyan kell gyorsan lelépni...
Valahol olvastam(pontosan nem emlekszem)hogy az Sz-125ost(a tipusban sem vagyok biztos)el lehetett latni kismeretu nuklearis toltettel a nagy fenyegetest jelento repulo-kotelekek,egbol valo"lesopresehez".. Ez igaz..?Volt ilyen.?
Feljtsd mar el a legifolenyt 1 korlatlan haboruban a 80'as evekben amikor a legifoleny meg szamitott volna(a 60-70es evekben nem volt akkora a kulonbseg)... Ekkor mar nyilvanvalo volt hogy nem hagyhatoak ki a nuklearis taktikai toltetek egy konfliktusbol(europai hadszinteren)..az osszes repteret leradiroztak volna a terkeprol kozepes-hatotavolsagu raketakkal..!!!! 100%-ban elismerem a nyugati repteknika"magasabbrenduseget"es minoseg beli folenyet,de "az" a haboru nem errol szolt volna... Azt meg vegkepp ne allitsd lecci hogy ugyanakkora logisztikai problemat okozott volna a VSZ-nek az utanpotlas szarazfoldon mint az USA-nak az oceanon tulrol..!!! Nezd meg Manfred Weorner-rel keszult Panorama interjut 91-bol mikor megkerdeztek "..Miert nem szuntetik meg a NATO-t,ha a VSZ felbomlott..??"(a hatterben meg a mindig europai orszagokban allomasozo szovjet csapatokat mutattak)a valsz:".Mert ezek a szovjet erok 24 ora alatt Parizsban lennenek.."(persze sztm nem gondolta komolyan..) Senki nem hitte el hogy a hataridokre kepesek lesznek kivonni a hatalmas erot..de a valosag racafolt,a hataridokre,peldas rendben megtortent a csapatkivonas...(az amcsik nem kis csodalkozasa kozepette!!)Tudom mert vegig eltem...A nyugati katonai sajto csodalatat fejezte ki h fantasztikusan gyorsan,rendben ment... Nem ugy ahogy az amcsik obolhaborus felvonulasa kb. 1/10-nyi mennyisegu technikaval...
Valóban nem volt szükség a légifölény miatt. Viszont egy Európában vívott konvencionális háború esetén szerintem égetõ szükség lett volna rájuk.
Vittek, de nem jellemzõ, de még a Stinger sem. Nem nagyon van rá szükség, általában ahol tevékenykednek ott teljes az USAF légifölénye. Egyébként a szárnycsonk legvégére szokták tenni.
A gép soha nem lett rendszerbe állítva és a szériagyársáta sem kezdõtött meg Ennek több oka van.
1. A Hidegháború egyik legsötétebb korszaka alatt kezdték fejleszetni. Volt rá lóvé (akkor mindenre...), de már ekkor is látszódott, hogy nem lesz sima ügy. Nem számított. Mikor ez véget ért az volt a csoda, hogy nem kaszálták el helybõl... A helyzet ugyanez volt az F-22, Osprey és B-2 programmal. Bush az egyik utolsó rendelkezésével a 19. gépnél kirúgta a sámlit a B-2 program alól. Még a protó gépbõl is harci gépet csináltak és így lett meg a 20 darab asszem. Az Osperybõl kb. 1,5 lett kész bevethetõ gép. Hát az sem volt egyszerû, pont azon korszak gyermeke, mint az RAH-66. Az F-22 is 2005 végén lett rendszerbe állítva. Tehát a kiírástól kedzve minhárom program futott vagy 15-20 évet. Eszméletlen...
2. A gép szerepköre igazából kicsit fura, mert nem olyan combos helit akartak, mint az AH-64, de sok mást elvártak tõle. Csökkentett észlelhetõséget minden téren fõleg. Na ebbõl szokott baj lenni. Lett is. Nem tudta teljesíteni az elvárásokat, de vitte a pénzt. Végülis azért állították le, mert beálható idõn belül és a rendelkezésre álló keretbõl nem láttak rá semmi esélyt, hogy ebbõl lesz valami ami tényleg kell a US ARMY-nak. Akkor inkább bebukták az X milliárd dollárt és jutottak azért elég sok kutatási adathoz késõbbre. Magyarán mi a helyzet? Ok, eddig jutottunk, de most erre se pénz se kereslet ebben a formában. Majd egyszer talán...
(Azért nem lennék azok helyében akik éveket vagy évtizedet dolgoztak benne és semmi sem lett kézzelfogható a munkájukból. Pocsék érzés lehet. Milyen lehet viszont annak aki mondjuk az F-16 gép tervezésében vastagon részt vett vagy a B-52 megalkotásában. Szerintem talán már senki nem él közölük, de a gép még vagy 15-20 évig itt repked még. Hát nem semmi...)
Vacaknak azért nem nevezném. Igazából részletesen soha senki nem írt a típusról, mert hát azért ez is szürke program volt, mint az F-22.
És mit gondolsz a RAH-66 Commanche-ról? Érdemes volt létrehozni? Mert ahogy látom, igencsak a legvacakabb gépek listáját sikerült vele gyarapítani.
Az eredeti AH-64 is arra volt tervezve. Nem viccbõl lehetett rárakni akár 16 db Hellfire-t is. Mondjuk sok értelme nincs szerintem a nagy tömeg és légellenállás miatt. Önvédelemre plusz két csörgõkígyó sokkal jobb. Ritkítja vele az ellenséges heliket és a MiG-21/23 gépek ellen elég decens védelem mivel infracsapdákkal rendesen el van látva a heli és az AIM-9M-mel még szebõl is komoly esélye lett volna velük szemben.
Az AH-64D újfatja Hellfire rakétákat kapott, hogy a rotor tetejére rakott miliméteres hullámhosszú radarral tudjon együttmûködni. A régi AGM-114 verziók azók IR vagy TV vezérlésûek voltak (vagy csak IR?) Viszont olyan költséges lett a kicsike, hogy még most is használnak AH-64A-t is. Az AH-64 is vihet új Hellfire-t asszem és a társa világítja meg neki és saját magának is a célt.
Jut eszembe, az amik annak idején kifejlesztették a Longbow Apach-ot és ha jól emlékszem, ezt bõven ellátták páncéltörõ fegyverzettel, hogy egy esetleges európai szovjet invázió páncélos ékét megbénítsa valamennyire, sõt, ha lehetséges, dobja is vissza. Javítson ki valaki, ha tévedek! Nem minden infóra emlékszem tisztán.
Kösz az infót.
Számtalan példa volt arra, hogy sugárzó anyag került egy nukleáris meghajtású tengóról a tengerbe.
Csak pár szebb esett:
1963 Ápr. 10.
Az USS Thresher balesetet szenved a nyílt óceánon. A baleset oka egy rossz minõségû hegesztés miatt beömlõ víz a gépészeti szekcióba, a reaktort leállítják (elképzelhetõ, hogy a betörõ víz rövidzárlatott is okozott), és vészkifúvatást (a ballaszttartályok vészürítése) hajtanak végre. A vészkifúvatás viszont sikertelen, mert a sûrített levegõ szelepe elfagy (késõbb levegõszárírókat építenek be a tengók sûrített levegõ rendszerébe, hogy ez ne fordulhasson elõ), így a tartályokat nem tudják kiüríteni. Az amerikai tengó rendszernél a mélységkontrol elsõ sorban a sebesség és a vezérsíkok állapota szabályozza, a tartályok csak a "semleges lebegés" állapotát érik el. Mivel a reaktor nélkül megfelelõ áramforrásuk nem volt (vagy a gépházban keletkezett károk miatt nem tudták az akkumulátorokról meghajtani a villanymotort), és a ballaszttartályok ûrítése is sikertelen volt, ezért a betörõ víz miatt a tengó lassan süllyedni kezdett. Valahol 600 méteres mélység felett a farokrész mint egy pumpa, benyomódott a testbe. A tengó végül hat nagyobb darabra szakadva ért a tengerfenékre. Robert Ballard 1982-ben megvizsgálta a roncsot (megj.: Ballard hivatalosan a Titanicot kereste, az US NAVY pénzélte a kutatást, ha "cserébe" megtalálja és megvizsgálja az USS Trasher és az USS Scorpion roncsait, és többek között sugárterhelés mérést is végez), és minimális sugárzást mért, tehát a reaktor sugárvédelme még mindig tart.
1968 Május 21.
Az USS Scorpion elsüllyed, ez a másik SSN tengó, amit Ballard felderít. A Scorpion nem esett darabokra, de az orrán egy nagy lyuk tátong. A vizsgálat szerint egy hagyományos torpedó felrobbant, és ez okozta a tengó vesztét. A tengó reaktora a Thresher-éhez hasonlóan "nagyon kicsi" sugárzást enged ki, és a torpedótérben lévõ két nukleáris robbanófejû Mark 45 torpedó felõl is szerény radioaktivitást mérnek (ám az ebben lévõ Plutonium és Uránium sokkal kevesebb védellemmel bír, mint a reaktor).
1970 Április
A K-8 (November osztályú) szovjet vadász-tengeralattjárón rövidzárlat miatt tûz üt ki, ami a szellõztetõ rendszeren át két szekcióra is kiterjed. A hajó a felszínre emelkedik, és közben a tüzet eloltják, a reaktorokat leállítják, a kapitány pedig parancsot ad a hajó elhagyására. Mivel a szovjet hadiflotta éppen hadgyakorlatozik (amiben a K-8 is részt vett), a segítség azonban gyorsan a helyszínre ér, és a legénység nagy része (52 fõ) visszaszáll a hajóra. A vontatás közben az idõjárás igen kedvezõtlenre fordul, a K-8 elõször elszabadul a vontatókötélrõl, majd alámerül, hullámsírba víve minden rajta lévõt. A Bizcay-öböl mélyén, 4580 méteres mélységben a roncsban a két reaktoron túl még négy nukleáris robbanófejû torpedó is található. A mérések szerint a sugárzás alig mérhetõ a roncs környékén.
1971 December
Ötszáz gallonnyi radioaktív hûtõvíz kerül a Connecticuti Thames folyóba, mikor az USS Dace tengról átszállították volna az USS Fulton ellátóhajóra.
1975 Október
Az USS Proteus, egy rossz állapotban lévõ, felújításra váró tengeralattjáró-ellátóhajóról véletlenül kiszabadult egy jelentõs mennyiségû radioaktív hûtõvíz Guam szigeténél. A mérések szerint a környezõ tengerpartokon a sugárterhelés az egészségügyi határérték 50x volt.
1986 Október
A K-219 (NATO: Yankee I. osztályú nukleáris meghajtású, ballisztikus-rakétahordozó tengeralattjáró) a Bermuda-szigetektõl északkeletre komoly bajba került. A K-219 eredetileg 16db ballisztikus rakétát hordozott, amelyek folyékony hajtóanyagúak. Az egyik rakétatubusa azonban már le van hegesztve, mivel egy korábbi víz alatti ütközés folyamán, amely egy amerikai tengeralattjáróval esett meg, víz került a siloba, és a keletkezõ gázok berobbantak. Most a 6-os rakétatubus alján vízfolyást tapasztalnak, amely reakcióba lépett a rakéta-hajtóanyaggal, és salétromsav keletkezett. A tengeralattjáró feljebb emelkedik, mintegy 46 méteres mélységbe, ahol azt tervezik, hogy kinyitva a tubus fedelét kiöblítik azt, megelõzve a robbanást. Ekkor már barna füst szál fel a tubusból, és a rakétatermet elhagyja a legtöbb tengerész. A robbanás öt perccel késõbb bekövetkezik, ami kiveti a rakéta két robbanófejét a tengerbe. A tengeralattjáró a felszínre emelkedik, a két reaktort pedig leállítják, ám az egyiket csak úgy sikerül, hogy egy önfeláldozó matróz kézzel tekeri be a szabályzórudakat a reaktortérben, amely így a koporsója is lesz. A magatehetetlen tengeralattjárót vontatókötélre veszik, és elkezdik hazavonatni, miközben a legénység elhagyja, és átszáll a vontatóhajó a kapitány utasítására. Moszkva nem ért egyet, és utasítja a hajó politikai tisztjét, hogy vegye át a parancsnokságot, szálljon vissza a tengeralattjáróra a személyzettel együtt, és kezdjék meg a tengeralattjáró javítását. Mielõtt ezt megtehetné azonban, a K-219 olyan szinten elárasztódik, hogy már nem lehet megmenteni, és elsüllyed (a szovjet haditengerészet azzal gyanúsította a kapitányt, hogy õ maga árasztotta el a hajót). 1988-ban felkeresték a roncsot, és azt találták, hogy több rakétatubus is kinyílt, a rakéták pedig eltûntek belõlük, feltehetõen valahol a környéken pihenhetnek a tengerfenéken. Komolyabb sugárzást nem mértek.
1989 Április
A szovjet Komszomoletsz (NATO: Mike osztály, egy titánium testû, igen nagy merülési mélységet elérni képes) tengeralattjárón tûz üt ki, mikor feltehetõen valamilyen kenõ vagy hidraulika olaj permet kerül a gépterem végén egy forró felületre. Mûködésbe léptetik a tûzoltó berendezést, de a tüzet nem sikerül megfékezni. Lezárják a szekciókat elválasztó ajtót, de a kábelalagutakban utat törnek maguknak a lángok, és átjutnak a generátorokat tartalmazó 6.-os szekcióba, ahol az elektromos rendszer zárlatos lesz. Ez megával vonja a reaktorok vészleállítását, és egyben a hidraulikus rendszer mûködésképtelenségét is. Végül a kapitány vészfúvatást rendel el, és a hajó a felszínre emelkedik. A legénység nekiáll a tûz oltásának, de a belsõ sûrített levegõ rendszer, amire a legénységi maszkok is csatlakoznak, mérges gázzal telített. A legénység nagy része a hajó burkolatára és a toronyba mászik fel, míg páran megpróbálják a lassan süllyedõ hajót megmenteni, de ez nem jár sikerrel, mintegy két órányi felszínen lebegés után lassan alámerül. A felszínen a túlélõk a két mentõtutajba próbálnak bemászni, de az egyik felfordul. A hajón rekedtek bemásznak a toronyba épített mentõkabinba, és elhagyják a süllyedõ tengeralattjárót, de a mérges gázzal telített kabinból a felszínen már csak egy ember kerül ki élve az ötbõl. A 69 fõs személyzetbõl 41-en hallnak meg, a legtöbben kihûltek a fagyos északi tengerben, és az elfagyó végtagjaikkal nem tudnak kapaszkodni a hánykolódó tutajokba. A túlélõket egy halászhajó veszi a fedélzetére. A norvégok lerágják a szovjetek fülét, egyfelõl a környezeti károktól félve, másfelõl mert nem kértek segítséget, miközben a norvég mentõhajók két óra alatt a helyszínre érhettek volna. A szovjetek megígérik, hogy felkutatják a roncsot és megakadályozzák a nukleáris szennyezést. 1991-ben a tengeralattjáróhoz lemerül a Mir-1 és Mir-2 orosz kutató tengeralattjáró. Azt találják, hogy a titánium testen hatalmas rések tátonganak, a reaktor sugárzásvédõ burka megrepedt, de egyenlõre sugárzást nem bocsát ki. A torpedóvetõ csövek nyílásai valahogy kinyíltak, de a két nukleáris robbanófejû torpedó sértetlennek tûnik. A test annyira sérült, hogy kiemelni reménytelen vállalkozás lenne, ezért az 1992-es és 93-as vizsgálat után inkább úgy döntenek, hogy egy szarkofágot emelnek a torpedóterem köré, mivel leginkább a torpedókból kerülhet ki sugárzó anyag a tengerbe. A mûvelet 1995-96-ban sikeresen lezárja a nyílásokat, és úgy vélik, hogy 2015-2020 körülig biztosítja a sugárzó anyag kiszökését.
A Kurszkról már elég sokat beszéltek, nem rágom a csontot.
Megj.: Noha ezek némelyike veszélyes lehet, meg kell jegyezni, hogy az USA, a Szovjetunió és Francaország is végzett mélytengeri nukleáris tesztrobbantásokat, amelyek elég jelentõs sugárterhelést okoztak (pl. Project Wigwam).
Atomrobbanás tudommal egyetlen atomreaktor esetén sem lehetséges, ugyanis a szabályozatlan láncreakcihóz nem kellõen dús hasadóanyaggal mûködnek. Bármiféle robbanás csak kémiai lehet. Innentõ fogva csak arról beszélnük, hogy a radioaktív anyag az szivárog -e a reaktorból vagy sem. Figyelembe véve az óceánok nagyságát, ha nem partközelben törénik a dolog még kimutatni is vicces egy ilyen mértékü szennyezést a felszínen. A több km víz pompásan elnyel midenféle szennyezést.
A Whiskey osztály nem volt nukleáris meghajtású tengeralattjáró, gyakorlatilag a német U-XXI. osztály kicsivel kisebb méretû változata volt, tehát II.Vh-s technika. Ha felrobbant volna, a kérdés az, hogy a torpedók robbanófejei megsérülnek-e. Az, hogy nukleáris robbanás történjen, erõsen valószínûtlen, de a sugárzó anyag kikerülhetett volna, sugárszennyezést okozva.
Nem okozna környezeti károkat egy ilyen atom tenger alatt járó felrobbanása?
Svédország nem Anglia vagy Franciaország, a költségvetés korlátozott, ezért nem engedhették meg komolyabb méretû, modern felszíni egység rendszeresítését. Az ASW feladatokra a tengókat és a part menti járõrhelikoptereket elégségesnek tartották.
Ejj de köszi. Anno olvastam róla, de sehol sem találkoztam vele ilyen részletesen. Ez nyilván egy hosszabb hidegháborús idõszak volt, a svédek miért nem gyúrtak rá komolyabban az ASW-re? Pláne hogy nukleáris fegyverekkel hatoltak be a területükre. Azért ez nagyon durva még szovjetektõl is.
Volt egy MiG-31, MiG-29 és Szu-27 program és ezek fegyverzetének fejlesztései.
Pedig ezek csak a rendszerbe állt gépek voltak. Ott volt a Jak-41 program is, ami szintén nem volt gyerekjáték akkori szinten. A probléma ekkor már az volt, hogy túlságosan is sok párhuzamos program volt. A MiG-29/Szu-27 még egy dolog, de a haditengerészetnek szánt Jak-41 is elmegy, de mellettük a MiG-31 már érdekes kérdés. Ugyanez helikoptereknél, ahol a Ka-50 és a Mi-28 volt fejlesztve párhuzamosan. Harckocsiknál a T-72 és T-80 fejlesztések, szintén párhuzamosan. Az Akula és Viktor III. gyártás párhuzamosan, plusz a félszeg Sierra és Mike osztályok, vagy a Delta IV. és a Typhoon szintén párhuzamos gyártása.
A szovjetek fõ problémája az volt, hogy nem volt elég rugalmas a rendszer, hogy az egyre drágább programokban racionalizációt hajtson végre. Túl fájdalmas lett volna, és a belterjes rendszerben túl sokan akadályozták volna meg. Mindezt úgy, hogy egyetlen más ország sem engedte, engedhette meg, hogy párhuzamosan több hajóosztályt vagy azonos fegyvertípust párhuzamosan gyártson ekkoriban.
Ami a technikai fölényt illeti, nos a nyugati légierõk fölénye megkérdõjelezhetettlen volt az 1970-es évek végétõl, de ehhez azért kellett a Vietnami pofon (még ha jó is volt a lelõtt gépek / veszteség arány, akkor is pofon volt, hogy még MiG-17-es is lõtt le F-4-est, holott két külön világ volt a két gép). A szovjeteknél is voltak ugyanakkor kemény technikai elõnyök, mint a szuperszonikus robotrepülõgépek, amelyek valószínûleg nagyon-nagyon csúnya dolgokat mûveltek volna a NATO flottacsoportokkal, ott volt a szuperkavitációs torpedó a kezükben, ami nukleáris robbanófejjel szintén nagyon gyilkos dolog, és ehhez hozzá kell tenni a Svédországnál zátonyra futott, vénségesen vén Whiskey-osztályú S-363-es szovjet tengó is két nukleáris robbanófejû hagyományos torpedóval volt felszerelve 1981-ben, holott nem is harci járõrben volt, hanem a svéd torpedótesztek után kémkedett - tehát igyekeztek minden létezõ eszközt a lehetõ legnagyobb harcértéken tartani a szovjetek.
Ha már felhoztam, akkor errõl az 1981-es balesetrõl egy kicsit bõvebben. A Svéd vizeken sûrû vendégek voltak a szovjet tengók, Svédország ugyan semleges állam volt, de jó kapcsolatokat ápolt a nyugattal, és ezért a szovjetek mindig is figyeltek rá. 1980-an elõtt ritkák voltak a komolyabb atrocitások, de állandó volt a szovjet jelenlét, ezért a Näcken-osztályú tengóknál a svédek bevezették a 400mm-es torpedókat, amelyek csökkentett robbanótöltetes változatban aktívan használva volt a "figyelmeztetõ" lövésekre. A felszíni flottájuk ugyanakkor nem rendelkezett komolyabb ASW (tengeralattjáró-elhárító) képességgel, ezért csak a partmenti járõrözés rendszeresített helikopterek voltak még aktívak. A helyzet az 1980-as évekre megváltozott, a szovjetek agresszívabbak lettek, és a korábbiakkal ellentétben nem távoztak, ha esetleg rájuk pirítottak. Olyan is megtörtént, hogy egy gyakorlaton egy svéd ASW helikopter egy svéd tengót "figyelt", ám észrevett egy másik tengót is, amely a svédeket követte. A svéd tengó a felszínre emelkedett a hírt hallva, mire a szovjet tengó nagy sebességgel (~20 csomó) elhúzott a svéd tengó alatt, éppen hogy elkerülve az ütközést, majd tovahaladt, a svédek követték, és végül csak két hét után hagyta el a svéd vizeket a szovjet egység (az adatok alapján feltehetõen egy régebbi nukleáris meghajtású vadásztengó lehetett). Olyan is elõfordult többször, hogy halászok hálójába akadt egy szovjet tengó, és a sokkal erõsebb hajógépeik miatt elkezdte a halászhajót hátrafelé elhúzni.
Az S-363-as Wishkey-osztályú tengó egy ósdi típus volt, gyakorlatilag alig több, mint a német U-XXI. osztály másolata, azzal csaknem megegyezõ képességekkel. 1981 Október 27.-én a svéd Karlskrona haditengerészeti bázistól alig pár kilométerre zátonyra futott, mégpedig nagyon csúnyán, a tengeralattjáró a felszínen maradt, és nem tudott önerejébõl lejönni a sziklás partszakaszról. A svédek csak 18 órával késõbb vették észre, ekkor parti járõrhajókat illetve ejtõernyõsöket riasztottak a helyszínre. Az orosz kapitány elhárította a segítségnyújtásra adott irányuló kérést, és csak annyit próbált németül leírni, hogy az "U-boat" 131-es a hajója. Egy nap múlva egy kisebb orosz flottacsoport tûnt fel a határvizek mentén, amely két Kashin (project 61) osztályú romboló, és három vontatóhajóval. A part menti tüzérségi ütegek radarjai befogták õket, a Svédek pedig figyelmeztették a szovjeteket, hogy ha 19km-nél közelebb jönnek a partokhoz, tüzet nyitnak. A szovjet hadihajók a 19km-es határnál visszafordultak a nyílt víz felé, de a vontatóhajók folytatták az útjukat, majd 3 svéd torpedónaszád megállításra szólította fel õket és visszakísérték a nyílt vízhez. A svédek közben egy parti járõrhajóba titokban sugárzásmérõket helyeztek el, és a tengó mellé manõvereztek, azt találták, hogy a hajó orrában, feltehetõen a felsõ két torpedóvetõ-csõben nukleáris robbanófejû torpedók találhatóak. A svéd miniszterelnök még aznap be is jelenti ezt a sajtóban. A tengó legénysége végül (feltehetõen felsõ utasításra) együttmûködött a svéd hatóságokkal, és beleegyeztek a kihalgatásba. Meglepõ módon az orosz tisztek verziója eltért egymástól, a kapitány azt mondta, hogy Lengyelország partjainak hitték a helyzetüket, a politikai tiszt pedig Dániát említett, illetve hivatkoztak a meghibásodott giroszkópjukra, amely téves adatokkal látta el õket. A svédek végül 10 nap után levontatták a tengeralattjárót, amely végül a svéd határvizeknél várakozó két rombolóval együtt hazaindult. Az idegek végig pattanásig voltak feszülve, a svéd partvédelmi ágyúk rááltak két nagy méretû hajóra, amelyett a végig katasztrófálisan rossz idõ miatt optikailag nem tudtak megerõsíteni, végül kiderült, hogy két német gabonaszállító teherhajó volt az, amelyek semmit sem tudtak az egész incidensrõl. A svéd légierõ és haditengerészet a környéken folyamatosan járõrözött, noha szintén a pocsék idõ miatt egy esetleges balesetnél a személyzet túlélésére nem volt esély a fagypont körüli tengerben.
Az elkövetkezõ években a szovjetek folytatták a behatolást a svéd vizekre, sõt, az is megesett, hogy egy kis méretû szovjet tengeralattjárót el is kaptak a haditengerészeti bázisnál telepített hálók, ám végül valahogy sikeresen meglógott, mielõtt a svéd nehézbúvárok megvizsgálhatták volna.
A szovjetek a vádakra azt reagálták, hogy õk sose lépték át a svéd vizek határait, kivéve a W-131-esként ismert zátonyra futott tengeralattjárót, akik tévedésbõl azt hitték Lengyelország partjainál vannak.
Az elkövetkezendõ években Olaf Palme svéd miniszterelnök közeledõ politikát folytatott a szovjetekkel, és elutazott Moszkvába is. Azt szerette volna elérni, hogy a Balti vizek nukleáris fegyverektõl mentesek legyenek. A szovjetek pozitívan reagáltak, és igyekeztek jó színben feltûnni, továbbá felmelegíteni az 1981-es incidens után fagyossá váló Svéd-Szovjet viszonyt. A svéd haditengerészet vezetõi nem voltak ennyire lelkesek, egyenesen azt állították, hogy Palme Moszkvai útja hazaárulás, amit egy svéd napilap le is hozott a címlapján. Olaf Palmét 1986 Február 28.-án nem sokkal éjfél elõtt lelõtték Stockholmban, az utcán, mikor a moziból hazafelé sétált feleségével (a feleségére is rálõttek, de õ késõbb felépült). A gyilkos sose került elõ, és a bûntény megoldatlan maradt, ami miatt sok összeesküvés-elméletben szerepel a Palme gyilkosság. Ezek egyike, hogy egykori katonatisztek végeztek Palme-val a szovjetek felé való közeledés miatt.
Vázlat a tengeralattjáró zátonyon való helyzetérõl
A tengeralattjáró, és mellette a V03-as partmenti járõrhajó, amely megtalálta
A szovjet tisztek (jellegzetes fekete tányérsapkában), amint a svéd kihallgatásra mennek
A tengeralattjáró õrzésére kirendelt svéd ejtõernyõsök figyelik a tengeralattjárót, elõtérben egy géppuska, amelyet a tengeralattjáró tornyára szegeztek
A tengeralattjáró személyzete a torony felszíni hídján szív egy kis friss levegõt, Besedin a hajó politikai tisztje volt, õ és a fegyveres õr jobbra ügyelt arra, hogy a személyzet egyik tagja sem hagyhassa el a hajót. A svéd ejtõernyõsök parancsot kaptak, hogy ha bárki szökni próbál a személyzetbõl, akkor lõjék le Besedint és a fegyveres õröket, és próbálják megmenekíteni a szökni próbálókat.
Hát igen. Mi is volt a '70-es évek végétõl? Volt egy MiG-31, MiG-29 és Szu-27 program és ezek fegyverzetének fejlesztései. Ez már önmagában elég vicces pénzmennyiéget jelent. Aztán akkoriban futott a Delta IV asszem és '80-as években jött a Tyhpoon. Építették a Kuznyetcovot és elkészült a 4db Kijev. Volt még két Kirov.
És ezek még csak az igazán csúcsfejlesztések voltak. Nem csoda, hogy bedõlt a rendszer...
És milyen páncélátütõ képességgel tüzelt a T-80? Mennyiben jobb a T-72-nél? Azok értek el több találatot 1991-ben M1 hk-n, de szinte 0 sikerrel.
A dolog úgy kezdõdik, hogy az M1A1 1985-ben jelent meg, addig M1 Abrams volt, 105mm-es L7 löveggel. Bizony tûzerõ tekintetében a szovjetek felette álltak, hiszen a T-80B már 1978-tól bírt a csõbõl indítható ATGM-el. 1985-tõl rendszerbe került a Kontakt-5 ERA a T-80BV-ken, majd 1989-tõl a T-72B-kre is felkerült. A Kontakt-5-el a T-80 és a (nem export) T-72B-k szembõl kvázi kilõhetettlenek voltak az 1995 elõtti nyugati 105 és 120mm-es nyíl- és kumulatív lövedékekkel. Magyarul az akkori csúcs harckocsik, amelyek a fõ ütközõvonalnál voltak, egymás számára kemény diók lettek volna.
Nem igazán érdemes tehát az irakban látott, export szintû, ERA és ATGM nélküli T-72-eseket alapul venni ezek megítélésében.
A T-80 tüzelési pontosság adatát nem tudom, hogy honnan szerezted. Valós hk ütközet bõven 3 km-en belüli tüzelésse zajlik. Minden más felette szerintem csak röhejes feltételezés.
A sivatagos területeken elképzelhetõ, illetve vedekezõ harcnál megoldható olyan pozíciók elfoglalása, ahol az ilyen nagy hatótávolságot ki lehet használni. Az Európai hadszíntéren azonban valóban valószínûtlenül nagy lõtáv.
Az 5900 az kevés. Nagyon kevés. Mondom, M1-bõl 8000 ezer van lekonzerválva. Mennyi aktív most? Akkor lehet saccolgatni vagy keresni.
1985-ig 3,273 M1-est gyártottak, mint említettem, ezek gyengébb fegyverzettel és tûzvezetõ/éjjellátó berendezéssel bírtak, mint az M1A1-esek (sõt, abszurd módon akkoriban a legjobb amerikai éjjelátó berendezések az M60A3-asokon voltak). Az M1A1 sorozatgyártás 1985-tõl 1993-ig ment, 4,796db-ot gyártottak még, illetve 77db M1A2-est, tehát mindösszesen 8,146db készült amerikai megrendelésre (ezek az US ARMY / USMC számára készült példányok összesen). A 8000 darab lekonzervált Abrams szerintem enyhe túlzás, lévén, hogy bizonyos export megrendelések is (pl. Szaud-Arábia és Kuvait) is a konzervált állományból lettek teljesítve.
A Leo I meg tényleg öreg volt, de azért kb. egyszintû egy T-80-nal.
Tûzerõben és páncélzatban is jobb nála már az alap T-80, a T-80B pedig a tûzvezetõ rendszerben is felfejlõdött a Leo1A3 szintre.
A 80as években már nem nagyon volt esélye egy "igazi" nem nukleáris konfliktusnak. A Reagen féle projektek arra voltak jók (a gonosz birodalma stb :) hogy irgalmatlan pénzekkel hajszolták a szu-t az "egyenlitésbe" (pl Buran és hasonlók) A klasszikus idõszak az valóban a Hruscsovi éra, a 60as évek amikor megtörténhetett volna hogy egymásnak feszülnek. De az is mondjuk a kubai válságig. Vagy abból egy kis parti amiben nem vetik be vagy igen korlátozottan a nukleáris eszközöket. A 70es években már elkezdtek "nyitni" egymás felé. (szojuz-apollo :)
Kinek mi a "hõskora". Nekem speciel a '80-as évek közepe. A reageni retorika a hidegháború legsötétebb idõszakai közé tartoztak. Úgy fel volt pörgetve mindkét oldalon a hadiipar és fejlesztés amit a '60-as évek eleje óta nem látott senki.
Azét csekkoljátok már le, hogy Vietnám felett milyen "eredményesek" voltak a légiharcrakéták mindkét oldalon. Egy hagyomásonyos háború esetén érdekes eredmények szültettek volna 1970'-es évek legvége elõtt amíg nyugaton nem terjedtek el tömegesen a 4. gen gépek. Akkor az oroszok még a 3.-kal küzködtek... Felszáll egy rakás gép. Telikarcolják az eget füstcsíkokkal, aztán a gépek 80%-a szépen hazamegy...
A '70-es évek végén viszon a AIM-9L és M elterjedése ezt gyökeresen megváltoztatta. Lásd Falkland (pocsék körülmények között jól muzsikáltak a Sidewinderek) és 1982 Beka-völgy és ODS. A nyugati gépeken elterjedek az ifracsapda és dipól köteg szóró berendezések és ECM konténerek. Még ezek elõtt is borzalmas volt az szovjet légvédelmi rendszerek és légiharcrakéták eredményessége, de legalább az jenkik sem lõttek túl pontosan. Viszont egy olyan ellenfél aki védett jó minõségû RWR rendszerek (+ AWACS!) és még egyéb önvédelmi rendszerek és kiváló manõverezõképesség által, hát megnézném, hogy mit produkált volna a Vörös Légierõ. És akkor még a repült órák között eltérésekrõl és kiképzésbeli eltérésekrõl még szó sem esett...
A '80-as évek elején szerintem olyan elõnye volt a USAF-nak, hogy az valami elképesztõ. Véleényem szerint egy AWACS supportos 4 gépes F-15A/C kötelék olyan könnyedén söprötle le volna a MiG-21 minden verzióját az égrõl és a MiG-23MLD kivételével az összes MiG-23 verziót is még 2:1 (de régebbi gépek esetén még 3:1 vagy 4:1) létszámfölény esetén is, hogy csak úgy nyekkent volna bele a Vörös légierõ. A Beka-Völgy nyútott ebbõl némi ízelítõt szerintem. Nagyon kicsit torzítva, de alapvetõen mutatta a különbségeket.
Légifölény esetén meg a nyugati csapásmérõ gépek iszonyatos pusztítást vitteg volna végbe a Vörös Hadseregben. Ezt az OSD alatt is lehetett látni, hogy milyen iszonyatos pusztításra képes a légierõ.
Elég komoly erõk voltak Európában, pedig ez már 1989. Akkor már voltak csapatkivonások. Akkor képzeld el, hogy mi volt elõtte.
Cirka 1,5 millió jenki volt állandó jelleggel csak a németeknél asszem. Lelki segély. Azért ne vicceljünk már kérem...
A logiszika meg szerinted egy tömeges VSZ erõnél nem gond. Minden szar egységet ugyanúgy el kell látni, annak ellenére, hogy a csatatéren a NATO szétszedte volna õket valszeg.
Cimbi, egy apróságról elfeledkezel. 0 azat 0 katona volt akkor Kuvait környékén. Európában 1,5 millió a fegyverzettel együtt. Több fegyver volt Európában, mint katona. Miért? Mert a katonánt behívják és 72 óra alatt a Galaxy-k áthoztak volna több tízezret.
A hideghaboru"hoskoraban"sehol nem volt meg az Abrams,az Apache,stb..asszem Sas is csak Bittburgban volt es Spangdahlemben meg Izlandon..osszesen par szazad...a gerincet asszem Phantomok adtak korabban... Az europai amcsi hagyomanyos erok szinte csak lelki segely kategoria voltak osszevetve a vilaghaborura felszerelt VSZ erokhoz merten...termeszetesen mennyisegi szempontbol .. A logisztikat utanpotklast hagyjuk..!!! 91-ben(1-2 evtizeddel ezekutan)emlekezz milyen terhet jelentett az obol-haboruhoz valo felvonulas utanpotlas teren...egy rakas szar volt amit ott produkaltak ha avval vetjuk ossze hogy milyen kapacitas kellett volna egy VSZ(!) kaliberu tamadas eseten(tobb 100 hadosztaly es repgep indult volna meg es ez csak az 1.hullam)....!!! Bocs az AMRAAM-ert nyilvan abban az idoszakban nem volt(mint ahogy Sas sem)amire a VSZ doktrina vonatkozott..Kesobb mas volt a palya..lasd: #91hsz
A koncepcio amire celoztam foleg a hideghaboru elejen volt mertekado ugy Hruscsov idejeig..ez ido tajt meg nem volt szignifikans a tecnikai tenyezo..a mennyisegi annal inkabb.... Az a baj hogy ez a koncepcio nem sokat valtozott a hideghaboru vegeig,csak felpuhult ami jelentos technikai fejleszteseket hozott magaval pl.az emlitett reptechnikaban(reszint a helyihaboruk tapasztalatain okulva) Termeszetesen nyilvanvalo volt a strategak szamara hogy elkerulhetetlen az atomtoltetek hasznalata,de az oroszok szamara az europai hadszinteren ez szinte kizarolag katonai celpontokat jelentett,kisebb hatoereju toltetekkel(megszallasban gondolkodtak,semmi szukseguk nem lett volna elpusztitott civil infrastrukturara..) reszben ez indokolta a kozepes hatotavolsagu raketak megjeleneset....USA reszrol elsosorban a hagyomanyos fegyverzet VSZ mennyisegi folenyenek az ellensulyozasara,es elrettentesre..(Amugy eleve ez volt a celja az atomero strategiai fegyverkeszletben valo megjelenesenek Hiroshimatol kezdve..Ugyan ki az a hulye aki a teljes megsemmisulest valasztja avval hogy elsonek tamad,ha az ellenfel is kijelolte a sajat celpontjait a hatorszagban..??) Folyamatosan teszteltek elsodlegesen titkosszolgalati eszkozokkel hogy az USA meddig hajlando elmenni europa"vedelmeben"..bar ezt a NATO alapokmanya tartalmazza.. :) Az elso egyertelmu jelre ami arra utalt volna hogy europa nem eri meg az USA-nak a mesemmisulest sztm megindult volna az offenziva...szerencsere az amcsik eleg kemeny allaspontot kepviseltek,foleg a reagani politika megjelenesevel...
"Azok értek el több találatot 1991-ben M1 hk-n, de szinte 0 sikerrel."
Saddam bácsi olyan lõszert (3BM9) használt illetve gyártott amit '73-ban kivontak a ruszkik illetve aminek már régebben abbahagyták a gyártását (és ez akkor volt mikor még az amcsik nem is álmodtak az Abramsrõl) => Ebbõl NEM lehet következtetni a 2A46 ágyú valódi páncélátütõ képességére, a 80as évekbeli 'modern' szovjet lõszereknek másfél-kétszerese volt a páncélátütõ képessége ahhoz a múzeumi darabhoz képest.
"A T-80 tüzelési pontosság adatát nem tudom, hogy honnan szerezted. Valós hk ütközet bõven 3 km-en belüli tüzelésse zajlik. Minden más felette szerintem csak röhejes feltételezés."
Az AT-11 hatékonyságára gondolok (amihez volt a T-80-asnak illetve nagyon kevés 72-esnek megfelelõ berendezése), és én nem tettem arra megjegyzést hogy az 5km reális ütközeti távolság lenne. Viszont az AT-11 rendkívûl potens volt, ha helyzet úgy kívánta volna meg lehetett volna használni 3km-en belül.
"Az 5900 az kevés. Nagyon kevés. Mondom, M1-bõl 8000 ezer van lekonzerválva. Mennyi aktív most? Akkor lehet saccolgatni vagy keresni."
Nem is az úthenger részét képezte a T-80-as. Azokat lekötötte volna a több 10,000 T-72 és T-55 miután a nehéztüzérség és a bombázás felpuhította volna õket.
"A Leo I meg tényleg öreg volt, de azért kb. egyszintû egy T-80-nal. "
Sajnálom de az inkább ott egy 72-es lesz.
"A Leo 2 meg smafu? Amellett szintén lepkesúlyú a T-80."
A Leo2 az én szememben gyakorlatilag ugyanolyan mint az Abrams. És utánuk következik az ranglistámon a T-80, valahol a Chally1 környékén.
Amúgy a félreértések elkerülés végett teljesen egyetértek hogy a Leo2 és az M1 jobb mint a T-80, de azért az utóbbit röhejkategóriába rakni az egy picit erõs.
És milyen páncélátütõ képességgel tüzelt a T-80? Mennyiben jobb a T-72-nél? Azok értek el több találatot 1991-ben M1 hk-n, de szinte 0 sikerrel.
A T-80 tüzelési pontosság adatát nem tudom, hogy honnan szerezted. Valós hk ütközet bõven 3 km-en belüli tüzelésse zajlik. Minden más felette szerintem csak röhejes feltételezés.
Az 5900 az kevés. Nagyon kevés. Mondom, M1-bõl 8000 ezer van lekonzerválva. Mennyi aktív most? Akkor lehet saccolgatni vagy keresni.
A Leo I meg tényleg öreg volt, de azért kb. egyszintû egy T-80-nal. A Leo 2 meg smafu? Amellett szintén lepkesúlyú a T-80.
Németországban asszem szinte minden NATO kontinges állomásoztatott nehézfegyverzetet, de háború esetén biztosan ment volna oda.
"Egy 42 tonnás cuccot hogyan mérhetsz egy 60 tonna felettihez? "
Ez állt a legközelebb az Abramshez SZU részrõl.
"Hol volt a T-80-on olyan fejlett tûzvezetõ rendszer és másegyéb, mint az M1A1-en?"
A T-80-ason volt AT-11 (hajólemlékszem 6 db), amivel 5 km-ig 0,7-es hatékonysággal lehetett tüzelni (100m-tõl 4000m-ig 0,8 volt a hatékonyság). Az Abrams a legmodernebb lõszarral 4km-ig tud tüzelni. (viszont ahhoz a tüzelõnek eléggé meg kell erõltetnie magát, mozgó célpont esetén meg szerintem a Jóistennek kell segítenie). A tûzvezetõ rendszer az orosz tankon tudomásom szerint elég jó volt (orosz mértékben kiváló), és nem tudok semmilyen 1 méteres szórásról mint ami a T-72 esetén volt.
"Mennyi volt belõle? Kevés."
Pár ezer csak épült '89-ig. (a mai napig tudomásom szerint kb 5900 épült)
"És volt nyugaton még Leo és egyéb nehézsúlyú harcos..."
Kérdés hogy mennyi volt belõlük? És ezekbõl mennyi volt az akkori legmodernebb változat? Challenger 1 állomásozott Németországban? Az AMX-30 a 80-as évek végére vicckategoriává vált, a Leo1 pedig nem volt már olyan potens mint régen.
Egy 42 tonnás cuccot hogyan mérhetsz egy 60 tonna felettihez?
Hol volt a T-80-on olyan fejlett tûzvezetõ rendszer és másegyéb, mint az M1A1-en? Mennyi volt belõle? Kevés. Még az M1-hez képest is. És volt nyugaton még Leo és egyéb nehézsúlyú harcos...
"Az M1A1-et had nem mérjem a T-74, T-55, T-80 harckocsikhoz, mert még elröhögöm magam"
A T-80-ashoz nyugodtan mérheted, az egy igenis korrekt tank volt.
A másik kettõn tényleg lehet mosolyogni, de hát azok a tömeges "úthenger" stratégia részei voltak, míg a T-80-asokkal oldalba támadták volna a NATO egységeket. (elméletileg, és ez itt a kulcsszó)
A fõ szövetséges az óceán túlpartján van. Mire õk ideérnek valami rendes utánpótlással addig már valahol franciaországban járnak az oroszok. A múltból tanulva valószinûleg nem állnak meg a csatornánál.
1991-ig milliós nagyságerendû jenki kontinges volt itt. Fegyverzet még több, a katonákat a repcsik hozátk volna gyorsan. Most 8000 (!!) db M1A1 van lekonzerválva. Szerinted azok hol voltak? Itt. Az M1A1-et had nem mérjem a T-74, T-55, T-80 harckocsikhoz, mert még elröhögöm magam. Ha a fegyver itt van és áthoz 4 C-5B 1500 embert akkor számold ki, hogy az milyen felszerelédhez elég. Világháborút meg a semmibõl nehéz indítani. A VSZ minden látszat ellenére egyik napról a másikra képtelen lett volna komoly összehangolt támadást indítani szerintem.
Ha valahogy kiiktatják izlandot a SOSUS vonal egy jelentõs része kiesik.
És hogyan? A Red Storm Rising szép könyv, de valóságban inkább csak a termonukleáris fegyver az opció. Az meg régen rossz...
A szovjet stratégia szinte mindig a védelmi rendszerek túlterhelésére megy.
Inkább csak adótótt.
Felszálltak volna a Tu-22esek és falkában támadtak volna tengeri célokat.
Ez is szép, csak a valóságban az 1980-as évek legvégére érték el teljes harci kapacitásukat. Magyarán addig szintén csak papíron voltak olyan jók ahogy az ember elképzeli...
Iszonyatosan sok ember mind katona mind civil halt volna meg egy európai fronton.
Egyetértek. Egy II.Vh. még durvább tûzerõvel. A II.Vh is olyan mértékû piusztítást okozott amit mai szemmel még elképzelni is nehéz. Fél Európát szó szerint letarolta. Nem véletlenül irtóztak mindkét oldalon egy ilyen dologtól. 1980-ban ez azt jelentette volna, hogy két nemzedék munkáját 2 óra alatt gõzzé változtaták egy atomháborúban vagy 2 hét/hónap alatt rommá lövik. Hát nem túl szép jövõkép annyi szent...
Hú. Hát akkor szépen sorjában.
Akkor még nem látszott onnan, hogy a "munkásparadicsom" nem az teljesen mint aminek mondják.
Maximum a tökelütött idealisták szemében. Akkora minden értelmes és felõsen gondolkodó embernek nyilvánvaló kellett válnia, hogy a SZU egy rothadó pöcehögör ahhoz képest amit állított magáról. Gyakorlatilag a náci Németország ikertestvére. Egy könnycseppet sem hullatok azért a tetû rendszerért és hagyatékáért.
Ha 80-85 (amikor a Su-27-et tervezték, berepülték) környékén tört volna ki egy valódi háború, akkor még szinte csak manõverezõ légiharcok lettek volna és abban szerintem lehetett volna alkalmazni ezt a manõvert, illetve a gép manõverezõképességét..
Háát. 1986-ban már volt AIM-7M és NCTR az F-15C gépeken. Az ODS alatt megmutatták, hogy mit tud AWACS supporttal. Lehengerlõ. A Szu-27 olyan gyermekbetegségetõl küzdött, hogy hivatalosan csak 1989-ben állt hadrendbe. Papíron félelmetes volt, valóságban kevésbé. Alacsony hadrafogatóság és megbízhatóság jellemezte. Az F-15 ekkor már 12 éve repkedett. Eh...
Van olyan aki azt hiszi hogy a technikai foleny ebben az esetben szamitott volna barmit is..??!
Igen. Én. Mi is történ 1982-ben a Beka-völgy felett? A 4. gen. gépek és magas kiképzési rendszer + AWACS úgy bedarálta a SZU kiképzést és technikát, hogy szó nem lehett ott bármiféle arab esélyrõl...
Pl. realisan elemeztek hogy a nyugaton rendelkezesre allo repterek hany %-a maradna hasznalhato allapotban a hadmuveletek megindulasat koveto 3.oraban....??!!!(a tuzersegi raketa csapatok egyik elsodleges celpontjai..)Nagyon keves....
Talán nézd már meg, hogy NSZK területén hol voltak a jenki gépek. A német-benelux határon. Mi a túró lõ el odáig pontosan? Max. atomfegyver alkalmazása jelenthetett volna bármiféle megoldást...
Sokra mentek volna az F-15C-k AMRAAM-okkal repter nelkul..miutan az elo 1000db 21-est leszedtek az egbol...??(leszalltak volna autopalyakra?logisztika nelkul,a paniktol es kaosztol menekulo civilek koze..pl..)
1. Akkor nem volt még AIM-120. Sebaj.
2. Volt viszont AIM-7M. Az ODS alatt bebizonyosodott, hogy mit tud. NEZ-en (No escape zone) belül indítva a 3. gen gépeket gyakorlatilag 100%-os eséllyel szedte le. Pont. Az F-15C kváziszimultán célleküzdésre is alakalmas volt AIM-7M-mel. A monoluzusos rendszere enyhén szólva elõtte járt bármiféle szovjet félaktív rendszernek...
3. Valószínûleg elemezék. Éjszaki csapásmérõ képessége vicc volt a SZU-nak. Még most is az. Lásd Grúzia. Inkább fordítva tenném fel. Szerinted hány SZU reptér üzemelt volna az elsõ nap után? Talán nézd meg az ODS eredményeit és extrapolálj és gondolkodj.
A szovjet doktrina szerint: "..1gep=1 bevetes.."
Akkor miért volt nekünk több ezer R-3Sz és Rsz2-Usz raktáron. Nahát... Viszont az eredmény ez lett volna. Az elején SZU sikerek itt-ott vagy sok helyen. Aztán a nyugati tech fölény bedarálta volna õket szerintem. A Stingerbõl mennyi volt az afgánoknak. Elég rendesen méretre vágták az oroszokat. Akkor ez képzeld el Patriot, Improved Hawk és tömeges Stinger és Chapparal ellen. Mészárlás.
Mint produkált a szojvet mintájú kiképési rendszer és elterjed légvédelmi fegyverzet az ODS alatt? Minimális helyi sikereket.
A repül órák nyugat vs. SZU? Apróság..
én is így látom jobb lesz/volt ettõl az orosz medvétõl félni :)
Csak gondold végig. Megjelenik az iszonyat mennyiségû ember és páncélos és elindul. (nem véletlenül a fõ hangsúly a páncéloserlháritás nyugaton) A fõ szövetséges az óceán túlpartján van. Mire õk ideérnek valami rendes utánpótlással addig már valahol franciaországban járnak az oroszok. A múltból tanulva valószinûleg nem állnak meg a csatornánál.
Ha valahogy kiiktatják izlandot a SOSUS vonal egy jelentõs része kiesik. Akkor meg az orosz tengók szinte ellenõrizetlenül kószálhatnak ki az atlantira. És támadhatják a konvojokat amik hozzák az utánpótlást. A szovjet stratégia szinte mindig a védelmi rendszerek túlterhelésére megy. Felszálltak volna a Tu-22esek és falkában támadtak volna tengeri célokat. A tengók összecsaptak volna a kisérettel, és jó részük el is pusztult volna, de párat még magukkal vittek volna. Kisérõ nélküli konvoj meg.. Az csak mészárlás. El kellett volna kezdeni megint valami Liberty programot, hogy lehessen tartani a lépést a kihullással. És ez idõ.
A kubai válságnál jól látszott hogy a D/E tengók belógtak a szövi hadihajók közé. Persze csak addig maradtak volna rejtve mig kilövik az elsõ torpedókat, de ki tudja hogy azok mit találnak el. Lehet semmit, de lehet hogy valami komolyabb célt ami ha nem is süllyed el megrongálódik annyira hogy hazahúzzon. Iszonyatosan sok ember mind katona mind civil halt volna meg egy európai fronton. Valószinûleg azon múlt volna minden hogy sikerül e megakasztani a támadást annyira hogy ki lehessen épiteni egy szövi légifölényt amivel meg lehet bénitani az utánpótlásukat, és a csatarepülõk meg szedegetik a harcolókat. Szóval nem minden akadály nélkül de jó eséllyel letolják európát, ha megindulnak és nincs atom.
Ami azt jelenti, ha nincs ez a nukleáris erõ, akkor a szovjet minden akadály nélkül legázolja és bekebelezi Európa nyugati felét is?
"..Ha 80-85 (amikor a Su-27-et tervezték, berepülték) környékén tört volna ki egy valódi háború, akkor még szinte csak manõverezõ légiharcok lettek volna és abban szerintem lehetett volna alkalmazni ezt a manõvert, illetve a gép manõverezõképességét.." Velemenyem szerint csak kozvetlenul a konfliktus kitoreset koveto par oraban lett volna ilyesmi,a szovjet katonai doktrina alapjaiban tert el a nyugaton vallottol(eredmenyre is vezetett volna--nem csak szerintem--,megprobalom kifejteni miert gondolom igy..persze tevedes nincs kizarva...csak elmelkedes..) Itt kizarolag a totalis haboruva fajulo 2 katonai tomb szembenallasara gondolok... A VSz strategai(itt az oroszokra gondolok)elsosorban hatalmas mertu anyagi(es emberi)kapacitas totalis beveteseben gondolkodtak,egy idoben..(sosem tartottak lehetetlennek egy"hagyomanyos"fegyverekkel megvivott vilaghaborut europa"felszabaditasaert",ezert ertek el mennyisegileg egyes teruleteken 3 szoros folenyt is) Az osszes haderonem(kiveve az atomutoero,az csak vegszuksegben) szinte azonnali bevetese.. Van olyan aki azt hiszi hogy a technikai foleny ebben az esetben szamitott volna barmit is..??!Pl. realisan elemeztek hogy a nyugaton rendelkezesre allo repterek hany %-a maradna hasznalhato allapotban a hadmuveletek megindulasat koveto 3.oraban....??!!!(a tuzersegi raketa csapatok egyik elsodleges celpontjai..)Nagyon keves.... Sokra mentek volna az F-15C-k AMRAAM-okkal repter nelkul..miutan az elo 1000db 21-est leszedtek az egbol...??(leszalltak volna autopalyakra?logisztika nelkul,a paniktol es kaosztol menekulo civilek koze..pl..) A szovjet doktrina szerint: "..1gep=1 bevetes.." ennek doktrinanak hianyossagai mutatkoztak meg a helyi haboruk legiharcaiban..aminek a technikai fejelsztesek fontossaga is aldozatul esett...(leszamitva a tenyleges technikai elmaradottsag amugyis meglevo kulonbsegeit..) Az egyetlen ami megmentette europat ettol a"letarolastol"a nuklearis fegyverek elrettento ereje..es ez vezetett a doktrina felpuhulasahoz is...!!!
Mármint Vietnámban? Az F-105,a Mig-17/19, az UH-1 AH-1 stb...
Koreát a MiG-15 és F-86 Sabre fémjelezte a repülés történetében. Akkor Vietnamot a MiG-21 és az F-4 Phantom? Vagy volt más gép is, ami ugyanúgy híressé vált?
Sturmvogel? Akkor már inkább Schwalbe-ként hivatkozzunk már rá. Azért az túlzás hogy a 262es minden más jet vadász kiindulóalapja lett volna. Ott volt párhuzamosan a Meteor. Amiben elõremutatónak bizonyult az a hajtómû megoldása az axiálkompresszorral. . Ami meg a biztonságot illeti.. Semmivel sem volt jobb vagy rosszabb mint a kor sugarasai. Ugyan úgy lefulladt, vagy kigyulladt ha hirtelen adtál neki gázt mint a többiek :) A MiG 15 kétség kivül korának nagy gépe volt. De nem volt legyõzhetetlen. Az elsõ ember vezette sugárhajtómûves légiharcot sem õ nyerte hanem az ellenfél egy 80assal. A 15ös erõs fegyvereit minden bizonnyal jelentõsen inspirálta a II vh, ahol ugye a szövetséges bombázók letarolták európát. Sokszor felmerült az is hogy a sabre meg a 15ös közös õse... Nincs közös õs. Ezek a gépek az utolsó, kizárólag gépágyúval felfegyverzett jetek. Kis túlzással ugyanolyanok voltam mint a II vh csavarosai, csak gyorsabbak. A következõ lépést már az elektronika fejlõdése hozta. Bizonyára sokszor keverték õket össze, többek között ezért is kapták a szablyák a csíkokat a törzsre. Ami meg a nene átadását illeti, Balázs, ne feledd el az egy más kor volt. Nemrég ért véget a háború, örömbodottá van, és Churchillt sokan fikázzák mikor fel mer szólalni a nagy medve ellen. (aki azért a nép szemében még szövetséges, mert együtt gyõzték le a nácikat.) Akkor még nem látszott onnan, hogy a "munkásparadicsom" nem az teljesen mint aminek mondják.
Valószínûleg megadta volna a turbinás meghajtás terén az elsõbbséget a németek számára, de bukott az RLM jóvoltából, bár finomításokat ugyanúgy tervbe vettek a géppel.
De igen, a He-178 volt a történelem 1. sugárhajtású gépe, melyhez a Pabst von Ohain-féle turbinát használták.