Jó lenne, ha minél több ilyen megoldást találnának ki! Amúgy az elektromos töltések nem maguktól folytak végig a szalagban, de az ehhez szükséges energiát könnyedén elõállítják napenergiából! Ami végtelennek mondható!
Azt hiszem nem érted a valamit valamiért elvet: ez a szalagos megoldás valóban rendkívül korlátozott lehetõségekkel bír, de cserébe egyszerû, könnyû és tartós. És egy mûhold pályán tartásához erre van szükség. De a sokezer km/s gyorsulást produkáló hajtómûved szintén erõsen korlátozott, ugyanis a felhasznált energiát (valamilyen formában), magával kell cipelnie vagy ki kell nyernie a környezetébõl. Azt vágom én is, hogy egy fissziós vagy fúziós erõmû energiasûrûsége lényegesen nagyobb, mint a kémiai meghajtásoké, ezért ezek "hordozható" változatát kellene fejleszteni, de sajnos ez még nagyon messze van, ráadásul ott is nagyon sok korlát van.
Miért irigyled? Szívesen adok neked néhányat, ha gondolod
Hmm... asszem a részletekkel nem foglalkozol. Pedig lényegesek. Gondolj csak bele. Ha repül egy test az ûrben, és "begyûjtjük a töltéseket", akkor azok összegyûlnek, és nagyon feszíteni fogják azt az izét
Hogy mi korlátoz mit? Leírtam, de akkor leírom részletesebben. (Sajnos, nagyon hosszúak a hozzászólásaim, de általában olyasmit írok, ami szembemegy a mainstream felfogással, emiatt nem elegendõ egy-két elpottyintott szó, amit mindenki a sajtóból már százezer oldalon keresztül az arcába döngölt "információkkal" ki tud egészíteni)
Képzeljünk el kétféle meghajtást. Az egyiket akkor kapcsolom be, amikor akarom, többezer km/s-nyi sebességváltozást tudok vele produkálni a reaktor kimerüléséig, olyan irányba fodítom a fúvócsövet, amerre akarom vagyis én döntöm el, hogy -- a fizikai határokon belül -- hová megyek, mikor, hányszor, milyen sebességgel A másik meghajtás pedig csak bizonyos irányokban múködik, akkor is, ha épp nem arrafelé szeretnék menni, csak bizonyos idõszakokban, csak egy nagyon kis térrészben (a Föld közvetlen környezete igencsak kicsny térrész a Naprendszeren belül), és az elõbbi meghajtásnak mondjuk az ezredrészét tudja gyorsulásban, még akkoris, amikor egyáltalán mûködik...
Nos, én a második pontbeli "meghajtás" igenis korlátozottnak nevezem az elõzõhöz képest, és pénzpazarlásnak tartom a dollármilliárdokat, amit beleölnek.
Az autós hasonlattal: az autómmal abba a városba megyek, amelyikbe akarok, és igen gyorsan (ha a korábbi történelmi korokkal hasonlítjuk össze). NEM mondom, hogy autóval nincsenek korlátok. De hasonlítsad össze mondjuk egy olyan vitorlás autóval, amely -- mondjuk -- csak Budapest környékén képes mozogni, csak reggel 7-tõl fél8-ig, és csak 10km/óra sebességgel... Kb. errõl van szó.
"Hiába ismerünk 10 000 000 exobolygót, tudjuk melyek alkalmasak akár földi élet hordozására, ha soha nem megyünk semelyikhez!"
A hatekony urutazashoz ugy nez ki, hogy kelleni fog egy Bussard ramjet. A kollektor rendszert mar teszteltek, a fuzios reaktor keszuloben (van ket valtozat is fejlesztes alatt), a plazma hajtomuvet meg eppen most fogjak tesztelni az iss-en. Ha a harom rendszert osszetoljuk, akkor kapunk egy fenysebesseget hatekonyan kozelito szemelyszallito jarmuvet, amivel mar erdemes tavolabbra menni.
ps: A japan fejlesztesnek igazabol nem hajtomukent van ertelme, hanem: -igazolni par regi elmeletet -a szallag inkabb fekezo rendszernek jo, mint hajtomunek, tehat megerkezeskor uzemanyag nelkuli megallasra hasznalhato (gyakorlatilag aramma alakitja a jarmu mozgasi energiajat) -egy ilyen magneses vitorla tokeletesen arnyekolja az urbeli sugarzo reszekcskek kozzul az osszes toltessel birot, tehat elvileg navigacios pajzsot lehet epiteni ilyen elven emberes urhajok szamara
Hát igen, érdekes dolog a technikai fejlõdés. Az 50-60-as években minden atommeghajtásúra, nagyra és bonyolultra terveztek.
Pl elkezdték fejleszteni az atommeghajtású bombázó gépeket, aztán rájöttek, hogy a légi utántöltés olcsóbb, az ICBM meg hatékonyabb. Az atommeghajtású repülõ sok szempontból zsákutcának bizonyultak.
Azonban az ûrkutatásnál azt szem elõtt kéne tartani, hogy az emberes ûrutazás nem egy eszköz/alternatíva a robotszondákkal szemben, hanem maga a cél! És csinálhatunk bármennyi hatékonyság növelõ kis lépésecskét elõre, ha a legfontosabb lépéseket soha nem tesszük meg! Hiába ismerünk 10 000 000 exobolygót, tudjuk melyek alkalmasak akár földi élet hordozására, ha soha nem megyünk semelyikhez!
Elmondom, én mit olvastam ki a szövegbõl: kiengednek egy hosszú "antennát", amivel elektronokat gyûjtenek be. Ezek az elektronok az ûrjármû testén elhelyezett katódon keresztül pedig irányítottan elhagyják azt. A fellépõ vonzó- vagy taszító erõk pedig pályakorrekcióra késztetik az eszközt. A cél: olyan üzemanyagmentes hajtómû kifejlesztése, amellyel az apró pályamódosítások hosszú idõn keresztül olcsón kivitelezhetõek. Én ezt hámoztam ki a szövegbõl. A személyes véleményem, hogy remek ötlet, remélem beválik. Egyébként nem hiszem, hogy ez bármiben is korlátozná az "emberiség önellátását". Ezt nem is értem, miért korlátozna az bármit is, ha néhány száz kilóval könnyebb mûholdakat tudunk fellõni, amelyeknek az élettartama hoszabb lehet? És a napvitorla miért korlátoz? Akkor kell csak használni, ha arra akarok menni, amerre a napszél fúj. Ennyi, erre való. Mondok valamit: amikor autóval utazol, akkor sem arra mész, amerre akarsz. Hanem egyrészt amerre az út visz (mert az autód nem alkalmas bármilyen terepen való átjutásra), másrészt benzinkúttól benzinkútig mész, vagyis a lehetõségeid nem korlátlanok, csak nem veszed észre a korlátokat.
Van egy elvi problémám is, amit nagyon nehéz úgy leírni, hogy ne offoljak. Ugyanis ez a hír ÖNMAGÁBAN még nem lépi át az ingerküszöböt, de sok hasonlló hír már mutat egy tendenciát, ami nyugtalanít.
Újabban egyre több kutatás vesz olyan irányt, amely az emberiség önellátását és igazi önállóságát SUTBADOBÓ megoldásokat próbál ránk erõszakolni. Az atomenergia helyett a megbízhatatlan, kevés energiát adó szél, az ion- és plazmahajtómû helyett a független mozgásra alkalmatlan napvitorla, és akkor most itt van ez a szalag, ami nagyon kicsi erõt, nagyon-nagyon szûk térségben, NEM tetszõleges, hanem nagyon behatárolt irányokban képes kifejteni (HA egyáltalán kifejt bármit!)
Vagyis az erõs és független emberiség és a jól mûködõ ûrkutatás és késõbb ûrhajózás helyett ilyen mindennek kiszolgáltatott, alkalmatlan, esetleges ál-megoldásokat próbál valaki igazi megoldásnak "eladni" Ezzel a szalaggal meg a múltkori cikkben szereplõ napvitorlával NEM lesz soha a Naprendszer meghódítása! Ahhoz atomreaktorral megtáplált ion- vagy plazmahajtómû kellene (rövidtávon)
Ez az egész jól illeszkedik a ma sajnos egyre divatosabbá váló "megújuló energiák" (=energiahiány!!!) meg "természetközeliség" (= irracionális, a vallások összes ismérvét egyre jobban felmutató természetimádat) gondolatvilágába.
Az elõzõ hozzászólás egy kis magyarázatot igényel. A 2. bajuszban egy kis rajzot hiányolok, és ez nem véletlen.
Egy áram által átjárt vezetõre mágneses térben erõ hat, ezt tudjuk. Ám ez az erõ MERÕLEGES a vezetõre (drótra) és a mágneses térre (az indukcióvektorra)
Földi gépeknél ez a merõlegesség nem okoz gondot, mert a drót merev tartószerkezettel van egybeépítve (ld. villanymotor) De az ûrben, egy szabadon lebegõ drót (szalag) NEM TUD a hosszirányára merõleges erõt kifejteni! Egy ilen lebegõ szalag csak a hosszirányával párhuzamos HÚZÓ erõt tud kifejteni (még toló erõt sem, mint tudjuk, egy madzagot lehet húzni, de tolni nem)
Ezért hiányolom azt a rajzot és a pontos magyarázatot. Ugyanis itt valami sántikál.
Furcsa ez a cikkbeli hír, több okból is.
Egyrészt furcsa, hogy bizonyos adatok (a kevésbé fontosak) meg vannak adva, míg az igazán fontosakról akkora a hallgatás, hogy az már feltûnõ. Megtudhatjuk, hogy a epülés 10 percig tartott, hogy az elért magasság 309 km volt, megtudhatjuk hogy 300 méter hosszú volt az a szalag, és 2,5 cm széles.
Ám a legfontosabbakat nem tudhatjuk meg, és úgy van fogalmazva a cikk, hogy a legtöbb embernek eszébe se jusson feltenni a kérdéseket. Igen hallgatás és hallgatás között különbség van.
Akkor én most felteszem: -- azok az elektromos töltések nyilván NEM maguktól folytak végig a fémszalagban. Mekkora áramot kellett biztosítani, és ehhez mennyi energia kellett? -- Mekkora erõ hatott eközben a szalagra? Milyen irányban állt a szalag a szonda mozgásirányához és a Föld mágneses teréhez viszonyítva? (egy rajz többet árulna el, mint 2 oldal szöveg) -- Mekkora erõ fékezte (vagy gyorsította a szondát?) Ez a pályaadatokból akkor is ki kell hogy derüljön, ha erõmérõ nem volt (nincs is rá szükség, pont a szonda mozgásának pontos mérése helyettesíti) -- Ha ezt a szalagot késõbb rendszeresíteni akarják, akkor gondoskodni kell a visszahúzásáról, amikor nincs szükség rá. Van egy elvi probléma is az egésszel, de az annyira különbözik az eddig leírtaktól, hogy másik hozzászólásba teszem.
Regebben magneses vitorlak hivtak. A modszer mukodokepes, bar emberes urrepuleshez tul kicsi az ereje.
Informatika és tudomány
